Jöttem, láttam, meglepődtem

Konkrétan múlt szerdán, amikor a PSN-re frissen feltöltött dolgokat nézegettem egy konkrét dolog után keresve, ugyanis a múlt hétre volt datálva a Scott Pilgrim vs. the World the video game teljes, és demó verziójának megjelenése. Magáról Scottról igazság szerint pár héttel ezelőttig még csak tudomásom sem volt, de a játékról látott képek és magáról a jelenségről tanúskodó pozitív vélemények miatt gondoltam, megér egy esélyt, ezért kíváncsian töltöttem le a demót, és indítottam el. Először azt hittem, hogy a licenszes játékokhoz hasonlóan csak a rajongóknak szolgálhat fanservice-el, azonban az intrót látva felmerült bennem az észrevétel: ez még jó is lehet, tekintve hogy az Ubisoft Montreal ezúttal merészen visszanyúlt az időben, ezzel olyan prezentációt alkotva, amin meg is lepődtem. A szándékosan pixelesített, remekül animált, kézzel rajzolt grafika, illetve a chipzene és a modern garázsrock keveréke még inkább felpiszkálta az érdeklődésem, így még inkább kíváncsi voltam a tényleges produkcióra, ezért a normál nehézségi szint választása után a négy választható hős közül Scottra bökve nekiláttam az első pályának, és ekkor jöttem rá arra, hogy most valami nagyon jóba tenyereltem bele. Eleve ritka manapság az olyan liszencjáték, amit az alapanyag ismerete nélkül is teljes mértékben élvezhető, de itt erről van szó. Stílusát tekintve ismét a retro vonalat részesíti előtérbe, ugyanis egy beat’em upról van szó, RPG-s elemekkel, tehát aki játszott már a River City Ransommal, az tudja mire számíthat. Ezt kiegészítve a szintlépéssel tanulható mozgásokkal nagyon jó gameplayel rendelkezik a demo, ami ráadásul még nehéz is. A zenei rész játék közben is brillíroz, szerintem simán helye van minden idők a “legjobb első pálya BGM-ek” listájában, olyannyira megfogja azt a hangulatot, ami a régi idők zenéjére volt jellemző, ráadásul érdekes fogásnak tartom, hogy a pálya elején még tisztán 8 bitet mímelő hangzású, a pálya vége fele viszont bekapcsolódik a modern hangszerelés is. Külön plusz ötös a készítőknek, hogy ragaszkodtak a képregény általános és paródia jellegéhez, így a spriteok közel úgy néznek ki, mint papírtársaik, és nem egy helyen találkozhatunk ismerős elemekkel más játékokból is. Például a státuszképernyő egy az egyben a Mother széria nyomán készült el, az egyik busz oldalán Gordon Freeman néz vissza ránk az elmaradhatatlan Half-Life lógóval, vagy az egyik boltban vehetünk videojátékokat is, például a Speedy the Porcupine című cuccost, és feltételezem nem kell kifejtenem, melyik játékból szerzett isnpirációt.

Egyszóval elismerésem az Ubisoftnak, hogy ilyen merészet mert lépni, és remélem, hogy a Rayman Originssel sem fognak hasra esni. Ami pedig engem illet, ez a játék újabb indokot szolgáltat arra, hogy ne csak a Hard Corps Uprising miatt vegyek majd PSN feltöltőkártyát késő ősz magasságában.

Reklámok

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

One response to “Jöttem, láttam, meglepődtem

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: