Mission új tanév#2 Complete + helyzetjelentés

Az utóbbi időben feltűnhetett, hogy mind a posztok mennyiségében, mind terjedelmében kissebb apadás következett be az utóbbi időben, de különösen az elmúlt két-három hétben. Az kreativitás ilyenkor szintén ludasnak mondható hiánya mellett elsősorban az iskola nevezhető meg a legfőbb tényezőnek, ami két héttel ezelőtt szerencsésen végetért személyemnek, ezzel valamelyest könnyebbé téve a postfelhozatal mennyiségbeli (és remélhetőleg minőségbeli) növelését. Az év elején enyhe szívásnak találtatott órarend szerencsére nem váltotta be a hozzáfűzött negatív reményeket, meglepően könnyen túléltem a felhozatalt, már ami a tényleges órákat illeti. A hevenyészettre sikeredett beosztás ugyanakkor nem okozott csalódást, még a félév vége fele is találgatás tárgyát képezte a “hogyan töltsünk el három-négy óra hosszát?” című kérdéskörben. Az előző félév ilyen szempontból sokkal jobb volt, főként két okból:

a.) tíznél előbb egyik nap sem kezdődött óra, így a városba való átjutást képező “harcoljunk a tizenévesekkel” nevű össznépi keltetőre csak kéthetente egyszer került sor.
b.) az átlagban napi két-három óra között maximum fél órás szünetek voltak, így csevejre is maradt idő, és nem is kellett a lassan múló idővel hadakozni.

Ebből a két feltételből az első teljes mértékben teljesült, viszont a második feltétellel már akadtak gondok az említett hatalmas szünetek miatt. Naivan persze felfetődhet az ötlet, miszerint miért így vettem fel a tárgyakat, minek tettem keresztbe magamnak ha tudom hogy a várakozás nem az erősségem. Erre roppant egyszerű a válasz: három tárgy gyakorlatnál állt csak rendelkezésre az a lehetőség hogy egynél több időpont közül szelektáljam ki a megfelelőt. Ez párosítva a remekül összerakott órarenddel világossá válik hogy nem kaptam jó lapokat mikor az órarendek leosztására került sor odafennt. Ha már szóba került az órarend, essen pár szó arról is, hogy az elmúlt félév tárgyai mégis milyennek találtattak:

Úszás: ettől még februárban se tartottam túlzottan, és utólag se mondanám azt hogy ettől öregettem öt évet és növesztettem 20+ ősz hajszálat. Úszni mindig is szerettem így tényleg nem bántam ezt a tárgyat, különösen úgy hogy nem volt beleszólás az úszás mikéntjére azon túl, hogy lehetőleg ne maradjunk egyhelyben mind Ádám azon a bizonyos anyák napján. Egyedül a közepén fellépő kissebb egészségügyi probléma okozta hiányzás ledolgozása volt kicsit cseles (ennek oka egy bizonyos benőtt köröm volt, amitől persze illik megszabadulni), de ezt a meccsek látogatásával járó óraigazolással meg lett oldva.

Irodatechnikai ismeretek: ehhez már padba kellett ülni, de maga a tárgy kimondottan az kategória volt, amiről el lehet mondani: ha valaki ezt se tudja megcsinálni csak reménykedhet hogy lélegezni még nem felejtett el. Ehhez mérten rém egyszerű dolgokról volt szó a félév folyamán, amelyek egyik fele adja magát, a másik felét pedig középiskolában beleverik az emberbe (avagy irodaeszközök kezelése és a betartandó szabályok). A ehhez tartozó két beadandó már trükösebb volt: az egyik egy kiselőadást jelentett egy random, irodában található eszközről, míg a másik esetben két téma közül lehetett választani és arról házi dolgozatot készíteni (korszerű irodakialakítás és rendezvényszervezés. Az előbbi esetben a monitorokra esett a választás, erre max pontot (5) értem el annak ellenére hogy kiselőadások alkalmával rendesen elfog a lányos zavar, ami leginkább a beszéden érződik. A második esetben a kialakításra esett a választás, mivel adja magát a dolog és az órai anyagból is lehetett ihletett szerezni, erre nyolcat kaptam a tízből. Az év végi jegyből egy erős hármas kerekedett ki, ami felmehetett volna négyesre is ha nem feledkezek meg a ZH javítás lehetőségéről.

Marketing: avagy a rémuralom folytatódik. Az előző félévi menedzsment tárgyat sikeresen buktam mint az ólajtó, és év elején volt egy olyan rossz megérzésem hogy a marketing is hasonló ívású lesz. Ebben nem is csalódtam, ugyanaz a száraz, unalmas, semmitérő és idealizált TL;DR gyökérség volt mint amit a menedzsment alkalmával volt szerencsétlenségem megismerni annak ellenére hogy a tanár szimpatikusabb volt mint vártam. A menedzsmentre jellemző ködösítés ismét jelentkezett, ezalatt azt tessék érteni hogy az utolsó két hétig halvány fogalmad nincs hogy hogyan állsz pontok ügyében, csak az utolsó két héten tudhatod meg hogy milyen nyeremény vár rád. Kaptam is nyereményt kérem: egy exlúzív beutalót a javításra. Mint kiderült, ennek a tanárnak se voltam túlzottan a bögyében (ergo: módszeres hátsónyalás helyett csináltam ami feladatba volt adva, azon kívül egy mukk se), ZH javítás (azaz vizsga) nélkül ugyanis kilátásba helyezte személyem buktatását a kevés pontszám okán. A dolgon nem segített hogy ennél a tárgynál csoportos beadandó is nehezítette a továbbjutást, aminek kiagyalóját személy szerint szívlapáttal verném zöldre. Ebből leszűrhető hogy a csoportmunka nem feltétlen az erősségem különsen akkor ha olyan emberekkel kerül egy csoportba az ember, akikkel jó ha két szót váltott pályafutás alatt. Ez maga után vonta azt is hogy a(z első) határidő leadása előtti hétig kollektívan le volt tojva az egész annak ellenére hogy ez adta az összpontszám 40 százalékát. A “nyomás alatt siker” esete beigazolódni látszott ugyanis csak sikerült egy használható beadandót összedobni, amit persze nem lehet minőséggel vádolni. Az omniózus ZH javításra a múlt héten került sor, amire később visszatérek még. Év végi jegyként egy szerény kettes jutott osztályrészemül, ez viszont felér egy ötössel annak tudatában hogy nem kell megismételnem jövőre a tárgyat.

– Logisztika alapjai: avagy a hallgatógyilkos tárgy. A száz főt megközelítő diákbázis szerint ez volt a legnehezebb tárgy a rakásból, szerintem viszont nem nehezebb mint a szimpla vállalkozástan vagy a közgazdaságtan. Aki azt túlélte és átment, nem mellesleg odafigyelt, annak nem volt min aggódnia. Beadandó ugyan ezt a tárgyat is sújtotta, ráadásul egy olyan ami egy mini-szakdolgozatnak felelt meg, bemutatva a gyakorlati hely logisztikai tevékenységét. Ha valamivel, hát ezzel nem volt gond, tekintve hogy olyan helyen gyakorlatozok majd, ahol elég nagy hangsúly van ezen (fuvarozócég, kérdés? :D). A nagyobb a füstje mint a lángja eset a ZH-k kapcsán is megmutatkozott, mindkét ZH-nál meglett a négyes és év végén is ez jutott eredménynek.

– E-technológiák ha a logalap a hallgatógyilkos tárgy volt, akkor szerintem ezt mnimum az “ébrenlétgyilkos” néven lehetne emlegetni. Ennek két főbb oka van: az egyik maga a tárgy, ugyanis ez kérem megintcsak vállalkozástan, mixelve menedzsmenttel és informatikával. Ez a mix akár érdekesen is hangozhatna, de higgyétek el, ez minden csak nem az. Erre tett rá egy lapáttal a másik ok, maga a tanár. A személyével nem lenne semmi gond az ég világon, de ahogy magyaráz azzal egy egész elefántcsordát el lehetne altatni. Egyszerűen hiába aludt akármennyit az ember, a végére garantáltan el fog álmosodni, ha nem aludni. Így visszaemlékezve nem is tudok még egy olyan tárgyat mondani, ahol ugyanez a jelenség fellépett volna. A beadandót kivételesen nem otthon kellett elkészíteni, ugyanakkor a hat órai feladat egyenként öt pontot ért, azaz össszesen 30 pontot zsákolhatott be az aki megcsinálta helyesen mind a hatot. Ez nekem részben jött össze, köszönhetően az orvosi ügyelet kedd délutáni nyitvatartásának (köröm, ugye) és a későbbi pótlás tiltásának. Ennek kompenzálásaként csodával határos módon mindkét ZH-t két-három pont híján maximumra írtam meg, így év végén egy szolid hármassal lettem gazdagabb.

– Műszaki angol II: az első félévben se volt az a nagyon félelmetes tantárgy, és az MAII se tett tanúbizonyságot arról hogy megváltoztassam a véleményem, ugyanis ez egy szimpla középszintű angolóra, logisztikai témakörben. Ennek megfelelően nem volt ördöngősség teljesíteni a tárgyat, pláne beadandó hiányában, bár a tanár ebben az esetben is ölni tudna a fárasztási faktorral. Ennél egy négyes lett a jutalom.

– Anyagmozgató és szállítógépek alkalmazása: a marketingen kívül ez volt talán az év (igen, az egész tanév) legnagyobb szívása, ami egyetlen okra vezethető vissza: az értékelhető tananyag hiányára. Nem viccelek, ami rendelkezésre állt tanagyag az vagy rövid volt és használhatatlan, vagy jó hosszú volt és ugyancsak használhatatlan. Erre tett fel koronát a két beadandó, illetve a hozzájuk szabott feltétel. Ezek hiányában ugyanis nem mehet az egyszeri halandó ZH-t írni, ezzel jelentősen megnövelve az esélyét a bukásra. A két beadandó közül az első volt az ami igencsak fejtörésre késztetett révén ahol én gyakorlatozom ott se híre se hamva anyagmozgató gépnek (bizonyos értelemben a teherautó annak számítana, de a tananyag ezt ügyesen megcáfolja), így szó szerint standupolni kellett papíron, aminek meglett a kettes eredménye. Ehhez képest a másik olajozottan ment, annál majdnem meglett a négyes. A végén azonban a csak kettesre lettem érdemes a kissé gyenge ZH-k okán. A tanárok ehhez képest szimpatikusak voltak, különösen az előadást tartó tanár aki már az első órán indirekt módon alkoholistának nevezett engem annak ellenére hogy jó ha háromszor berúgok egy évben. 😀

Összességét tekintve elmondhatom, hogy habár nem ez volt a legjobb évem eredmények szempontjából, de a célnak megfelelt, különösen hogy évközben olyasvalamit vállaltam, ami végül kellemetlen időpontra esett. Ez volt a középszintű szó- és írásbeli angol nyelvvizsga, amit március végén, péntek-szombati napon tettem meg, az első ZH időszak kezdetén. Ez volt az első nyelvvizsgám egész életemben, de mivel jóval az ildomos letételi időpont előtt vállalkoztam rá, ezért nem kértem segítséget a felkészüléshez egy vékony feladatlapos füzeten kívül, kíváncsi voltam hogy “natúrban” hogy állnám meg a helyem. Ehhez mérten a nyelvvizsgán, pontosabban a szóbeli részénél bennem volt egy kissebb lányos zavar, de szerencsére nem volt gixer, persze úgy hogy előtte tisztában voltam azzal milyen tételek lesznek majd. Az írásbeli résznél érthető módon nem volt miért zavarban lenni, és a szövegek jellegét, szóhasználatát tekintve se vetették el a sulykot az összeállító iletékesek, habár megkérdeznék egy dolgot: mégis kinek jutott eszébe nyelvvizsgafeladatként Alkonyattal (Twilight) kapcsolatos szöveget tenni…? Ha két percig nem voltam sokkban akkor semennyire se. Ennek ellensúlyozásaként a baráti levélhez egy egészen kellemes témát választottak, mégpedig az ismerős tetoválását, amihez persze tanácsokat kellett adni, illetve a sajátunkról is kellett pár szót írni. Az írásbeli kapcsán leginkább a labor, azaz magnós részétől tartottam, pontosabban szólva a “kakni akcentusos, a kocsmából frissen szabadult, az asszonytól csattanós pofont kapott bácsika” jelenségtől, amiből volt szerencsém ízelítőt kapni a német írásbeli érettségin. Szerencsére ezúttal a kevésbé elborult akcentust kaptuk, amiből érzékelhetően többet lehet leszűrni.
Ami az eredményt illeti, teljes mértékben elégedett vagyok mindkét vizsgarész kapcsán, mindkét szegmensben elértem a 72-75 százalékos eredményt, ami ZH mércével hármasnak felelt meg. Természetesen lehetett volna jobb is ha kellően felkészülök az egészre, de ahhoz képest hogy az iskolában csak a főiskolától kezdve tanultam angolt, szerintem jónak mondható. Ezért azt hiszem köszönet illeti a 10+ éven keresztül figyelemmel kísért angol nyelvű Cartoon Networköt/játékokat, feliratos filmeket.

Említettem volt, hogy marketingből vizsgát kellett tennem a múlt héten annak érdekében, hogy jövő tavasszal ne megint ez a tárgy okozzon fejfájást az újoncokkal karöltve. Ennek a vizsgának, pontosabban a keddi napnak köszönhető az, hogy az elmúlt időszak legjobb, egyik legrosszabb hetén vagyok túl. A legjobb egyértelműen azért, mert ezzel bebizonyosodott hogy sikerrel vettem a félév akadályait, lerendezve ezzel a dolgokat szeptemberig.
Legrosszabb elsősorban személyes, pontosabban családi okból kifolyólag volt rossz a hét, ami talán nem blogba való de úgy érzem erről mindenképp szót kell ejtenem: három évi betegség után, 73 éves korában kedd éjjel, álmában elhunyt apai nagyapám, akivel 21 évet volt lehetőségem együtt lenni. A halál oka valószínűleg az a rák, amit úgy-ahogy próbáltak kikezelni belőle három évvel ezelőtt, és amiről úgy tűnt hogy ha nem is teljesen de megszűnt. Az azóta eltelt három évben régi formáját ugyan nem tudta visszaszerezni (nem is lehetett), de az étvágya visszatért, ahogyan a kedve, humora is. Még idén húsvétkor is úgy tűnt, hogy jóval több ideig fog élni, mint azt 2008-ban megjósolták, azonban múlt keddhez viszonyítva másfél hete mintha eltűnt volna az a javulással telt három hét, kvázi visszaesve abba az állapotba amiből azt hitte mindenki hogy kilábalt. Meglátogatni természetesen igyekezett mindenki amikor csak tudott, de ő szinte állandó jelleggel aludt, én is csak pár szót tudtam vele váltani az esetek túlnyomó többségében. Azonban világos volt mindenki számára hogy ennek a folyamatnak csak egy vége lehet, méghozzá nagyon rövid időn belül.

Magát a hírt szerda délelőtt tudtam meg anyámtól, akivel tudtuk, hogy a temetés napjaként kitűzött szombat nagyon nehéz lesz, nehezebb mint az elmúlt, haláleset nélküli pár évben bármi. Azonban ez nem jelentette azt, hogy az addig hátralévő három nap vészterhes nyugalomban fog eltelni: a leendő sír helyét megtekintve kiderült, hogy a segélymunkások olyan jó munkát végeztek hogy az egész temetőben állt a gaz, szó szerint. Ha azt mondom hogy a környék legocsmányabb temetője a mienk nagyon kicsit túlzok, ezt tényleg látnia kell annak aki nem hiszi el. Így a csütörtök elment a gazalással, amiért elvileg fizetnek bizonyos személyeket, így viszont ránk hárult a feladat hogy legalább a sírhely környékét járhatóvá tegyük, és talán mondanom se kell nem ez volt a legjobb hangulatú munka amit életemben végeztem. A szombati nap délelőttje nehezebb volt, nehezebb mint gondoltam, és nem csak nagyapám halála miatt, hanem a nagyanyám és az apám miatt is. Belegondolni is rossz hogy ők mit érezhettek és érezhetnek a mai napig is, és ami talán a legjobban bánt az az hogy 30-40 év múlva én fogok majd ott állni, ahol apám állt azon a napon.

Végszóként, bármilyen fenntartás nélkül mondhatom: köszönet azért a 21 évért…

Advertisements

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

6 responses to “Mission új tanév#2 Complete + helyzetjelentés

  • Márkusz

    Részvétem. A mi családunkban is volt, csak ott a nagymamával aki 10 éve volt rákos és 4 éve azt mondták, hogy nem fogja bírni, de mégis tavaly év elején hunyt el… Nagyon nagy kitartás volt benne.

  • Dodgers

    Köszönjük.

    A kitartás (szerencsére) nálunk is megvolt, addig a három évig tényleg olyan volt fizikailag/hangulatilag, mintha semmi nem történt volna a lassabb járását leszámítva, pedig annak idején is ugyanilyen gyorsan romlott az állapota.

  • Péter

    Részvétem, a nagyszülőket mindig nehéz elveszíteni. =( Szerencsére a mi családunkban ilyen súlyos eset nem volt, nagyszüleim csak elaludtak, ki otthon, ki a kórházban.

    Egyik volt gimis társamnak azonban az anyja abban az évben halt meg, amikor OKJ-s szakmára jött hozzánk, csodálkoztam is hogy bírja, hogy alig pár hónapja halt meg az anyja, az apja meg még akkor amikor 8.os volt. Szóval ő gimi mellett dolgozott is hétvégenként, nagyjából annyi pénzért, amit a gyakorlati helyen is kapott mint diákmeló.

  • Dodgers

    Összcsaládi viszonylatban nálunk se volt olyan még hogy ne álmában halt volna meg valaki, legalábbis mióta élek. Valamilyen szinten “megszépítette” a dolgot különösen a nagymamám részéről akivel lehúztak egymás mellett 48 évet.

    Osztálytársadnak minimum kijár a tisztelet azért, hogy olyan körülmények között a sarkára állt ahelyett hogy teljes mértékben a rokonoktól függene.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: