Gal Gun slussz fícsör

Magát a Gal Gunt feltételezem nem kell különösebben bemutatni senkinek sem, hiszen rajtam kívül még két ember (Péter, Ninty) is szentelt már egy rövidebb bejegyzést eme új keleti csodának. Ránézésből látható, hogy leginkább az olyan játékosokat célozza meg, akik a “romantikusabb” visual novelek, vagy a dating simek világával közelebbi ismertséget táplálnak, vagy minimálisan rosszabb esetben a weabook/otakuk, akiknek többségében oly mindegy mi megy a képernyőn, csak lolis legyen. Talán pont az ő kedvükért gondolta úgy az Inti, hogy kissé érdekes felhangú hanghatásokat is belecsempésszen a produktumba, aminek viszont látatlanban is van egy apró hátránya a pléjörre nézve: mi van akkor, ha a kedves édesanyja vagy haverja/barátnője éppen pont akkor szándékozik látogatást tenni hősünknél, mikor éppen a GG-ben lövi halomra a decibelskála minden bejegyzését megpengető hölgyeket, vagy éppen Random-chant szabadítja ki a fikazöld monszta csápjai közül? Semmi gond, az Inti erre is talál megoldást! Egyszerűen csak nyomjunk egy gombot.

És az enyhén kompromittáló hangokkal kísért epic fightból:

egy ártalmatlan 8-bites játék válik, 8-bites hangokkal kísérve. A fejlesztők ezt a lehetőséget angolul a “Mom Has Come Screen” névvel látta el, ami magyarul körülbelül annyit tesz “Anyám vészesen közeleg képernyő”, ezzel a kis fícsörrel már álcázható is az esetlegesen csutkára felhúzott “szeksi” kép- és hangorkán.

Apró slussz poén, hogy a játék erre külön gombot tart fenn. WTF indeed.

Reklámok

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

11 responses to “Gal Gun slussz fícsör

  • Péter

    Basszus… az első kép mint valami tentacle hentai… XD

  • dodgers20

    És ez még csak az egyik boss battle, egy másikban papírbirkáktól kell megvédeni Random-chant. Eskü, ez a játék kenterbe ver minden boss harcot amit valaha kitaláltak, emellett Metal Slug/Contra elbújhat a bús picsába. 😀

  • Junchi

    EPIC!

    Tipikusan az a cucc, amivel játszani soha, de a létezése már önmagában örömkönnycsepp. :3

  • Péter

    Bizony hogy EPIC… EPIC FAIL. =P

    Az ilyen gamek egy dologra jók, hogy megmutatják mi a következménye annak, ha Japánok “FPS” készítésébe kezdenek. =)

    És ilyenkor örülök annak,hogy PC-re általában nem portolják az efféle szemetet, így legalább ez a platform megmarad a komolyabb gameknek.

  • dodgers20

    FPS-nek nem igazán lehetne nevezni, inkább rail shooternek, hiszen nem te mész kényed-kedved szerint, hanem a gép terelget, neked “csak” lőni kell. Mint a Virtua Cop, a House of the Dead meg a Time Crisis. Plusz EZ azért szerencsére messze van a hagyományos FPS-től. Nem mintha védeném ezt a sz*rt vagy valami. 😀 Az viszont igaz, hogy japánok hagyományos FPS-ben nem valami jól teljesítenek, cserébe a régebbi stílusú játékokat még viszonylag jól tolják, például mostanában Megaman 10/Sonic 4.

    EPIC FAILT támogatom. 🙂

  • Péter

    Azért is raktam idézőjelbe az FPS szót, mert az ilyenekben még a mozgásra sem kell odafigyelni. =)

    De megnézném az ilyen embereket, meddig élnének a Painkillerben, Nightmare szinten. Bizonyára ott állna meg nekik az élet, hogy össze kell hangolni a mozgást, a ritmusra történő ugrálást, és a lövést. Olyanról meg már ne is beszéljünk, hogy szituációhoz illő fegyver kiválasztása, helyes használta.

  • dodgers20

    Rail shooterek közt is van egy-két szivatós, de mondasz valamit. PK-nál tényleg sok mindenre kell figyelni, és hát RS-eknél tényleg “csak” az ellenfelek helyének memorizálása+extrák helye+reflex játszik. PK Nigthmare ezt a koncepciót már egy kézzel finoman szólva agyonüti, mert (ha jól láttam) ott egy helyben állás = dead. Kicsit olyasmi ez, mint az egyszeri shoot’ em up VS run’ gun kérdése, csak kevésbé végletesen. Mindkettőben mozoghatsz szabadon ugyan, szemben a railler, de egy MS-ben mégiscsak kevesebb mozgási szabadságod van, mint egy fölülnézetes shoot’em upban. Golyózáporra kevésbé állja meg a helyét a hasonlat, de RS-nek is megvannak a maga szívatásai, amit egy nehezebb FPS felülmúl.

    Főleg ha ezt a játékot nézzük, mert őszintén szólva egyáltalán nem tűnik olyasfélének, hogy hússzor kezdj neki a ravasz enemy placementek, meg a kissé kopott reflexek miatt. És ez azért már a készítők miatt is szégyen dolog (Megaman Zero soroat nehéz mint állat).

  • Péter

    Painkillerben magasabb szinten gyakorlatilag folyamatosan mozgásban kell lenni, ami nem merül ki a járkálásban, oldalazásban, hanem ehhez még ugrálni is kell. Ha helyesen csinálod, úgymond ráérzel a ritmusra, akkor némiképp gyorsabb leszel és jelentősen csökken annak az esélye, hogy eltaláljanak.

    Másik dolog a páncél… magasabb szinten a valamilyen páncél beszerzése mielőbb ajánlott, mert jelentősen csökkentik a sebzést még akkor is, ha már a végüket járják.

    Végül talán még megemlíthetem azt a tényt, hogy magasabb szinten a kritikus támadásokba, mondjuk ha frontálisan telibe kap egy tank, azonnal belehalsz, még ha arany páncél is van rajtad.

  • dodgers20

    Így belegondolva a PK Nightmare-en olyasmi, mint amilyen anno a Contra/MS volt. Ez mondjuk azért nem tűnt fel eddig, mert őszintén szólva a Normallal bőven beértem anno. De akkor plusz egy ok, hogy Painkiller egyik kedvenc FPS marad a MoHAA/RtcW mellett, főleg ha hozzávesszük hogy zeneileg is jók. Az valahogy még mindig azok közé tartozik, amit még mai fejjel sem tudok leszólni. Meg a CoD első része, plusz kieg. De azóta inkább Metal Slug, Contra, és társaik azok, amiket előnyben részesítek.

  • Péter

    Kábé, bár akkor még nem vettük számításba a különböző kártya feltételeket, amelyek közül némelyik elég húzós (ne sebződj, ne végy fel egyetlen lelket sem, találj meg minden secretet, szedd össze az összes szent tárgyat, stb). Plusz a Nightmare után még ott a Trauma szint, amikor nincsenek se lelkek, se démonmód.

    Painkillerben engem az fogott meg, hogy az egyetlen FPS, amely sikeresen meglépte azt, hogy a játékban nincs két egyforma pálya, minden pálya más történelmi korban, más helyszínen, más körítéssel van megáldva, és ennek a hangulata is átjön. Plusz az ellenségek 80%-a sem ismétlődik, ami vissza tér, az is csak általában a következő pálya erejéig, de már módosult külsővel, új fegyverekkel, támadásokkal, képességekkel.

    Wolfensteinből szerintem még a 2009 se volt rossz, egyszerűen csak nem érte el az RtCW színvonalát.

  • dodgers20

    Igen-igen, PK-ban én is szerettem azt, hogy meglepően variáltak a pályák és az ellenfelek, akik nem csak egyszerű recolorok, de magát a tényt is, hogy sikeresen hozza vissza a Doom/Serious Sam örökségét, minden sallangtól mentesen. Egy igazi, régivágású hentelés, ami nincs egyáltalán túlbonyolítva.

    2009-es Wolfot még nem próbáltam, bár ebbe az is bejátszik, hogy kissé elavult már a gépem. Meg valahogy nem igazán keltette fel a figyelmem akkor már (mint 2007-8 után szinte összes FPS).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: