Egy vasárnap délutáni Petőfi Népe + Kuruc cikkpáros élménye


Múlt hét, vasárnap. Semmi extra, leszámítva a laza 100 zsákot felölelő ocsúlapátolást, így érthető módon kicsit jobban vártam az ebédet, illetve az azt követő jó kis vasárnap délutáni, ebéd utáni sziesztát kicsiny megyém folyóiratának, a Petőfi Népének a társaságában. Lapozgatok a szokásos rovatok írásai között, mígnem megakad a szemem a lap közepén, mintegy kontrasztként elhelyezett cikkpároson. A téma pedig: a Franciahonból kitoloncolt cigányság kálváriája, versus a frusztrált, a folyamatos balfasz editionös reformoktól a falnak menő orvosok. Előbbinél a lap alján érdekes kis jegyzetre nyílik a csípám: a férfi cigányság négyötöde, és a nők kilenctizede nem rendelkezik állandó munkahellyel, nagy részük segélyből él, 0,2 százalékuknak van felsőfokú végzettsége, összkomfortos életvitelük eredményeként tíz évvel megrövidült élettartam, és a többi, általában letagadott, de minduntalan alátámasztott tények garmadája. Elismerően bólogat – végre egy folyóiratba is bekerült efféle kimutatás. A jobb rubrikába tévedve még jobban felkúszik a szemöldököm, hiszen a német Spiegel hetilap szerint a magyarok egyenesen nem tekintik embernek a cigányságot, az irántuk érzett gyűlöletet a Jobbik “artikulálja”, és egyenruhás csapataik polgárőrösdit “játszanak” a cigányok lakta falvakban. Miközben az egyébként valósághűre sikerült kampányfilmjük miatt házalnak a médiahatóságnál, hiszen szerepel a “cigánybűnözés” szó, ami hazánk médiájában akár a szentelt víz: tiltott dolog, annak ellenére, hogy igencsak valós. A retardfaktorról a másik oldalra téved tekintetem, ami azt sulykolja az olvasóba, hogy az orvosok a sz*rrá vert egészségügyi rendszer következtében egyre inkább öncentrikussá váltak, a betegek kárára. Ismét elismerően bólogat, ezúttal nem pozitívan – látszólag senki le se tojja, hogy más országokban szinte a tízszeresét is megkeresik az itthoni bérüknek, ami tekintve a szakma fontosságát -emberéletek, hahó?- igencsak méltányos érvnek tartok, annak ellenére hogy orvosok között is van egy-két patkány. Valamelyest érzem, megértem, hogy annyi hasraütés-szerű reform, bizonytalanság és a kórházak nem egy esetben katasztrofális anyagi helyzete nem éppen a lelkesség-o-méter csíkját növelő kitétel, hiszen szinte minden nap hallhatunk effélékről. Az egyik talán legfontosabb szakmára nem jut pénz – modern gordiuszi csomó, ami csak arra vár, hogy valaki elvágja. Ehelyett nekiállnak kibogozni, csak azért hogy ismét a tesze-toszaságban találják magukat. Oké, szieszta megvolt, ideje felszánkázni a Kurucra. Min akad meg ismét szemem? Groó Diana, a filmrendezőcske új filmje, a Vespa a totális szembeköpés mementója. Maga a film nem ismeretlen, hiszen a Színes RTV-ben is olvastam már róla, meg is jegyeztem magamnak: “Ebből még lesz valami…”. Lett is, kérem szépen. Hiszen a kedves művésznő szerint többségi társadalmunk halomra gyilkolja a cigány gyerekeket, és “zéróra vizsgáztunk”. Igen, valószínűleg az egy szem Robikára tetszik célozni, aki a film eszmei értelmezése során hirtelen több személyiségre manifesztálódott. Így is lehet sütögetni a pecsenyét, fiúk-lányok, de ha a kedves művésznő szerint ennyire semmitérők vagyunk, miért nem költözik imádott kisebbségéhez? Vagy el, Nyugatra? Ja, igen. Előbbi esetben nagy valószínűséggel bevernék mint a szöget, utóbbi esetben meg még annyira nem lennének kelendők a filmecskéi. Itthon is csak 91 ember nézte meg…

És hogy mi a kapocs e három cikk között? 170 millió forint. 170 milkót eltapsolt az állam egy alapvetően országgyalázó, semmitérő, és bizonyos értelemben akár bujtogató filmszalag melléktermékre. 170 milkót, amit akár sokkal, de sokkal hasznosabb célra is el lehetett volna költeni. Mondjuk új mentőautókra, megfelelő felszereléssel. Egy új lélegeztetőgépre. Az egészségügy kicsit gatyába rázására. Vagy a kisebb kórházak helyzetének megsegítésére. De nem. Nekünk (pontosabban Azoknak) többet ér egy rágalmazás, mint az emberéletek megóvása. 2010, Magyarország, a helyzet változatlan. Még…

Advertisements

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

2 responses to “Egy vasárnap délutáni Petőfi Népe + Kuruc cikkpáros élménye

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: