2010 – néhány szempontból

*Insert random descritpion for a predictable, end-year post*

Zenei szempontból ha egész albumokat nézek, idén is a rock/metal párosa vitte a prímet annak ellenére, hogy egyéb műfajokból is akadt idén egy-két kedvenc. Igyekeztem idén nagyjából minden rock/metal műfajú albumot szemrevételezni, de viszonylag kevés olyan kedvemre valót találtam, aminek a vinyón/mp3 lejátszón is bérelt helye lett, nemcsak afféle lábjegyzet. Isten lássa kedvem próbálkoztam idén (is) a klasszikus Death műfajával, de ismét konstalálnom kellett, hogy a Slayeren kívül felejtős nálam a téma.

Amik bejöttek az idén:

Mind.In.A.Box: R.E.T.R.O
– Accept: Blood of the Nations
– Alter Bridge: III
– Airbourne: No Guts. No Glory
– Armored Saint: La Raza
– Crazy Lixx: New Religion
– Dark Tranquillity: We are the Void
– Death Angel: Relentless Retribution
– Enforcer: Diamonds
– First Signal: First Signal
– Grand Magus: Hammer of the North
– H.E.A.T.: Freedom Rock
– Iron Maiden: Final Frontier
– Jackyl: when Moonshine and Dynamite collide
– Kalmah: 12 Gauge
– Mnemic: Sons of the System
– Orphaned Land: The Never ending way of Orwarrior
– Panty and Stocking with Garterbelt OST (kissé kilóg a sorból, de az album tetszett)
– Pretty Maids: Pandemonium
– Ratt: Infestation
– Remastered Tracks Rockman Zero Mythos
– Rockman 10 Image Soundtrack
– Solution.45: For Aeons Past
– Vanden Plas: Seraphic Clockwork
– White Wizard: Over the Top
– Y&T: Facemelter

Nagyjából ezek voltak azok az albumok, amire azt mondanám, érdemes volt hallgatni idén. Természetesen VGM fronton is jöttek új kedvencek, amik közül jó párat a “favourite VGM” posztokban már bemutattam, és fogok majd mutatni a továbbiakban is.

Filmek/rajzfilmek: idei élőszereplős filmekből eddig egyetlen egyet néztem meg, azt is moziban, unokatesóimmal: a Vasember 2-őt, ami kissé közepesnek hatott, a zenei anyagára azonban többségében csak jót lehet mondani. Több film idénre (még) nem futotta, abból a prózai okból kifolyólag, hogy túlnyomó részük körülbelül annyira érdekelt, mint Orbánt a reális gondolkodás: semennyire. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs olyan amire ne lettem voltam kíváncsi. Igaz, ebből a kategóriából is csak három képviseltette magát: Becstelen Brigantik, Scott Pilgrim Vs. the World, The Expandebles. Meglepő módon az Avatar jelenség abszolút kimaradt a számomra. Már akkor immunis voltam a hype-jára, mikor a idén januári vizsgaidőszakban mindenki erről beszélt szabadidejében. A helyzet azóta fokozódott, köszönhetően a franchise azóta gomba módra előbújt gyökér jelenségeinek, mint például a filmen alapuló nyelviskola, vagy azok az emberek, akik legszívesebben a filmbéli bolygókra költöznének.

A tv watcholás idén is a Comedy Central figyelemmel követésében merült ki, ami idén is szorgosan szállította a kedvelhető sorozatokat és a meglévők új évadatait, erre nem lehetett panasz. Új műsorok közül leginkább a Furcsa Amcsik, illetve a Firka Villa volt az, ami leginkább elnyerte a tetszésemet, de például a számos Hofi kabarét is szívesen fogadtam, simán a legalapvetőbb kezdeményezés egy humorcsatorna számára, amiről a Poén TV is példát vehetne. Azon pölö csak a Benny Hill, és a Rém Rendes Család az, ami említésre méltó, a tízmillió Bagzi Lajcsi meg Szeszélyes epizód mehet a búsba. Animék terén az idei év felhozatalából nagyon kevés találtatott érdemesnek arra, hogy az első résznél tovább foglalja a helyet a vinyón. Ebből az egyik a High School of the Dead volt, amit azóta már köpködtem eleget, most nem teszem meg X+5 alkalommal is. A másik a Panty and Stocking with Garterbelt, ami viszont elérte, hogy ne tegyem félre az első két rész után, és nem is csalódtam. Ha nem is láttam elég animét idén ahhoz, hogy győztest hírdessek az év legjobbja címre, de mindenképpen érdemes volt végignézni. A többi idei sorozat azonban abszolút hidegen hagyott: új animéket általában úgy szoktam nézni, hogy leszedem az első két részt, és az alapján döntöm el mennyire érdemes a folytatásra. Na ez a módszer idén kifizette magát, ugyanis amikbe imigyen belenéztem, a fent említett kettő címet kivéve egyik se ment át a rostán. Ebben mondjuk az is szerepet játszhat, hogy brutálisan cukros volt mind látvány, mind történet szempontjából az idei szezon, amire már kezdő animés koromban sem voltam vevő (már akkor se azért értékeltem pozitívan valamit, mert a többség ajnározta). Ezzel együtt továbbra is fenntartom egyes cuccok népszerűségének racionális magyarázatára fenntartott igényemet. Nem hiszem el, hogy például egy MM!-féle vérláma gyökérségre egyáltalán létezik igény. Na de biztosan én vagyok túl konzervatív, és csak én nem fogom fel e cuccok értelmét, én nem vagyok képes befogadásra. Ami a 2011-ben vaccsolásra ítélt animéket illeti, a mostanában induló szezonból egyelőre nulla darab érdekel, így marad egy-két régebbi darab megtekintése, nevesítve a Gundam 08MS és a G-Gundam, illetve a Kemonozume (ez már jó párszor emlegetve lett, de a torrentfájl tartalmának vinyóra capákolása egyelőre vetekszik egy nyugtatózott éti csiga sebességével).

Játékok: idei szempontból a dobozos kiadások kissé ritkaságszámba mentek nálam, aminek két oka van: egyik az, hogy nálam se terem pénzfa, a másik pedig az, hogy az idei dobozos kínálatból nagyon kevés fogott meg akár csak érdeklődés szintjén is (igen, a God of War 3 is ebbe a kategóriába esik). Amiket viszont vettem akár dobozos, akár PSN kiadásban, azokkal többségében nem nyúltam mellé. Mik is voltak ezek?

Megaman 9/10
– Yakuza 3 (egyik dobozos, poszt itt)
– Sonic the Hedgehog 4: Episode 1 (poszt itt)
– Vanquish (másik dobozos, poszt itt)
– Crescent Pale Mist
– Wolf of the Battlefield: Commando 3
– Metal Gear Solid
– Scott Pilgrim Vs. The World: The Game

Ami a jövő évet illeti, eddig úgy tűnik nem sok PS3-as játék fog invesztálásra késztetni, eddig szám szerint három: Yakuza 4, Hard Corps Uprising, Disgaea 4. Ezekhez csatlakozhat jó esetben januárban egy olyan cím, ami igencsak megosztott véleménnyel bír: ez nem más, mint a Bayonetta. Még mielőtt bárki a fejemet szegné a sötét oldalra való átállás vádjával, íme a rövid indoklás, címszavakban: kíváncsiság+öt-hat ropis ár+DMC1, és annak stábja+Vanquisht is elkövető és kiadó cég (ami a Platinum, illetve a Sega)+ közelgő születésnap. Habár eddig sosem ajnároztam egyetlen játékot sem egyoldalúan a hibái megemlítése nélkül, még ha eszembe is jutna írni róla egy posztot, pontosan tudom hogyan NE írjam majd meg. De egy valami már szinte most biztos: a Devil May Cry 4-nél csak jobb lehet: Az a játék speciel a egyik legpofátlanabb húzása a Capcomnak a mai napig, pedig ők azért ebben a tekintetben nem kispályások.

PSP-n hasonló a szituáció, csak ott két cím említésre méltó: Valkyria Chronicles 3, illetve a Yakuza: Black Panther. Ami a téma emulációs oldalát illeti, leginkább az árkád játékok közül kerültek elő érdemlegesek az idén, a többi platformon (NES, SNES, GBA, PS1) inkább nosztalgiázás szintjén kerültek elő címek (pölö az istenkirály Ninja Warriors Again).

Politika: Orbán Után nyolc hónappal (O.U.) a helyzet egyre narancsosabbá kezd válni. Kezdve a kamuforradalomtól a beígért igazán hasznos intézkedések abszolút letojásán keresztül a Fikusz szólásszabadságot mosolyogva szembeköpő intézkedésén kívül a hazai politikai viszony nem sokat változott, hiába mondogatja az új diktátor az ellenkezőjét, kinek egója változatlanul az Isten lábát nyaldossa. Ahogy anyám szokta mondogatni: még szerencse, hogy nem januárban van szavazás, különben a Duna jegén koronáztatná meg magát. Amúgy tényleg semmi extra: a cigány, zsidó sebezhetetlen szent lény, a Gárda egytől-egyig rasszistafasiszta banda. Azonban az iszapkatasztrófa még nagyobb árnyékot vet ebből a szempontból hazánkra. Itt van egy katasztrófa, ami hazai mértékkel szabályos Csernobil, erre a legfőbb felelősök szokás szerint a saját hátsójukat mentik, az igazán minimumnak tekinthető pénzbeli kártérítést pedig lassan csurgatják, azt is valami pofátlan módon. Értitek: az összes -szerintem most jogosan használhatom a kifejezést- köcsög benne van a leggazdagabb magyarok listájában, erre még ők hőbölögnek, hogy tönkre fog menni az áldott szent Zrt… Nem tudom, de nekem speicel egy átaludt éjszakám nem lenne, ha egy ilyen szintű dolog többek között az én trehányságomból következne be. Az szerintem magától adódik, hogy az a gát sem egyik percről a másikra ment tökre, hanem bizony hosszú folyamat eredményeként. Hogy nem tudtak erről a fejesek? Persze, hiszen még műholdfelvételt is kaptak a szakadás helyéről, hát csak természetes, hogy a sajtótájékoztatón pingvineznek, teljes tudatlanságot tettetve. Up yours MAL guys, up yours… Ami pedig a médiatörvényt illeti, továbbra is csak ámulok. Nem hiszem el, hogy 2010-ben, a kommunista pöffeszkedés után húsz évvel valakinek van elég vér a pucájában ahhoz, hogy kvázi újrakreálja az akkori cenzorrendszert. Azt meg végképp nem, hogy diktátorunknak van képe ezt beállítani EU komform lépésnek, hiszen (valószínűleg nedű indukálta lázálmai szerint) ilyen szabályozás az EU-ban is van. Igen, van. A gond ott van, hogy diktátorunk némiképp gondban van az évszámok meghatározásával, vagy híján van a naptárnak. Ez nem a huszadik század második fele, tetszik tudni? Az pedig hol EU-konform, hogy tiltakozásért még a tiltakozónak kell meghúzódnia, egy kiadós rangleépítés után? Ez minden, csak nem a 2000-es évekhez méltó. Ezt az apró gondot súlyosbítja, hogy már több EU ország is erről cikkezett szép nagy oldalakban meglehetősen rosszalló hangnemben. De nem kell félni, Orbit király ezt is lerendezte egy szimpla “eszünk ágában nincs módosítani rajta” jellegű felelősségteljes szöveggel. Mit is mondhatnék? Köszönjük annak a több mint 50%-nak, aki mindezt lehetővé tette. Plusz grátiszba az új Cenzorasszonynak, aki úgy tűnik még mindig nem heverte ki a pornólap szerkesztős napok lazaságát. Ha már echte szabálytalan módon pártüléseken is ott csücsül. Nem baj, ő is kiválasztott.

Ami személyemet illeti, az idei év sem volt szerencsére olyan, hogy különösképpen bosszankodnom kellett volna, de verihepi év sem volt ez. Szimplán átlagos. Főiskolán jelenleg jól alakul a második évem, főleg hogy az új tanintézményre váltáskor jelentkező kisebb teljesítményesést már tavalyi tanév elején sikerült kiküszöbölnöm, így az első félévévet hármas/négyes eredményekkel sikerült lezárnom. Leszámítva az amúgy abszolút felesleges menedzsmentet, aminek csak azért is sikerült kipöccintenie a sodromból azon okból kifolyólag, hogy az egy szem ZH-nak vajmi kevés köze volt ahhoz, mint ami le lett adva, így egy kis pofára eséssel zártam ezt per pillanat. Januárban szerencsére lehet javítani (10-én, egy héttel az egy évvel történő öregedésem előtt), de fogalmam nincs, hogyan tudnám ezt tisztességesen kivitelezni. Az anyagra persze ráfekszem, de nem tudom ez mennyire javít a helyzetemen az előzményt tekintve. Na de mindegy, addig még egy szilveszter éjszaka is becsúszik, amit szűk haveri körben szándékozok eltölteni, olyan mellékes tevékenységekkel, mint a községet felölelő hosszas petárdázás, piálás (nekem mértékkel, és akkor is Jéger), vagy egy kis multiplay (pc/konzol egyaránt).

Zárásként, és az idei év utolsó posztjaként mit is kívánhatnék, mint boldog új évet az idejáróknak és idetévedőknek egyaránt, mindenki érezze jól magát azon a bizonyos estén, és 2011-ben is vár mindenkit e csepp a WP tengerében.

Dodgers over and out for 2010.

Reklámok

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

4 responses to “2010 – néhány szempontból

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: