Lemmy strikes back

A vén ragyás visszatért, de jobb mint valaha? Ha csak az újkori Motörheadet nézem, akkor még mindig a 2004-es Inferno album az, ami a leginkább egyben volt, az tartalmazta egy albumon belül a legtöbb remek számot, de a 2008-as Motörizer se maradt el sokkal az Inferno által kínált színvonaltól, habár annak is megvoltak a kevésbé jó pillanatai is. Plusz a tény is ott van, hogy ha egy albumot hallott tőlük az ember, akkor gyakorlatilag az összeset hallotta, olyannyira egy hangulatot áraszt az összes számuk. Ez akár rossz dolog is lehetne, de a Motörhead azon bandák közé tartozik, akik többé-kevésbé de képesek hozni egy átlag feletti színvonalat, amire mindig lehet számítani. Így történt idén év elején is, mikor megjelent Lemmyék legújabb albuma, a The World is Yours, a kérdés pedig adott: mennyire emelkedik ki az eddigi termésből?

Egy szóval? Semennyire. Aki ettől az albumtól várta a banda revolúcióját (van ilyen egyáltalán…?), az jókora pofára esést fog kapni, a formáció még mindig abban a stílusos “sörös” rockban utazik, amelyet már a kezdetek óta meg lehetett szokni tőlük, és amit még ennyi év után is remekül végeznek. Összességét nézve ha kategorizálni kéne minőség szempontjából, akkor valahol az Inferno és a Motörizer közé lehetne tenni: az album egésze jobban egyben van, kicsivel több jó szám lapul rajta mint a 2008-as elődön, de az Inferno szinte egész végig kitartó quailty-packjától kicsit messze van. Ennek kárpótlásáért Lemmyék voltak szívesek és nem kurvultak el a trendek hatására, mereven tartják magukat az évtizedek óta kiépített hangzáshoz és stílushoz. Persze az újításokért kiáltóknak ez a lemez (is) unalmas lesz, mint az összes eddigi korong a hármastól, de van amikor nem muszáj folyton új utakat keresni, ha egyszer a régi még mindig üt. És valahol ez a lényeg a Motörhead kapcsán. A hangszerelésre és a dalok jellegére ez hatványozottan igaz, az évek óta beállított hangzás még mindig pofásan szól, plusz az előző albumot jellemző minimális tompaságon is javítottak, így ismét élesen szólnak a gitárok és a dobok.

Az Ace of Spades-el bebetonozott, attól el nem mozduló közönségnek megér egy hallgatást, csak hogy tudják: van élet ’82 után is. De mindenkinek ugyanúgy ajánlható a soros Motörhead-adag, ha csak egy kicsit is érdekli a rock ezen műfaja.

Advertisements

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: