Trigger Heart Excelica Enhanced – Japánból kétkedéssel



Melyik azon műfajok egyike, amely olyan súlyos korlátokat húz maga köré, ahonnan radikálisan új ötletek kellenek az érvényesüléshez? A (lehetséges) válasz a shoot’em upok világa. Ez az a műfaj, ahol a nyakatekert patternek, a trükkös hitboxok, az egész képernyőt beterítő lövedékek és ellenségek nem ismeretlen fogalmak. E műfaj képviselője a THE, amely megjelenése óta viszonylag sok platformot járt be, mégsem ért el számottevő hírnevet. Maga a program először 2007-ben látott napvilágot a Japán játéktermekben a Warashi jóvoltából, ahonnan aztán az idők során átvándorolt Dreamcastra, Xbox 360 Live Arcadera, végül Playstation 2-re. Ez utóbbi verzió szolgál a teszt tárgyául, és érdekes módon ez a legdrágább kiadás az összes közül, megjegyzem némiképp érdemtelenül. Az Xbox 360-as verziót leszámítva kizárólagosan Japánban érhető el (legálisan, offkorsz).

Néhány kiadói lógó, egy lágyékon rúgott ötéves hangján felcsendülő „Alkemisztó!”, és egy semmi extra intró elnyomása után a főmenüben találjuk magunkat, ahol az alábbiak közül választhatunk: Arcade mode: új, a hozzáadott extrákat nélkülöző játék indítása; Story mode, amely leginkább a történetmesélésben nyújt pluszt.A training/gallery/tutorial/ranking/save/load/option magától értetődik. Kezdésnek azonban látogassunk el az option menü Sound pontjába és módosítsunk. Ezt félretéve indulhat az új játék.

Joggal merül fel a kérdés, hogy egy shoot ’em uptól mióta vár el bárki is történetet. Értelemszerűen senki, de ennek ellenére születnek olyan próbálkozások (vagy éppen módosítások), amelyek az ellenkezőjéről próbálják meggyőzni a játékost. Vagyis szakasztott úgy, mint egyes animuk esetében. A THE ebbe a csoportba esik, vesztére. Pedig kezdetben talán még magát a Warashit sem érdekelték az efféle apróságok. Az egyes konverziókkal azonban négyzetesen növekedett a szándék mértéke, ami kezdetben kimerült a Story-mód béli bossharcok előtti egymondatos szösszenetekben, de az idő múlásával egyre nagyobb hangsúlyt fektettek ebbe a szegmensbe, ami (szerény tudomásom szerint) ebben a verzióban csúcsosodik ki. Kik hát e örökbecsű eposz gigászai? A félénkebb, határozatlan Excelica, illetve a nálánál egy erős fokkal rátermettebb Crueltear, a Trigger Heart csapat tagjai, akik valamiféle szervezet ellen ügyködnek, miközben egy korábbi Trigger Heart tag, Faintear köp a levesükbe rendszeresen. Ennél többet nem sikerült kiderítenem, ugyanis a játékot kilencven százalékban a számomra barátságtalan Japán írásjelek uralják, úgyhogy egyedül a Story mód állóképei nyújthattak támpontot. Állóképek? Bizony, a visual novellek mintájára a pályák között rajzolt, feliratozott és szinkronizált állóképek igyekeznek bevonni bennünket az eposz rejtelmeibe. A gond ott van, hogy ezek (egy ilyen játékhoz képest) irgalmatlan hosszúak! Csak az első pályát bevezető cutscene csaknem nyolc perces!!! Nem veri ugyan a Metal Gear Solid 3 majd’ félórás bevezetőjét, de ott legalább hasznosan telik az a fél óra. Apró érdekesség, hogy ebben a kiadásban Faintear is alapból választható karakter, aki amilyen hasznos, olyan idegesítő.

A sztorit hátrahagyva folytassuk egy témába jobban vágó dologról: grafika és a karakterdizájn. Ahogy a képekről is lerí, nem fog elnyerni ezért semmiféle díjat. Ennek ellenére szó nincs arról, hogy ocsmány volna: kellően színes (néha túlságosan is az), kicsit elnagyolt, 3D alapú, a célnak megfelelő kinézetről beszélhetünk. Az egyes pályák jól elkülöníthetőek egymástól, de a nem túl nagy választék miatt kissé egyhangúak is: zöldövezeti bázis, metropolisz, űrbázis, szóval semmi olyan, amit ne láttunk volna máshol. Ugyanez mondható el a karadizájnról is: kissé jellegtelen, kissé cukros, kissé meches, de közel sem olyan vészes, mint napjaink moeblob áradata. Úgyhogy ha valaki nem bírja a (viszonylag visszafogott) moe-t és mechákat, annak óvatosan a játékkal.

Gameplay szempontjából ellenben hoz némi vérfrissítést a stuff. Alapjában véve semmi extra: jön az ellen jól megtermett birkanyáj módjára, akiket kétféleképp intézhetünk el. Az első módszer a klasszikus lövés, amit a négyzettel csalhatunk elő. Ez Ex’ esetében szórt spektrumú lövés (lustáknak és campereknek ideális választás), Cruel egyenes vonalú, valamivel erősebb lövéssel operál (merészebbeknek), Fain pedig a csalással is felérő dupla-lézerrel osztja a nagyérdeműt (kezdőknek). Az elpusztított ellenfelek után természetesen alkalmanként marad hírmondó, amely pénzt (sárga ikon), vagy power upot (hatszögben P) jelent. Utóbbinak az erősebb lövedék érdekében van haszna, az előbbi azonban több szolgálatot tesz, mint a score növelése. Ezek határozzák meg ugyanis a pályavégi bossok nehézségét is. Ha kevés léd van, lehet, hogy két menet után elpusztul, ha viszont vasvillával hányod a dohányt, akkor számíthatsz akár hat menetet is túlélő dögökre! Ilyenkor felmerülhet a gondolat, hogy van-e gyorsabb módja is a likvidálásnak? Igen, mégpedig a körrel előcsalogatható csáklya képében, amellyel megragadhatsz egy tetszőleges ellenfelet, és szépen visszahajíthatod az érkező többiek képébe. Természetesen ez a módszer sem tökéletes, ugyanis a pusztítás mértékét meghatározza a zsákmány mérete is. Elsőre talán nem tűnik nagy számnak ez a koncepció, de higgyétek el, van benne ráció, csak ésszel kell csinálni. Főleg úgy, hogy a későbbi pályákra igencsak begorombul a nehézség, ne tévesszen meg az első két pálya viszonylagos lagymatagsága, azok amolyan bemelegítő jellegűek. Ebben nyújt segítséget a más játékokból ismerős, rendkívül kicsire szabott hitbox is, ami kifejezetten remek segítség a lövedékek gaz serege ellen. Kár, hogy mindez nem mondható el a Counter Strike esetében, de ez most nem lényeges.

Zene és hang fronton felemás teljesítményt nyújt a game. A néha kissé idegesítő hangszerelés ellenére remek aláfestő muzikokat hallhatunk, az átvezetők alatti szólamok azonban méltatásra sem érdemesek, annyira jelentéktelenek, a játék intrójában felcsendülő Gravity Zero Yumi tolmácsolásában pedig a borítékolható J-Pop dalocska: a logó alatti gitárszólótól eltekintve nem nagy eresztés. Akárcsak a szereplők hangjai, amibe értelemszerűen nem fektettek sok energiát. Aki látott már kommersz animét sok női karakterrel, az tudja, hányas a kabát. Ez főképp játék közben ütközik ki: itt is megfigyelhető a „vékonyabb hang a karakter koránál” irányvonal, és ez sajnos rányomja a bélyegét az élvezhetőségre is. Különösen jó példa erre az elhalálozás közbeni kiáltások. Ha nem látnám, mi folyik a képernyőn, egészen másra asszociálnék. Ezért ajánlottam az elején a hangbeállításokban történő kolbászolást, higgyétek el, megéri.

Összegzésképpen kinek is ajánlható a játék? A korlátlan continue-k révén bárkinek lehetőség nyílik a végigjátszásra, és egyenletesen nehezedik, úgyhogy remek belépőnek bizonyul a shoot’em upok világába, de a tapasztaltabbak is tehetnek vele egy próbát.

7/10




Advertisements

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

6 responses to “Trigger Heart Excelica Enhanced – Japánból kétkedéssel

  • Péter

    Valahogy nekem még mindig a klasszikus Raptor, Stargunner a best. 🙂 Meg a Cobra Gunship természetesen, igaz az inkább a taktikai, mint a shooter vonalat erősíti.

  • Soa Mark

    A 2D shooter az egyik kedvenc műfajom az első olyan játék nálam az Axelay volt (SNES) de a 3D-set is kedvelem bár nem sokat ( Starfox, Star Wars Roque Squadron stb. )

    Ezt a játékot én valahol láttam és szerintem egyszer ki is kéne próbálnom, végtelen újrakezdés “Metal Slug feeling” 😀

  • dodgers20

    Péter:
    Érthető az álláspontod. Nem mindenkinek jön be az efféle LSD-vel dúsított bulletparádé, amin nem csodálkozom. Épp ezért ajánlottam ezt afféle belépő jellegű címnek: van benne agyfasz ugyan, de közel sem annyi, mint pl. a Mushihimesama-ban. AZ tényleg káosz a javából.

    Márk:
    Egy próbát mindenképp megér, mert valóban szórakoztató cím, de sok mindent ne várj tőle. Axelay pedig rulz. 🙂

  • Best Of Playstation 2 Games – kategóriák szerint « Hardcore Gamer Blog

    […] A Trigger Heart Exelica sokkal lazább a Mushi-nál, de hiányzik belőle a kooperatív mód. Dodgers blogján olvashattok róla […]

  • Segaaaaa « Dodgers' lair. 'Cause everyone needs one…

    […] és nem hivatalos játék jelent meg az elmúlt évek során, köztük olyan nevekkel, mint a Trigger Heart Excelica, az Under Defeat, vagy az Ikaruga. Ezek azonban mind árkád átiratok voltak, ahogy a DC […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: