2011 tavaszi anime szezon #2 – első tapasztalatok

A tavaszi szezon kezdetével elindultak azok az animuk is, amelyekre úgy ahogy kíváncsi voltam, azaz a Nichijou (a HorribleSubs tálalásában), illetve a Hyouge Mono (a Huzzah munkájaként). A Gintama az előző évad ismeretének hiányában kimarad, az Appleseed XIII meg jó kérdés mikor kezdődik annak ellenére hogy az áprilisra kiírt kezdés aktualitása lassan lejár. Eleinte az első részek alapján akartam írni egy beszámolót, de a tényszerűbb benyomás érdekében inkább maradtam annál, hogy az első két-három rész alapján mondok verdiktet a továbbiakra.

Nichijou


A KyoAni idén tavasszal sem hagyta ki a ziccert és ismételten egy olyan, négyes képsorokból álló mangát vett elő feldolgozás címén amiben a moe és az emancipáció nyomán kötelező, nő dominanciás kaszt jellegzetes elemként jelenik meg. A Lucky Star látványos és unalmas sótlansága, illetve a K-On túlzottan lányos, cukormérgezéses J-Pop vinnyogása után a Nichijou se tűnt úgy hogy kilógott volna a sorból. Látszatra, ugyanis humorformátumát tekintve nem a Lucky Star által patronált, láma otaku-humort vette elő a kalapból, hanem retróra vette a figurát és a mostanában fehér hollónak számító abszurd humort képviseli, mint például az Azumanga Daioh. Az Azumanga nem véletlenül lett példaként említve, hiszen itt is lényegében arról szól a történet, hogy adott egy maréknyi tagból álló, középiskolás diáklányokból álló baráti társaság, akikkel aztán a for the shitz keretén belül történik minden ami nem normális. Ez idáig nem hangozhatna rosszul, hiszen egy mostanában keletkezett űrt igyekszik betölteni, ilyen téren jó ötlet volt elővenni ezt a mangát. Különösen úgy, hogy a cselekmény végre valahára mutat törekvést arra hogy tényleges humorral szolgáljon, ezúttal nem azon van a hangsúly hogy az ember megfulladjon a karvajnesstől, még ha az egyébként kellemes színvilágú karadesign és az animu jellegéhez illő, kicsit elnagyolt ábrázolásmód másfelé is appelálna. A gond ott jelentkezik, hogy az animu által eddig kínált színvonal messze van attól a minőségtől, amit a klasszikusok képviselnek, nem kicsit hanem nagyon. Rendszerint két dolgon bukik el a dolog: az egyik eset az amikor a furcsának szánt helyzet rohadtul nem hat annak a forgatókönyv ezen területet érintő törekvése ellenére se. A másik, kicsivel jobb helyzet pedig az amikor a helyzet már megközelítené a wtf-faktort, de a csattanó vagy az előadásmód tesz róla hogy ne hasson az emberre úgy, ahogy kellene. Az első eset volt egyébként a Lucky Star rákfenéje, ezen a téren a Nichijou előrelépést mutat(na) a jó irányba ha hétmérföldes léptek helyett nem tyúklépésben haladna. Kicsit olyan esetről van szó, amikor az ember szeretne kedvelni valamit, de amint szembesül vele látja hogy nem is olyan rózsás a helyzet. És a Nichijou ennek az ékes példája: látszik hogy a régi klasszikusak akarja felidézni, de nem sikerül. A humorfelhozatal terén egy téren jeleskedik az animu, ezek pedig a szándékosan eltúlzott, agyoneffektezett, a rajzolási stílusokat egymás után variáló “dinamikus” események, amelyekből az első két részre jutott egy-egy jelenet, ezeken keresztül úgy-ahogy átjön az animu wtf-faktora. Ám ezen túl véget is ér a pozitívumok rövid sora, amibe a szereplők (sem) tartoznak bele. A szokásnak megfelelően lenne itt minden féle-fajta elvetemült fazon, de ahogy a humor esetében ezek is csak “vannak”, nincs közöttük egyetlen igazán karakteres szereplő sem, idegesítő viszont annál inkább. Jelesül a loli tudós és az ő androidja, akiknek mindig jut egy harmad rész, csak hogy fokozódjon a rossz szájíz. Hangok és zenék szempontjából ismét bejátszik a léc leverésének intézménye: a szereplők hangjai kötelező érvénnyel kicsit magas frekvencián szólnak, de szerencsére nem LS/K-on szinten, ilyen téren is a klasszikusokat idézi, habár nem volt a gárdából egy kiugró ember sem. Zenei szinten ugyanakkor a totális üresség figyelhető meg, a szokás szerint hallgathatatlan opening/ending, illetve a háttérzenék abszolút jellegtelensége révén nem erről fognak megemlékezni még évek múltán is.

Verdikt: sovány ez de nagyon, mégha egy manapság ritka stílust is képvisel. A tervezett 26 rész alatt a javulás potenciálja benne van mert ez a formátum ígéretes, de ha ezen a színvonalon halad tovább, csak egy újabb bejegyzés lesz a humor műfajában bukott próbálkozások listáján. BTW lassan leszokhatnának arról az animu stúdiók, hogy olyan animukat dolgoznak fel, ahol a női MC-t Miónak hívják, mert kezd egy kicsit unalmas lenni ez a K-on óta erősődő tendencia.

Hyouge Mono


A másik résztvevővel szemben nem támasztottam túlzott elvárásokat, révén a létezéséről még csak nem is tudtam idáig, ám a jelek szerint a Nichijouhoz hasonlóan ez is egy manapság keletkezett űrt igyekszik betölteni, nevesítve a régimódi szamurájos sztorikat, amikből az elmúlt pár évben alig készült adaptáció. Az eddigi legfrissebb amit láttam (és tetszett) az az Ayakashi Ayashi volt, ez alól viszont úgy kihúzták a szőnyeget, hogy a felére kellett csökkenteni a terjedelmet. Azóta csak az egy szem Samurai Champloo volt betervezve, amit csak nem sikerült elkezdenem, azonban az idén tavaszi szezonban jött a Hyouge Mono. A chartból látványosan kilógó stuff múltidézésnek tűnt a javából, hiszen a karadesign és a történet viszonylag reálisnak tűnt, ami az első rész megtekintése után beigazolódni látszik: a felszínén nézve kimondottan reális és történelemhű animéról van szó, azonban a változatosság kedvéért nem veszi magát túlzottan komolyan az egész műsoridő alatt. A történet ugyanis, habár a középkori Japán polgárháborúk idején játszódik (Nobunaga és társai), de hangsúlyt helyez egy másik elemre, ez pedig a teaszertartás és azok eszközei. Nem kell félni, nem a teaceremóniákat veséz ki az animu (megjegyzem helyesen), ehelyett ez a fajta művészet áll a főszereplő, Sasuke Furuta gondolatainak középpontjában. Olyannyira, hogy az egyébként hírmondó és hadúr beosztású főhős tekintete minduntalan egy ehhez kapcsolatos eszközre hárul, mégha egy ellenséges hadúrhoz megy tárgyalni. Ebből következik az animu viszonylagos komolytalansági faktora: Sasuke kis túlzással a szamurájok Onizukája, már ami a pofavágásait illeti, szemei már akkor gúvadnak és arca grimaszokat vág, ha csak egy teásedény közelébe is kerül. Ez a fajta humorfaktor azonban nem megy az anime rovására, a történelmi hitelességet nem szorítja a háttérbe, ehelyett oldja egy kicsit az egyébként szokás szerint komoly hangulatot, ahogy teszi azt a többi szereplő is, itt jóval könnyebben derülnek jókedvre a szereplők. Ha már szereplők: közülük szerencsére nincs ellenszenves egyed még egyelőre, habár kérdéses hogy mekkora hangsúly kerül majd karakterük kibontására, legalább Sasuke esetében. Aki egyébként szimpatikusnak tűnik, nem az a szokásos erkölcscsősz főszereplő akinek belevágtak a hátába egy karót: “kollégáiról” megvan a sajátos, rosszalló, egyben kicsinyes véleménye (amit a nézőnek ki is hangoztat), ellenben Onizukához hasonlóan tud badass is lenni, ha a helyzet megkívánja. Néha bizony produkál olyan nézéseket a kackiás bajszú MC, hogy aligha tűnik puszta hírmondónak. A történet és a környezet mint mondottam volt igyekszik reális maradni, ugyanakkor üdvözlendő módon a történet sebességre is gondoltak a készítők. A műfajra jellemző megfontolt csigalassúság ugyan nem tűnt el teljes mértékben, de a cselekmény nem redukálódik le egy slugfest szintjére, ám nem is hozza egy hullámvasút gyorsaságát: komótos, de mégse válik altatóvá, mégha alkalmanként vannak olyan részek, amelyek pecegetik ezt a határt. Ez ugyanakkor azzal is jár, hogy a 39 részes animét érdemesebb inkább nagyobb blokkokban követni, hiszen ki tudja mikor dönt úgy, hogy rákapcsol a történet. A grafikát nézve jó munkát végzett a Bee-Train, a kicsit pasztelesebb beütés megadja a hangulatot a történethez, és láthatóan a rajzolásra is odafigyeltek a készítők: nem lélegzetelállító, de mai körülmények között becsületes munka, mégha nem is használ művészileg eltérő megközelítést, mint például a Shigurui. Zenék és hangok szempontjából pozitív benyomás figyelhető meg. Előbbi esetben meglepő módon szinte teljesen száműzték az ilyenkor elvárt keleti hangszerek sokaságát, ehelyett kicsit jazzes, kicsit filmzeneszerű, de mindenképp eltérő műfaji felhozatalt adtak az animének, kiemelendő a hagyományos szamurájos sztoriktól való eltérést, ami kiterjed az opening és ending párosra is, ami egy ’70-es/’80-as éveket idéző jazzes, popos számot, és egy kellemesnek mondható J-pop számot takar ebben a sorrendben. Szinkronhangok tekintetében jónak mondható a felhozatal, minden szereplőnek jó hangokat találtak, kiemelve a főszereplő Sasukét játszó színészt, akinek ez a második animés szerepe, ezelőtt csak az FLCL-ben játszott (illetve a Detroit Metal City Live-Actionös verzájában).

Verdikt: a semleges elvárásnak bőven megfelelt az első epizód, kezdésnek ígéretes stuffról van szó, ugyanakkor az is biztos hogy ez nem lesz heti szinten követve, főként a hosszúsága miatt. Plusz lassan már mindent meg kell becsülni, ami nem moeblob vagy tsundere shit.

Advertisements

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

3 responses to “2011 tavaszi anime szezon #2 – első tapasztalatok

  • Péter

    Látom ez a karvaj megmaradt az emberekben… =D

    Az említett animukhoz érdemben nem tudok hozzászólni, azt hiszem elég is róluk annyi info, amennyit itt olvastam.

  • Dodgers

    Ha már az animu kifejezés rendszeresen használva lett eddig gondoltam a párja se maradjon ki ezúttal se. Plusz a KyoAni esetében másképp nem is érdemes írni, ha 2005 fölötti cuccaikról van szó. 🙂

    Ha a Nichijou nem is, de a Hyouge Mono szerintem megér egy próbát mert elég egyedi stuffnak számít a szezonon belül, és nem is sikerült rosszul. Kérdés persze hogy ez meddig tart majd ki, és mikor jönnek rá a készítők, hogy ezt is kell cseszni valamikor.

  • Nichijou – félidei álláspont « Dodgers' lair. 'Cause everyone needs one…

    […] konstans bokaszintje okán control-c, control-v módszerrel átkopizva a tavaszi szezonos posztban leírtakat tökéletetesen megállná a helyét az akkori véleményem, kiegészítve két […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: