Epic fail – Augusztus 20 edition

A tájékozottabbak bizonyára tudják, hogy a mai nap piros betűs ünnep kicsiny hazánk történetében, amelyet nem másnak, mint az ország alapítójának, Szent Istvánnak szentelt az azóta eltelt bő két évezred. Ilyenkor természetes, hogy hazánk patriótább szellemű tagjai ilyenkor sem szűkölködnek hazánkat dicsérő szavakban, de nem különben az év többi napjában sem, amelybe minduntalan belevegyül országunk zászlaja, jelképei, illetve egyéb jelképes megjelenési formái. De nem csak náluk fedezhetjük fel ezen jelképeket: a sporteseményeken, ünnepségeken, és egyéb tiszteletadásra méltó eseményen láthatjuk jó esetben ezen jelképek némelyikét. A legtermészetesebb dolog, hogy egy ország címere minden arra érdemes helyen megjelenjen, bármiféle kényelmetlenség nélkül érezze az egyszeri ember, hogy mégiscsak van valami, amivel azonosulni tud. Ilyenkor mondhatni érthetetlen, hogyan gondolhatja bárki is, hogy ezek a jelképek tiltottak, sőt, ki kell szorítani mindenféle megjelenési formájuk alól. Nem vagyok egyáltalán über-hazafias patrióta, sem konzervatív agyagedény, de hadd tegyem fel a kérdést: mégis hogy a jó büdös francba sérthet bárkit is egy, vagy több ország zászlaja oly módon, hogy azt már az egyébként arra hivatottak sem hordhatják? Igen, erről az esetről beszélek konkrétan. Először azt se tudtam köpjek-e vagy nyeljek a meglepettségtől. “Nem szabad eltúlozni a rivalizálást”. Te édes jó anyám, ki a mennyekben lakozol titokban, egy ország zászlajának hordozása mióta jelent rivalizálást, és alapjában ellenérzést? Egyszerűen lesül a képemről a bőr, hogy egy ex-olimpikonnak ilyen elhagyhatja a száját. A kifogás erre meg szerintem az priceless kategória dicső nyertese. “Roppant fontos, hogy az emberek közel kerüljenek egymáshoz. Éppen ezért arra kértem az elnök urat, hogy tiltsa meg ezt a dolgot”. De huncut vagy, te. Egy zászló mióta jelképe a széthúzásnak és az ellenségességnek? Vagy ennyire szégyelljük, hogy melyik országhoz tartozunk annak ellenére, hogy minden más sajtóanyagon ott figyel a félt címer? Ezt nevezem én politikushoz méltó, hazafias viselkedésnek. “Éljen Rákosi” skándálás azért még elmarad, ugye?

Azonban ehhez hasonló kvázi érthetetlen dologhoz nem kell messzire menni, elég ha az egyedi bankkártyák világába látogatunk el. Aki esetleg nem hallott volna ilyenről: néhány bank, például az OTP egy ügyfélcsalogató programon belül lehetővé teszi ügyfeleinek, hogy bankkártyájukra saját, tetszés szerinti kép kerüljön, ezzel kifejezve a tulajdonos egyediségét. Oké, ez így alapjában véve semmi eget rengető, mint ahogy a kikötés sem, hogy jogvédett képet nem lehet igénybe venni ehhez az akcióhoz. A szokásnak megfelelően abszurd, de senki által le nem tojt szükséges rossz. De itt jön ismét a kérdés: egy állam címere, ami nem mellesleg  a mienk, hogy számíthat tiltott dolognak? Egy sportkocsit azt lehet, de egy állam jelképét, vizuális megjelenését egy plasztikdarabra tenni ördögi bűn? Hol vagyunk még  mindig, az ötvenes években hogy ilyen szinten kelljen szankcionálni? Az pedig külön aranyos és szánalmas, hogy az említett bank a balettáncos módjára kerülgető válaszokon túl érdemi magyarázatot továbbra sem ad, csak azt a tipikusan a hivatalokra jellemző ködösítő, de egyben semmit mondó ámítást. Mert nálunk ez megtehető.

Ilyenkor sajnálom, hogy Hofi nincs közöttünk, ő biztosan kivágna ebből egy nevettető reakciót. Tudom, hogy nem egészen volt az a true rendszerellensége, de olyan kisugárzása van még most is, mint mikor leülsz egy jóval idősebb, kedves ismerős mellé az asztalhoz. A generációs szakadék befigyel korból kifolyólag, de mindig van egy jó dumája, amit sokáig lehet idézni.

Advertisements

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

2 responses to “Epic fail – Augusztus 20 edition

  • BenyoBoy

    Haofi halálakor sírtam. Kiskoromban nagyon szerettem, de miket beszélek, még most is. Ilyen egy igazi humorista: még most is meg tud nevettetni, igaz, azért egy kis háttértudás kell hozzá, hogy értse. 🙂
    A liinkelt dolgokra meg no comment.

  • dodgers20

    A sírás nálunk (pontosabban én és a nagyapám) is megvolt annak idején, hiszen mi is kedveltük őt, különösképpen úgy, hogy nagyapám pont Hofival vezetett be engem a klasszikus kabarék és az ehhez hasonló, színvonalasan szórakoztató előadások világába.

    Persze, háttértudás nélkül nem ülnek olyan hatással a poénjai, mint natúrba, de ezer meg egy előadásában látható, hogy amit annak idején viccként elmesélve megjósolt, az ma is tartja magát, még ha egy kicsit másabb értelmezésben is. Negyven-ötven év telt el, és ezek az “okosságok” sajnos a mai napig nem vesztettek valódi jelentésükből.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: