Team Fortress 2 – első benyomások

Ugyan már egy jó ideje elérhető ingyen a Half-Life elkövető Valve népszerű multiplayer lövöldéje, de csak mostanában, pontosabban hétfőn szántam rá magam arra, hogy a telepítéshez szükséghez 10 gigányi helyet felszabadítsam a vinyón és én is szert tegyek a játékra. Öt órányi, több napra beosztott játék után pedig azt hiszem éppen ideje értekezeni arról a bizonyos első benyomásról, amely alant, a tovább gombra bökve terül el.

FPS-el, pláne multiplayert előnyben részesítő játékkal jó ideje, pontosabban két éve nem játszottam már, leszámítva azt a pár alkalom CoD1 multit, amely ugyanolyan jó manapság is, mint annak idején, illetve azokat a pár perces próbákat amelyeket haverok tettek lehetővé. Ennek okát illetően a bemutatkozó oldalon értekeztem már, legyen elég annyi most hogy FPS mint olyan már bőven nem érdekel annyira mint teszem azt 16-17 éves siherderként. Egy ilyen közegben a Team Fortress 2 sem illene bele a képbe hiszen az is multi-alapú FPS, azonban a TF2 már régebb óta szimpatikusnak tűnt, nem tagadás többségében a megannyi G-Mod videó miatt. De hasonlóképp felcsigázták az érdeklődésem a trailer funkciót betöltő “Meet the …” videók, amik egy humoros, és nem utolsósorban stílusos játék benyomását keltették. Ezt, és pár évet követően Márkusz ajánlására, na meg persze a fizetendő ár megszűnése révén végül letöltöttem a játékot.

A játékot persze nem lehet csak úgy, nekifutásból leszedni, előbb le kell töltenünk a Steam szolgáltatás telepítőjét és install után regisztrálnunk magunkat, enélkül nemhogy a játék nem indul el, de még letölteni sem lehet azt, csak a Steamen keresztül elérhető. Már persze annak, aki nem akar fizetni érte, mint teszem azt olcsójános jómagam. Érdemes tudni, hogy a Steam arra a partícióra tölti majd le a játékot, ahová magát a Steamet telepítjük, így érdemes megfontolni hogy melyik partícióra is települ, mivel később nem kínál fel lehetőséget a játék telepítési helyének megválasztásában. Én természetesen megszívtam, a 3 gigányi szabad hellyel bíró KínDóz részlet természetesen nem volt elég neki, maradt a Steam reinstall. A kellően spártai küllemű telepítést mindössze két dolog árnyékolta be:

– először (mily’ meglepő) Dodgers néven szerettem volna regisztrálni, ám erre jött az az ablak, ami minden regisztráló rémálma: a név már létezik. Persze a program volt olyan kegyes hogy alternatív neveket ajánljon fel, de csak azért is kötöttem az ebet a karóhoz egy saját névért. Úgy is lett, öt perces, a kereszt- és vezetéknevet is igénybe vevő kísérletezés csúfos bukással végződött, maradt tehát a felkínált név, azaz Dodgers231. Creativeness for the win.

– a másik eset magával az account generálásával volt kapcsolatos: negyed órás várakozás után még mindig generálta a fiókot, ami felettébb kíváncsivá tett. Először betudtam annak, hogy este sokan vannak fenn, de végül kíváncsiságból bejelentkeztem a Steam honlapján, ami sikerrel is járt, már ott figyelt a nevem az oldal tetején. Magát a Steamet persze nem lehetett csak úgy bezárni, így a KínDóz Feladatkezelő áldásos tevékenyéségnek hála, a Steam újraindításával indult is a móka. Játék közbeni nevet a Steam kliensben lehet átírni, mivel alapból a játék az email cím ránkeső, azaz a “@” jel előtti részét teszi meg alapértelmezett névnek.

PC-s játék révén égető kérdés, hogy mégis mennyi erőforrást eszik meg a játék, de ilyen nem kell aggódni, hiszen 2006-os játék révén nem kell erőmű a futtatáshoz, szerényebb konfigurációkon, közepes beállításokkal a 30-40 FPS szinte mindig adott. Részemről ez kellemes meglepetés volt, tekintve hogy a vas legfiatalabb alkatrésze a 2-3 éves videokártya, és az 1,8 Ghz-es proci sem mondható nyugtató tényezőnek. Ilyen téren egyedüli hátrány hogy a pályákat viszonylag sokáig, 3-4 percig is képes tölteni, ami felróható a kissé idejét múlt gépemnek, de látva a játék közbeni sebességet inkább maga a játék tűnik ludasnak. Ezen felül nincs különösebb kifogásolnivalóm, mivel a játék még közepes beállításokkal is szép látványt nyújt, amit a hatvanas évek rajzfilmjeit idéző, kissé eltúlzott környezet és az ugyancsak hasonló jellemzőkkel bíró, hangulatos karakterek emelnek tovább. A hangokról hasonlóképp tudok nyilatkozni, zene ugyan kevés volt a játékban, de a szinkronhangok, és a hozzájuk társuló jópofa szövegek hatalmasat dobnak a játék hangulatán, itt éreztem talán először hogy minden kaszt egy külön személyiséget, jellemet is megtestesít a szakmája mellett, például a Scout egy tipikusan nagyszájú, gizda vakarék, a Demoman egy részeges skót, vagy éppen a Heavy, aki egy, az angolt ékes akcentussal törő, szendvicsimádó orosz. Ez, ha nem is közelíti meg a Valkyira Chronicles karakterkavalkádját, de jelentősen egyedibb képet mutat a konkurenciához képest. Aki játszott annak idején a Worms valamelyik részével, az nagyjából sejti hogy miről is beszélek most.

A kissebb technikai jellegű kitérő után felmerül a kérdés, mégis hogyan tetszett a játék? Röviden: meglepően jó. Eddig is akadt nem egy olyan FPS, amely a csapatközpontúságot helyezte előtérbe, de a Team Fortress 2 véleményem szerint az eddigi felhozatalból a legjobban definiálja a csapatmunka fogalmát. Az már az első órákban világossá vált, hogy ez a játék nem a besózótt valagú, magányos farkas fragvadászoknak való, akik mennek előre mint a bányaló és egymagukban felérnek egy hadsereggel. A módszer ugyan alkalmazható a TF2-ben is de ez hamar elhalálozáshoz vezet, már csak azért is mert a játék a Battlefield, vagy a Star Wars Battlefronthoz hasonlóan kasztokat használ. Ez idáig nem újdonság, de amiben a TF2 újító jelleggel bír az az, hogy a választható kilenc kaszt mindegyike érezhetően nagy műgonddal lettek megalkotva, mindegyiknek megvan a maga erőssége, gyengesége egyaránt, de egyik sem mondható abszolút jónak. Hiába rendelkezik mindenki két elsődleges és egy másodlagos eszközzel, ettől még ez nem jelenti azt hogy máris tank üzemmódba kapcsolhatunk. Nincs olyan, mint például a Battlefield 2-ben ahol még az orvos is bőven meg tudta védeni magát, és a gyengeségek sokszor kimerültek a szándékosan pocsék pontosságúra állított fegyvereknél.

Rövid példa a TF2 gyakorlatára: a nehéztüzér Heavy hiába rendelkezik a játék legtöbb HP-jával (300) és a leggyorsabb fegyverrel, önmagában nem több egy harcias, de nagydarab báránynál hiszen lassú és egyszerre több ellenféllel ő sem bír. Mi a megoldás? Jöjjön mellé egy Medic (Orvos), esetleg még egy lángszórós Pyro is, hogy lekapja a légy módjára süvítő Scoutokat. Ez a kettősség minden kasztban megyfigyelhető, ezzel lehetőséget adva mindenkinek a kedvenc kaszt megválasztására. Először őszinten szólva azt hittem hogy mindenki Heavy kasztban fog nyomulni a hatalmas mordály miatt, de éppen ellenkezőleg, változatos felhozatal fogadott mindig és az sem volt ritka hogy ketten-hárman összedolgoztak, kevés létszám esetén pedig a maroknyi idegen próbált csapatmunkát művelni több-kevesebb sikerrel, olyat amit a Battlefield 2-ben csak haverok között láthat az ember. Kicsit tartottam attól, hogy a YT-n szemrevételezhető esetekhez hasonlóan 10 évesnél fiatalabb, magukról kicsit sokat képzelő gyerekek is beszállnak a játékba, de egyik esetben sem tapasztaltam ilyet, még a mikrofont is alig használták a játékosok, és káromkodásnak se volt nyoma a chatben. FPS-hez képest érdekesnek tűnhet a mondat, de a TF2 az a játék ahol valóban lehet stratégiára építeni és nemcsak a kezelési útmutató nyilvánítja ezt ki, rögtön már a különféle párosok hatékonyságával is lehet kísérletezni. Kedvenc kasztok közül a Scout, Heavy, Demoman és Medic volt az amely egyértelműen elnyerte a tetszésem, de a többi kaszt is jónak mondható a maga módján.

Muiltplayer játék révén a gameplay másik “húsa” a pályákban és a játékmódokban rejlik: előbbi esetben nem volt olyan pálya amely emlékezetesnek hatott volna, de ennek fejében észrevehető hogy a tervezésnél figyelembe vették a címben szereplő “Team” szócskát, ennek jegyében például minden pályán van több alternatív használható útvonal. A játékmódok esetében már változatosabb az összkép, hagyományos Deathmach módnak mindössze az Arena felel meg, de ilyenkor is lehet bőven építeni a párosításokra. Az egyéb játékmódok palettáját alkotja a hagyományos Capture the Flag dokumentumlopás képében, a Payload (robbanószeres kocsi eljuttatása a másik csapat bázisára), de a hagyományos bázisfoglaló módnak is több változata elérhető, szám szerint három: Attack/defend; Territorical Control; King of the Hill. Ezek alapobjektívája ugyanaz, mindössze a variáció változik. Az öt óra alatt a King of the Hill mód kivételével mindegyikhez volt szerencsém, és a CtF/TC módozatok azok amelyek leginkább elnyerték a tetszésemet, előbbi mert a védekezésre is hangsúlyt helyez az offenzív munkán túl, míg utóbbi azért mert talán ez teszi próbára a legtovább a csapatmunkát, hiszen többfordulós módozatról van szó.

Összegzésül kimondottan pozitívan csalódtam a játékban, az FPS műfaj ellenére szórakoztató, bizonyos mértékben tervezést is igénybe vevő gameplayel bír, amit csak megfejel az egyedi, humoros kara- és grafikai design, és ami a legfőbb: egyáltalán nem veszi magát komolyan. Viszonylag régen volt már hogy egy FPS képes legyen lekötni másfél-két órákra, de a TF2-nek sikerült, és azt hiszem egy darabig sikerülni is fog majd.

Advertisements

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

2 responses to “Team Fortress 2 – első benyomások

  • Márkusz

    Akkor örülök, hogy bejött. 🙂
    Nekem is eddig csak pozitív csalódásom volt a játékkal pedig kipróbáltam mostanában a túlhypeolt szarokat mint a Black Ops és társait, azok egyáltalán nem kötöttek le. De ez igen.

    Még mindig a 2fort a kedvencem, de a többi játék mód is bejött, oh és érdekessség: Minden külföldi szerveren összedolgoznak az emberek, kivéve egy weeaboo/magyar szerón. 😀
    Ott voltam heavy erre a medic egyedül rambózott és ott volt 4 ellenfél akit ledarálhattam volna, de ő nem segített, helyette a fegyverével nyomult…
    Na meg egyedül ott hisztiztek, hogy köcsög “Free 2 Playerek”

  • Dodgers

    A BO és társai jellegű lövöldék közül én is kipróbáltam párat az elmúlt években haveroknál szingli/multi módban egyaránt, de utólag visszanézve mintha egy játék lett volna az összes, annyira hasonszőrűek minden tekintetben. A multi funfaktorát tekintve ugyanez a helyzet, utoljára talán a Call of Duty 1/ Counter Strike 1.6 multiját élveztem a TF2-höz hasonló módon.

    Valahol nem lep meg, hogy csak kis hazánk szerverein nem rendszeres vendég az összedolgozás. 😀 Eddig csak angol/amerikai és német szervereken voltam, de senki nem elégedetlenkedett egyszer sem, és még a noobság is vissza volt fogva mindig, egy olyan esettel nem találkoztam még mint amilyet te említettél. Ha valaki Medic volt az mindig mások körül tanyázott (helyesen), egy ilyen OKJ-s MedicRambó nem fordult még elő. BF2-ben például lehetett egyedül rambózni mediccel, ebben meg pont hogy azzal nem érdemes egyedül portyázni, már csak a Spy-ok miatt is.

    Eleve mondjuk nem tudom mit akart az illető elérni a Mediccel, hiszen kis gondolkodással adná magát a tény hogy Medicnek minimum Heavy mellett a helye, és a tapasztalat is ezt mondja, nem egyszer védtem már így bázispontot. De persze a gondolkodás pont nem a hazaiakra nem jellemző ezek szerint. A “free 2 player” jellegű hisztit én is vártam minden alkalommal akárhányszor felmentem, de meglepő módon ez sem szaladt ki senkinek se a szájából, se a chatben nem fordult elő erre utaló szöveg, mintha nem is vált volna ingyenessé a játék.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: