The wheel of fail is turning again

A moe érdekes dolognak számít az animu kategóriák között. Na persze nem kell most mélyenszántó, komoly, a lélek mélységeit megérintő darabokra gondolni, hiszen a moenak nem ez a legfőbb kenyere. A moe olyasmi, akár a klisés, kezét dörzsölő pöffeszkedő vállalati vezető. Saját, szakmabeli érdemei általában nincsenek, kompetenciái teljesen ellentmondanak a minőségi munkavégzésnek és annak értékelésének, mégis valami olyan dologgal, kisugárzással rendelkezik legbelül, amellyel a kevésbé igényes embereket maga mellé képes állítani. Szakmájában önálló érdemet képtelen felmutatni, a vele kapcsolatba kerülők szinte istenként bálványozzák, kiemelve azon tulajdonságait, amelyekre a “nem mondod…”, az “ez? minek?”, és hasonszőrű gondolatok a másik réteg érthető reakciója. Valami ilyesmi az átlag moe is. Fő attrakciója többségében ugyanis nem a sztori, a hangulat, a világ, a karakterek. Karakterek? Na itt álljunk meg pillanatra. Mint minden műfajnak, a moenak is vannak bizonyos fajtajegyei, amelyek többek között az aranyosság, a lolik szerepeltetése, az amúgy lényegében semmiről nem szóló cselekményszál, és az ábrázolás. Az ábrázolás, amely minden más jellemzőt maga mögé utasít, két okból is. Többségében ha egy show a moehoz nyúl, az azt jelenti, hogy aranyos kislányok csinálnak naphosszat aranyos dolgokat, anélkül hogy magában a történetben lenne bárminemű érdemleges haladás, maximum ha a karakterek között történő interakciókat értjük ide. Ebben kvázi nem lenne semmi különös, leszámítva a hót’ unalmasságot és a sekélyességet. A másik, és egyben rosszabb ok az otakuk és a weabook. Hiszen afféle egyensúlyként mindig vannak olyanok, akik a helyén kezelik a témát, és vannak, akik piszkosul nem teszik ezt jól. Ez utóbbiban az szokott érdekes kis tényező lenni, hogy az effélék vannak előtérben az erre szakosodott médiákban, az ő hülyeségeiket lehet a legjobban hallgatni, míg aki értelmesen kezeli a témát, annak szavai hozzájuk képest szinte a feledés homályába süpped el. Ezt magyar viszonyokra is le lehet képezni, hiszen az animu-média, és csatornák kifejezetten az ő igényeiket lesik jó kiskutya módjára. Vállalkozástanból mondjuk nem rossz követése ez a “fogyasztói igények kielégítése” passzusnak. Csakhogy, mint ahogy a videojátékok világában az évente megjelenő FPS-ek, úgy a tömeg igényeinek kielégítése közvetett módon, de a kreativitás, a kreatívabb termékek elől szívja el az éltető tőkét, hiszen a kaptafa ezerszer értékesebbnek bizonyul, mint a kreativitás nemesacélja. Még mielőtt valaki azt hinné, hogy elkanyarodtam a témától téved, hiszen ez a mentalitás adja a moe-ipar vesztét és veszélyeztető erejét egyben. Előbbi esetben azért, mert a bevett konvenciókhoz való ragaszkodás nem ad elég teret a kreativitásnak, az érvényesülésnek, hiszen mint afféle billog, ott éktelenkedik rajta a fanservice, a műfajnak való behódolás bélyege. És ez szorosan kapcsolódik a veszélyértékéhez is, hiszen az olyan kultúrákban, ahol az elektronikus szórakoztatóipar fejlettsége megelőzi más országokét, ott hamarabb kerülnek ki olyan egyének, akiket a moe és társaik (köztük egy H betűs is btw) mintha kiragadna a mindennapi életből, egy olyan álomvilágba “varázsolva” őket, ahol csak a rajzolt partner számít esélyesnek, ahol a lányok örökké fiatalok és fiatalabbak koruknál, ahol a realitásérzék elsurran az egyén lába alól, kihatva ezzel elméjének más elméleti traktusára is. Példának okért kettőre, az egyik az “aranyosság-o-méter”, ami értelemszerűen minden embernél más és más fokon áll, hiszen a szomszéd Mariska néninek, vagy egy európai átlag fiatalnak mást jelent, máshol áll az aranyosság, mint például a távol-keleten élő, e szórakoztatóipar káros hatásának ellen nem állásától antiszocializálódott Hidekinek, akinek a moén és fanservicen kívül semmi nem rengeti be az aranyossági faktort, akinek a 2D-s csibék jelentik az egyetlen társaságot az életében. A másik, az előző wheeles postban is pecegetett traktus pedig a hormonok. A realitásérzék ilyetén módon történő sérülése nyomán valami olyasmi vonzalom alakul ki az “aranyos” szereplők felé, amit kívülállók nehezen, vagy egyáltalán nem értenek. Azzal a fajta műértékelési metódussal biztosan találkoztunk már, amikor az elkövető egy adott aspektus miatt tart jóra egy adott produktumot, függetlenül attól, hogy egyéb komponensei még arra sem érdemesek, hogy sárral dobálják össze. Visszafogottabb módon, de valami ilyesmit követtem el én is anno a Strike Witches postban is, hiszen több pontot adtam a második világháborús elemek szerepeltetésére, mint magára az animura. Ez esetben “annyi” az eltérés, hogy az átlag elveszett otakunak már az elég indokot az a magas pontszámra, ha kedvére való lánykák mászkálnak a képernyőn, akik tipikusan esetlenek, ügyetlenek, vagy éppen átlagosak, kinézetre pedig finoman szólva cukrosak, de olyasmi dolgokat tesznek, amitől barátunk azt mondja, dat girl is mah waifu, és best anime evah. Pedig mi is történik? Nem túl sok: egy tökéletesen érdektelen téma pecegetése, az élet “szimulálása” (slice-of-life ugye), vagy éppen az aktuális fan favorit csibe olyan helyzetbe hozása, ami a történet alakulásához abszolúte nem tesz semmit hozzá, de legalább kiemelkedik “szépsége”, “aranyossága”, és a többi, ez esetben többségében banális röppentyűk. Az átlagember legyintene erre, mondván a sztori félresöprése, és a fanok igényeinek kielégítése még nem elég a stáb üdvösségéhez. Nos ez nem így van. Ha megnézünk egy mostanában készült “top female characters” listát, látható hogy előkelő helyen szerepelnek a moe hősnők, akik érdekesen egybeeső módon általában nem kínálnak annyi karakterfejlődést, vagy műfajtól elszakadó újítást, hogy indokolva legyen az előkelő hely. Hanem akkor mi az, ami ilyen magasra röpíti őket? Általánosságban a “szépség”, ami nem véltetlen módon került idézőjelbe. Ilyen esetekben ugyanis nem a rajzoló munkásságának, ügyességének, tehetségének elismerését fejezi ki, ahogy azt elvárná az ember. Ugyanis a súlyosabb állapotban leledző egyedeknél a fogalom másik, ugyanakkor sötétebb oldala mutatkozik meg: a betegesebb vonzalom. Az a fajta, amit az átlagember egy túlságosan is belehabarodós szerelemben szokott megtapasztalni. Az a fajta, amikor minden éber pillanatban csak ő jut az eszedbe, csak vele lennél, elmenekülnél a valóságból. A képzavar “mindössze” az, hogy ennek tárgya a franchise, illetve annak karakterei. Mondani sem kell, hogy ez mind a pénztárcára, mind az egyén pszichéjére káros hatást fejt ki, hiszen a “true fan” minden elképzelhető bizbaszt megvásárol, amin imádata tárgyra szerepel, kezdve a figuráktól az egészen súlyos esetekig, mint például az előző wheel of fail tárgya is. Mindez egyébként az összes olyan műfajra is rá lehetne húzni, ahol túlnyomórészt hölgyek szerepelnek, ezt aláírom. De mivel a moeban pont hogy a szinte kisgyereknek tetsző lányokon van a hangsúly a megfelelően cukros/színes/loli ábrázolással, ezért sajnos/nem sajnos ezek fenn állnak.

Mindez a rant egyébként akkor fogalmazódott meg, mikor az előző postban említett termék, illetve annak alapja eszembe juttatott egy korábbi Sankakus cikket, ahol a távol keleti otaku kollégák azt ecsetelték, hogy a moe egyik képviselője, a K-on franchise bizony nem moe animu. És mire is fel ez a minden ésszerűséget szembeköpő megállapítás? Azért, mert a show “király,kiváló,remek”. Te édes jó anyám, ki majdan a mennyekben fogsz lakozni titokban, ez mégis miből került megállapításra? Az elvakultságból? A rajongásból? Vagy súlyos elmebajból? Ennek nyomán simán kijelenthetném, hogy a Kelly hősei az bizony nem egy háborús vígjáték, hiszen remek film. Az angolul nem tudóknak a cikkben szereplő “érvek” fordítása, plusz kommentár a részemről:

-“Ez nem egy moés anime!” (“It’s not a moe anime!”)
Akkor milyen? Body-Builderes? Vagy Lakatos Heráklész életútját feldolgozó önéletrajzi film?

-“Csak részben moe!” (“Only part of it is moe!”)
És melyik része nem az, aranyapám? A hangszerek? Vagy én maradtam le, és Dob/Basszusgitár-Chan is külön karakter?

-“Még ha trollkodás célpontjai is lettünk, egyszerűen dühít ha moe animének titulálják. Nem egyszerű dolog ám a karakterek aranyosságát ábrázolni!” (“Even if we are being trolled I get really annoyed when it’s called a moe anime. It’s not an easy thing to depict the cuteness of the characters!”)
Ugyanezt mondhattam volna szakközépben is, mikor rajzórán sikerült elcsesznem a műszaki rajzomat. Csakhogy én egy egyessel lennék gazdagabb, titeket meg egy noname egyén “trollkodásával” ver az Isten. Oh, a szenvedés!

-“Akárhogy is nézzük, ez nem moe anime!” (“However you look at it, it isn’t a moe anime.”)
Akárhogy is nézzük, ez nem kacsa, annak ellenére, hogy úgy néz ki, Pista bá!

-“Rühellem a moe animéket, de ez lekötött, szóval nem hinném hogy az volna.” (“I hate moe anime but it has me hooked, so I don’t think it is one.”)
Alapjáraton nem bírom annyira a hagyományosabb RPG-ket, de néhány SMT cucc igencsak tetszett. Akkor azok most nem JRPG-k?

-“Lehet, hogy moe anime, de nem akármilyen moe anime ám!” (“It may be a moe anime, but it’s certainly not just any moe anime!”)
Ez kivételesen igaz. Ebben zenélnek. Woo creativity.

-“Mert ez nem csak moe, ez egy ok a létezésre!” (“It’s because it’s not just moe, it’s a reason for living!”)
Ha tényleg ez az egyetlen ok a létezésre, akkor a KyoAni megcsinálta a Skynetet, és most rúgnak szét szociális sejhajokat.

És az utolsó, a legsúlyosabb:

– “Soha nem tekintettem úgy a K-ON!-ra, mint egy moe animére. Nálam mindig a Zero no Tsukaima, és az effélék számítottak annak. Úgy kiny*lnám Azunyan-t. (“I never really thought of K-ON! as a moe anime. Always though Zero no Tsukaima and that sort of thing was what a moe anime was. I want to lick Azunyan.”)
Az utolsó mondat-> no comment… Ez súlyos.

Reklámok

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

3 responses to “The wheel of fail is turning again

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: