You’re Under Arrest! (1994) – Szemelvények egy Japán rendőrőrs életéből

Azok a ’90-es évek

Szeretem, vagy legalábbis kedvelem a ’90-es évek termékeit, ezt nem tagadom. Ez nem csak arra vezethető vissza, hogy pont beleszülettem az évtized kezdetébe, hanem arra is, hogy az ekkoriban készült szórakoztató cikkeknek vagy egyfajta hangulata, ami sem az előtte elhaladó, sem az azt követő évtizedre nem volt jellemző. Vonatkozik ez rajzfilmekre, zenékre, videojátékokra, filmekre egyaránt, amik közül természetesen nem mind volt minőségi, hiszen a művészeti szelekció velejárója, hogy ahol minőség van, oda értéktelenség is társul. Ami az animéket illeti inkább az utóbbit vélem felfedezni, de túlzottan még ne kanyarodjunk el a témától. Szóval igaz, hogy volt szemét is bőven, de ami jól sikerült, abban érdekes módon keveredett a külső és belső jegyek elegye. Nevezetesen amiatt, hogy ekkoriban még nem fulladt ki a kreativitás intézménye olyannyira, mint az elmúlt években. Arról nem is beszélve, hogy jóval több embernek volt motivációja, ereje, elszántsága munkát ölni az alkotásaikba, legyen az valamelyest új ötlet, vagy a meglévő elemek összemixelése. Mindkét aspektusban lehetőség adódott a “hétmérföldes” fejlődésre, ami szerencsére be is következett, nézzük akár a játékokat, vagy éppen az animéket akár csak grafikai szempontból. Előbbi esetben ugyebár ilyen tájban ért a fejlődés különösen gyors szintre a sprite-alapú grafika szegmensében (16 bites konzolok), illetve ekkor bontogatta szárnyait a 3D-s technika, míg utóbbi esetben a kézi rajzok minősége mutatott fejlődést, kiemelve a kézi rajz amúgy is nyilvánvaló esztétikai előnyeit. Ugyan az ekkoriban illetve korábban készült cuccok grafikája manapság elmarad(HATNA) a számítógép segítségével rajzolt és színezett, vektorgrafikás, tiszta rajzoktól, de a kézzel rajzolt alkotások grafikájában sokkalta több élet van, a “kameraállások” is szabadabb kezet kapnak, ráadásul mintha a környezet is jobban meg lenne alkotva, jobban/természetesebben reagálna a hősök cselekedeteire. Fel lehet ezt persze írni annak is, hogy a két kor mentalitásában is mutatkoznak különbségek, de érdekes módon hamarabb ámul el az ember egy húsz-harminc évvel ezelőtt készült stuff látványán, mint egy mostanién. Ennek oka részben az, hogy a kézi rajz több kicsit munkát igényel a grafikusoktól, a tehetségesebbje pedig tudja hogyan fordíthatja ezt az előnyére, plusz a munkamorál is ide sorolható. Ugyan nem ’90-es évek, de tessék megnézni egy ’50-es években készült Looney Tunes részt, meg mondjuk egy mai trendi stuffot, és látható melyikben is van több munka, melyik animációja folyamatosabb, kellemesebb a szemnek. Vagy ha már ’90-es évek, mondjuk a Warner-féle Batman sorozatot, összevetve a Brave and Bolddal. Persze nem csak grafikai oldalon mutatkozik a “régiben több munka lehetett” frázis, hiszen a belsőség, a tartalom is másfajta mentalitást képviselt. Ennek egyik jeles képviselője a humor kategória, amiből mostanában kissé soványnak mondható a felhozatal. Nem mennyiségileg, mert abból van egy rakással, hanem a jellegével. Lehet tévesen ítélkezem, de a legutóbbi egy-két szezon humorkínálata többségében vagy moe-blobok csinálnak aranyosnak csak bajosan nevezhető dolgokat, vagy egy tsundere veri az ügyeletes luzert, közben persze egymásba habarodnak. Ez az érzés nem csak az egyes évadismertető tablók alapján tett következtetés, hanem az első egy-két, illetve random módon megtekintett részek alapján is jelentkezik. (Ehhez kapcsolódóan egy kis sztori: a Sankaku néhány hete közzétette a tavaszi évad várt cuccait, amin mily meglepő szinte CSAK “aranyos” kislányok hirdettek vígjátékot. Kicsit sem lepődtem meg…). Visszatérve a témára, a korabeli mentalitás mellett a kreativitásnak is több helye volt, ami a jobb vígjátékok kínálatán látszott is. A poénok gyakrabban ültek a megfelelő módon, szórakoztatóbban is voltak tálalva, és nem utolsó sorban az ezt támogató grafikai elemek se emlékeztetettek egy kólától bezsongott óvodás mentalitására. Ilyen darab a poszt tárgya, is a You’re Under Arrest címet viselő OVA sorozat, ami mutatja, hogy a magas decibelen “beszélő” lánykákon és a világmegmentős gyökérségeken túl is van élet a humor műfajában.

Keletkezés, találkozás

Az OVA az animék nagy többségéhez hasonlóan az azonos címet viselő mangán alapul, amelyet az Oh, My Goddess! című mangát is jegyző Kousuke Fujishima keze munkája dicsér. A Bandai Visual és a Studio DEEN együttműködéséből született OVA verzió 1994-től 1995-ig futott négy részen keresztül, amibe egyébként meglehetősen sok pénzt öltek a grafikus oldal minél jobb minőségéért. A mangát ugyan nem ismerem, de állítások szerint az OVA verzió mindössze a karaktereket, illetve magát az alapszituációt vette kölcsön, tehát valamelyest anime-only termékről van szó. A You’re Under Arrest gépezet anime fronton ha fékezett habzáson is, de robogott az évek alatt, hiszen az OVA-t követte egy mini-special sorozat, egy 51, illetve 23 részes TV sorozat, egy mozifilm, illetve egy második OVA, ami inkább nevezhető spinoffnak. Ezekből derekasan bevallom, egyet se láttam még személy szerint egy kis kivétellel, de az ismertetők alapján ezek között találhatóak humorosabb és komolyabb, jobb és rosszabb darabok is. A jelenleg legújabb inkarnáció a 2007-es Full Throttle (a 23 részes) széria, amiből ugyan egy részt láttam, de az alapján látványosan mellőzi a széria főbb előnyeit, ám ironikus módon a “beszerzőhelyeken” ez a verzió található meg a legkönnyebben, míg a többi változó sikerrel szerezhető be. Kivéve a poszt tárgyát képező legrégebbi adaptációt, azt ugyanis sehol nem találtam, kivéve a magyar animubányát, az U-t, ahol egyébként megtalálható a többi széria is. Ezúton is köszönet a stábnak, amiért nem törölték le a szerverről ezt az OVA-t.
Magával az animével még 2007-ben találkoztam az AnimeAddictson az egyik ismertető révén, ami alapján egy könnyed, humoros, de semmi különleges darabra számítottam. A sejtésem bejött ugyan, de a semmi különleges helyett inkább a kellemesen jó jelzővel illetném meg. A biztonság kedvéért mostanában újranéztem, hátha megváltozott a véleményem a 2007-es első tapasztalathoz képest, de változatlanul tetszik, sőt kicsivel jobban mint anno. Ennek hatására kicsit feltámadt a kedvem az újabb inkarnációk megtekintésére is, de a jelenlegi szűkös vinyókapacitás miatt inkább későbbre teszem (köh08MS/Kemonozume/FLCLegyüttesesokatfoglalhöm).

A történet – miből lesz a jó rendőr?

A történet egyik főszereplője Tsujimoto Natsumi a kissé szétszórt, de belevaló lány, aki egy verőfényes délelőttön siet új munkahelyére motorja nyergében. Mivel már amúgy is késésben van, úgy dönt, hogy lerövidíti az utat keresztül-kasul a városon. Ez sikerül is, mígnem egyszer egy rendőrnő észre nem veszi és üldözni nem kezdi. Egy ideig elhúzódik ez a kis közjáték, mígnem Natsuminak éppen hogy sikerül elkerülnie egy kóbor macska elgázolását, amit a motorja, és az elveszett ebédes doboza bán. Ezt követné ugyan a büntetés, hiszen hősnőnk kapásból öt szabálysértést követett el, de a macskára való tekintettel a rendőrnő “megelégszik” a rendőrőrsre való bevitellel. Már csak annál az apró ténynél fogva is, hogy Natsumi új munkahelye nem más, mint a Bokuto Rendőrkapitányság, ahol a lekapcsoló rendőrnő, Kobayawa Miyuki is dolgozik. A főkapitány előtt történő kimagyarázás után Natsumi rövid idő alatt beilleszkedik a rendőri közegbe, ráadásul pont Miyuki mellé osztják be járőrnek. Miyukin elsőre ugyan nem látszik, de odavan a járművekért, illetve a szerelésért, olyannyira hogy ő tartja karban a saját járőri autóját is, de a rendőri állomány kérésére is javít dolgokat. Ilyen “kliens” a sorozat harmadik főbb szereplője Nakajima Ken, a motoros járőr, aki az őrsön a “Bokuto Fehér Solyma” nevet is kiérdemelte, olyannyira jól bánik a motorral. Azonban minden más téren kissé ügyefogyott, jelesül példaként szerelmi ügyekben is, hiszen odavan Miyukiért, de túlzottan szégyenlős hogy kezdeményezni merjen. Az utolsó főbb szereplő Yuriko, az akadémián első helyen végzett lány, aki amúgy az ügyetlenség netovábbja, de az “őrs pletykafészke” díjra egyértelműen érdemes.

Rendőrakadémia – Japanese Edition

Az alcím nem fedi teljes mértékben a show tartalmát, de az amerikai rendőrbrigádhoz hasonlóan itt sem a The Shield tevékenységét követhetjük figyelemmel, hanem a Bokuto Rendőrkapitányság, azon belül is a négy említett szereplő munkáját, meglepően könnyed tálalásban. Az animu műfaját tekintve egy vígjátékról van szó alkalmankénti komolynak kevésbé nevezhető elemekkel, de érdemes leszögezni, hogy ez nem az Excel Saga, vagy a GTO pedigréjét képviseli, ahol az ember válogatni alig bír az epikusabbnál epikusabb jelenetek között. Az itteni humor egy másik vállfajt képvisel, és teszi ezt nagyon jól: nem könnyezik az ember szeme a röhögéstől, de ami humor van benne, az bőven elég ahhoz hogy megteremtsen egy olyan alaphangulatot a sorozatnak, ami tökéletesen alkalmassá teszi egy kellemes kikapcsolódásra. Leginkább helyzetkomikumból építkezik, de azt is visszafogottan, mértékkel teszi, mindezt nulla negatív értelemben vett közönségcsalogató elem nélkül. Az egyes részek egyenként egy történetet mesélnek el, amelyekben keveredik az említett humor és a minimális komolyság, de a humorhoz hasonlóan olyan mértékben, amitől a stuff nem veszi túlságosan komolyan önmagát, hiszen ebben a szegmensben is visszafogottan, de kellemesen reálisan prezentál. Pontosan annyi van benne, amit az anime megengedhet magának, és ami legjobb, hogy se a humort, se a komoly oldalt nem lihegi túl, nem nyomja ki egyik elem se a másikat túlzott mértékben. Itt hiába keres az ember a búval baszottságtól emós lánykákat és fiúkat, fiúkat verő beképzelt libát, vagy akár csak szupererőt, a sorozat ugyanis ettől mereven elzárkózik, hiszen minden humoros, könnyed szituáción túl viszonylag valószerűnek mondható a stuff, hozzávaló módon jelenlévő, de érthető komoly részekkel. Helyettük viszont vannak egyéniségnek tekinthető, szimpatikus, kedvelhető karakterek, akik közül mindenki találhat kedvencet, akik idegesítő-o-métere meg sem közelíti a kritikus mértéket, inkább az egyéni preferencia dönt ki kit sorol be kedvére valónak. Jellemfejlődés ugyan csak minimális található (Miyuki és Natsumi összeszokása, majd munkából fakadó szétválása, vagy Nakajima és Miyuki viszonya), de az OVA-nak nincs erre jelentősen szüksége, nem kívánja a világot megváltani, sem maradandót alkotni. Az egyes részekben ugyan észrevehető egy-két, egyébként minimális lassulási pont, ahol kicsit leül a cselekmény, de közel sem vészes, és ami legfőbb, ezek alatt a részletek alatt sem kívánja az anime megerőszakolni se önmagát, se a műfajt. Nem jellemző rá az a tipikus bazári majom esete, ahol mindent bedobnak csak azért hogy elnyerjék a közönség szívét, miközben önnön magáról teljesen megfeledkezik, vagy akár a normalitás követelményeiről. Kicsit másképp fogalmazva nem nagyszabású darabról van szó, amit százan és százan védelmeznek mondvacsinált érvekkel. Nem akar trendi lenni, szimplán csak szórakoztatja az embert, és ennyi. Semmi mögöttes tartalom, semmi belemagyarázós, magvas plot, de még fanservice sem. Tipikusan olyan fajta stuff, amit az ember nyugodtan betehet egy fárasztó nap után, vagy szombat/vasárnap az ebéd után. A korhatár kérdése kedvező, ugyanis az animet még a kisebb korosztály is nézheti fenntartás nélkül, bár a kortalan jelző jobban illene ide szerintem. Azonban egy délelőtti rajzfilmblokkban, vagy éppen az Enyimexben szívesen látnám, révén egy kicsit sem kezdi ki a cenzorok idegeit, és ez elé tényleg az egész család nyugodtan leülhet, mert semmi olyan kirívó nincs benne, amiért az ORTT-nek kellene intézkedni, egyúttal szembemegy a tipikusan elterjedt “erőszakos rajzfilm” jelenségnek is.

Egyedüli hiányosságának azt lehetne felhozni az említett néha látható lassuláson kívül, hogy megválogatja a közönségét. Akármilyen furcsán is hangzik, de a Lucky Staron, Haruhin, Soul Eateren és egyéb, trendi nevettetőkön tűzkeresztelkedett fandomnak ez kevésnek tűnhet, nekik lehetséges hogy nem lesz elég merész és kihívó, mint az említettek. Nekik hiányosságként tűnhet fel az anime nyugodtsága, hangulata, háttérben maradása, prezentációja, hiszen az említettekkel szemben totálisan másfajta mentalitást képvisel. Nem ennyire markánsan, de ez vonatkozik a többi potenciális nézőre is, elsősorban az előzetes elvárások ténye miatt. Aki úgy ül le elé, mint az Excel Saga trónörököse elé, az természetszerűen csalódni fog, hiszen eltér a két stuff stílusa. Az Excel meg meri tenni azt a merész lépést, míg ez a háttérben maradva szórakoztat. De ez talán így is van rendjén. Időnként kellenek az ilyen jellegű stuffok is, mellékesen pedig nem fenyegeti a veszély, hogy az ezer meg egy rajongó szemellenzővel együtt legyen oda érte.

Látvány/hang – a munka ereje

Az elején említettem olyasmit, miszerint az animébe jelentős összeget öltek a látványvilág jobb megmunkálása érdekében, ami meghálálta magát: nemcsak korának egyik legszebb animéje készült el ily módon, de egy olyan minőség is, ami minimális túlzással, de bealázza a vektorgrafikás trónkövetelőket is. A kézi rajz egyértelmű előnyein túl a részletesség érdemel fokozott dicséretet, amivel bizony nem spóroltak a készítők. Ez már az openingen is lemérhető, a rendőrautó fényszóróján. Meg kell hogy mondjam, ilyen jól, ilyen részletességgel talán még nem láttam ilyen remek minőséget, ami pozitív módon az egész show alatt kitart: a tükröződések, a járművek és a környezet részletessége, csillanások, az árnyékok mind-mind kitűnő munkáról tanúskodnak, amit csak emel a karadizájn egyszerű, de nagyszerű mivolta is. Kellemesen rajzfilmes jellegről van szó, de viszonylag reálisnak is mondható, és jól illeszkedik a történet kicsit realista jellegéhez.

Hangok kapcsán nem ennyire kiemelkedő az összkép, de az átlag fölött van: a szinkronhangok nem kiemelkedőek, de jól hozzák a karaktereket, nem mellékesen a nyávogási faktor is meglepően alacsony, ami a kaszt női dominanciáját tekintve említésre méltó erény. Mostani sorozatoknál például többször a némítás felé húz a kurzor, mivel annyira sérti az ember fülét az ötéves kislányokat idéző nyivákolás, de itt egyszer sem volt ilyen. A zenék között akadnak semlegesek és kellemesek egyaránt, de az is biztos hogy az OST nem éppen a legkeresettebb dolog az animével kapcsolatban, szemben mondjuk egy Pantyval. De a szituációkhoz illeszkednek, nem lógnak ki az animéből, ami egyébként az openingre és az endingre egyaránt vonatkozik: el lehet hallgatni és nézni ezeket egyaránt, de semmi maradandót nem hoznak.

Összegzés

Összegzésként mit is mondhatnék erről az stuffról? Amennyiben egy remek grafikájú, kedves hangulatú, könnyen emészthető vígjátékra mutatkozik igény, kellően igényes kidolgozással és élvezeti faktorral, annak csak ajánlani tudom. De aki egy nagyszabású, földön fetrengettető darabra számít, az nagy valószínűséggel árnyékra vetődik majd, és ugyanez vonatkozik a fanservice-t előnyben részesítő közönségre is. A maga hibái ugyan megvannak ugyan, amelyek minimálisan lehúzzák a stuffot, de a tény hogy minden korosztály számára ajánlható, kliséktől némiképp mentes, szórakoztató darabról van szó, vitathatatlan, ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy pozitívumai ellenére sem emelkedik ki a viszonylagos ismeretlenség gödréből, ami maga az anime is tehet, hiszen visszafogott mint az illedelmes, csendes diák a nagyhangúak osztályában. Azonban ami engem illet, az egyik all-time favourite kategória egyik megtestesítőjéről van szó, amit még most is, a legutóbbi watcholás alkalmával is szívesen néztem. Kicsit szemellenzősen, de mondhatom: ilyenből (se) ártana manapság egy-kettő, már csak a minőségi balansz érdekében is.

8/10

Opening:

Reklámok

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

9 responses to “You’re Under Arrest! (1994) – Szemelvények egy Japán rendőrőrs életéből

  • Péter

    Hallottam már róla, lehet meg kéne nézni. =)

    90-es évek animéi mellett még jók voltak a 80-as, meg a kora 2000-res darabok is, bár igaz a legjobbakat szerintem is a 90-es években készítették el. Mint ha valahogy ekkor történt volna egy nagyobb váltás mind keleten, mind nyugaton.

  • Dodgers

    Egy megtekintést szerintem megér, nem az évszázad dobása, de 4×30 percre le tudja kötni az embert.

    Természetesen a 80-as és 2000-es években is voltak említésre méltó stuffok szép számmal (DB, Cromartie), de valahogy mégis a ’90-es évek dolgai azok, amikben valamelyest benne van az bizonyos plusz. Ami a váltást illeti, szerintem az az évtized vége felé következett be, de ekkor még nem volt kimondottan rossz hatása, hiszen például a CN-nek is volt jó pár olyan saját rajzfilmje ami egész jó lett (Sheep in the Big City, Samurai Jack), meg animék terén is volt értékelhető cuccból több. Ahol kimondottan rossz hatása volt ennek a váltásnak, az szerintem olyan 2004-2005 körül következett be.

  • SaiyaGin

    Ha az OVA tetszett, szerintem az első sorozatot mindenképp érdemes megnézned. A második valamivel gyengébb volt emlékeim szerint, a Full Throttle pedig egyértelmű csalódás. Érződött rajta, hogy a stúdiónak nem volt ötlete arra, hogy mit adjon ki a keze közül 2007 végére, ezért előhalászott egy régi klasszikust és megpróbált életet lehelni belé, sajnos kevés sikerrel.

  • Dodgers

    Pont az első TV sorozatba akarok a leginkább belenézni, meg még esetleg a mini-specialokba. Full Throttle-t esetlegesen későbbre tartogattam, de akkor ezek szerint viszonylag jó következtetést vontam le az első epizód alapján.

    • SaiyaGin

      Pedig az első rész még a jobbak között volt.
      A mini specialok még kevésbé tetszettek, mint a FT, tízperces szösszenetek, amik mind arról szóltak, hogy Miyuki és Natsumi illegális módszerekkel bánnak el bugyitolvajokkal, kukkolókkal és egyéb kéjenc idiótákkal. Szerintem ha egyet láttál belőlük, mindet láttad.

  • Dodgers

    A mini-specialok szintén az AA-s ismertető miatt keltették fel a figyelmem, már csak azért is mert állítólag jobban rágyúrtak a humorra, a kíváncsiság meg megvolt, hogy hogyan tudnak ebből a készítők olyan humorbonbont összehozni, mikor az első OVA-é bőven megállja a helyét a környezetében. De ha valóban nem sikerült olyan jól, akkor csak az első részébe nézek majd bele, az alapján meg kiderül hogy mennyire jön be a váltás, és hogy mennyire adja magát a folytatáshoz.

    FT-nek az első részét még akkor láttam, mikor még friss volt, de akkor valahogy nem jött be túlzottan. Még csak nem is a kicsivel komolyabb hangulat miatt (ami egyébként olvasat szerint a movie-ra is érvényes), hanem amiatt, mert túl idegennek éreztem az első OVA-hoz képest. Lehet hogyha most megnézném azt a részt jobb véleményem lenne róla, de amennyire eltántorított anno, inkább hanyagolom.

  • SaiyaGin

    Igen, a film is elég komoly, az nem vígjáték, hanem akciófilm – de annak viszont nem volt rossz, és azért volt benne pár viccesebb jelenet.

  • You’re Under Arrest! | Digitalizált Élményvadász

    […] ova 4 része teljesen ugyanaz, mint a 96-os tv-sorozat első 4 része – ha jól értettem. Dodgers véleményénye szépen kiegészíti, aki hosszabbat akar az animével kapcsolatban. Könnyed, kedves és jópofa […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: