Excel Saga – Tex Avery feltámadt, és animét készített

Egy anime, ami még vicces is? Count me in!

Bizonyára mindenki eljátszott már a gondolattal, milyen is lenne egy gonosz szervezetnek dolgozni: törvényen kívül, mindenféle szabályok alól mentesülve felszabadítani a világot a cionisták alól, esetleg csak tojni mindenre magasról. Excel Excel, a frissen leérettségizett, nem mellesleg egy kerékkel kevesebbel rendelkező diáklány pedig eljátszott ezzel, és elhatározta, csatlakozik a világ felszabadítójához (vagy legalábbis annak hívja magát), a rendkívül széles vállú, köpönyeges Ilpalazzóhoz, és terrorista szervezetéhez, az ACROSS-hoz. Ez az álom látszik szertefoszlani, mikor az iskolaudvaron az örömtől táncoló, a bokorban bagzókat is fellökő, az úttestre tévedt Excelt elüti egy autó. Véget is érne a történet, ha nem lépne közbe és élesztené fel a Koszmosz, az élet és halál révésze és irányítója, aki egy ellipszis alakú, női hangon beszélő… valami. Lényeg a lényeg, a kis procedúra után Excel máris besorozva találja magát a fenséges ACROSS dicsőséges seregében, amely jelenleg egy főből áll, és az az egy fő nem Ilpalazzo. Hű beosztottjának lecsillapítása után („bumm a fejbe”) a higgadt, összeszedett, ugyanakkor véges türelmű vezér belekezd tervének vázolásába: fel kell szabadítani a világot a mindent elemésztő hanyatlástól és irányt kell mutatni az alja nép éjsötét elméjének. De mivel ez egy kicsit összetett folyamat, ezért jónak látja, ha tervét kezdetben egy célpontra terjeszti ki, F prefektúra F városára. A terv pedig: meg kell ölni az összes mangakát, ugyanis ők tehetőek felelőssé az emberek elbutításáért, nem mellesleg lusták, mint a disznó, és nem is dolgoznak. Az első célpont pedig, akinek e nemes célért pusztulnia kell nem más, mint Koshi Rikudo, történetünk eredeti kiagyalója. Excel pedig a tőle megszokott butuska lelkesedéssel nekilát alkotója levadászásának…

Mint látható, nem mindennapi plottal rendelkezik minden idők egyik legjobb vígjátéka, az Excel Saga, amely Koshi Rikudo elméjéből pattant ki 1997-ben manga formájában, amiből aztán a J.C.Staff készített 1999-ben 25+1 részes anime adaptációt. Fékevesztett, az egyedi megoldásokban sem szűkölködő humorával és rendezői fogásaival, ízes paródiáival, agyament karaktereivel örökre beírta magát az animék sárkánybőr kötetes nagykönyvébe, nem alaptalanul. Vegyük is hát sorra, miért. Elsőnek itt van a humor, amely tekintetében mondhatni világítótorony a vígjátékok hömpölygő tengerében: elrugaszkodik az átlag vígjáték-animuk „csöcs-segg-orrvérzés” kliséjétől, és olyasvalamit kínál, amit eddig nagyrészt nyugati rajzfilmekben láthattunk, vagy akár még ott sem: szellemes, eszement, pihent poénokat és szituációkat, aranyköpéseket, és nem egyszer fárasztó lököttségdózist. Erre tesz rá egy lapátra a sorozat vitriolos, semmit nem kímélő kritikája, amelyből tényleg senki sem menekül meg: a C kategóriás akciófilmektől a dating simekig, a yaoitól a sport-animékig minden és mindenki megkapja a maga könyörtelen jussát. Ezt a remek koncepciót erősíti a széria epizodikus jellege, amely egy témát egy egész részen keresztül boncol ízeire. Arról nem is beszélve, hogy az Animániához/Freakazoidhoz/Disgaeahoz hasonló módon azt a bizonyos negyedik falat számos alkalommal zúzza atomjaira, kezdve a manga alkotójának megölésétől és megjelenésétől az anime rendezőjének, Watanabe Shinjirónak a rendszeres feltűnéséig, mint Nabeshin, az Afro, aki egyébként ezt a fogást egy későbbi rendezésében, a nálunk 2006-ban, feliratozva sugárzott Nerima Daikon Brothersben is elővette. Egy ilyen erős felütésű, üdítő sztorihoz lökött, nem százas bagázs illik, amit itt meg is kapunk. Legyen szó Hyattról, az osztag harmadik tagjáról, aki a South Parkos Kenny-féle szindrómában szenved (egy részben minimum egyszer meghal), a három munkanélküli fickóról a szomszédban, vagy Pedróról, a holtában is folyamatosan az életben csalódó spanyol vendégmunkásról, ezek a karakterek, habár nem mutatnak sok karakterfejlődést a részek során, egytől-egyig kedvelhető, szimpatikus, mulatságos jellemek (hallottad ezt, K-on?). Közülük is kiemelkedik Excel, akiről talán bárminemű hezitálás nélkül állíthatom, hogy a rajzfilmtörténet egyik legenergikusabb, legidiótább főszereplője: folyton pörög, rendkívüli gyorsasággal hadarva osztja meg legképtelenebb elméleteit, és úgy általában totálisan együgyű. Röviden sikerült megoldania azt, amit például Haruhinak hét évvel később nem: olykor kicsit bosszantó, de rendkívül feelinges karakter. Ezt az összképet segíti a grafika, és a hangok/zenék. Előbbi esetben a cselekmény vonalát remekül követő megrajzolás ízléses színvilágú, stílusa pedig ott változik, ahol kell: ha kell, szinte már csicsásan részletesen kidolgozott, és elnagyolt, stilizált, amikor éppen az szükséges. Karaktereinek stílusa, megrajzolása illik a sorozat üde hangvételéhez, és magukon viseli a kilencvenes évek pozitív jegyeit is. Tudjátok, amikor tényleg rajzfilmszerű a figura, nem az átlag cuccokra használt vektorgrafikás, egy kaptafára épülő. Az audio-szekció legalább ennyire társ az őrületben: habár a Rocko hanghatásainak tárházától kicsit elmarad, a hangeffektek sikeresen tesznek hozzá az atmoszférához, akárcsak a remek szinkronhangok. Ugyan csak az eredeti hangsávval néztem végig az animét, úgy gondolom, hogy mindenki tudása legjavát adta: Excel rikácsoló, hiperaktív hablatyolása, Watanabe atyáskodó, de Hyatt közelében megpuhuló határozottsága, vagy az amúgy lángelme tudós kislányok közelében bishounen/pedofil hanghordozása mind-mind hozzáadnak az élményhez. Ráadásként a nemegyszer hangulatos, infantilis háttérzenék és a mulatságos OP-ED is jól teljesítenek. Mutasson valaki még egy olyan animét, ahol az Endinget egy kutya „énekli” fel.

Kicsit bajban lennék, ha azt kérnék tőlem, hogy mondjak ehhez hasonló animéket: az eddig megwatcholt stuffok közül véleményem szerint csak néhány másik érhet ennek a nyomába, úgymint a hasonlóan elvont Sayonara Zetsubou Sensei, a szerelmes/iskolás animéknek fricskát mutató School Rumble, a már rémisztően eredeti Cromartie High School, vagy a tanárokról kialakított képet átformáló Great Teacher Onizuka. Egyes vélemények szerint az FLCL névre hallgató cucc is legalább ennyire eszement, de mivel ahhoz még nem volt szerencsém, ezt nem tudom a magam részéről igazolni, de a bizalmat egyelőre megkapja. Összegzésképpen kinek ajánlható az anime? Ha szereted az átlagtól eltérő, merész humorú animéket, vagy csak egy jó, iskola/meló utáni levezetésre vágysz, nyugodtan tégy vele egy próbát, de vigyázat: nagyobb adagban (3-4 egyhuzamra) fogyasztva inkább fárasztó, mint humoros, de ügyesen beosztva nem mindennapi élményben lesz részed.

9/10

AA-n posztolt képek és fórum

Advertisements

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

6 responses to “Excel Saga – Tex Avery feltámadt, és animét készített

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: