Good video game music composers #2 – Alberto Jose Gonzales

Még anno valamikor tavaly augusztusban írtam egy postot, amelyben egy számomra kedvenc játékzene szerzőről írtam afféle rövid bemutatót. A postot számozással is elláttam, mivel úgy terveztem hogy rendszertelen időközönként, de írtam volna arra érdemes egyénekről, és a tervet siker koronázta, csak azzal az apró eltéréssel hogy a negatív oldalról, ugyanis úgy ahogy volt el is feledkeztem róla az utóbbi egy évben, és nem is jutott volna eszembe ha nem kotorászok a régebbi posztjaim között. A “hiba” javítása érdekében döntöttem úgy hogy folytatom a posztsorozatot, egyúttal bízva abban hogy ezúttal nem fog megint egy év múlva eszembe jutni a folytatás lehetősége. 🙂


A blog oldalain pár alkalommal áradoztam már arról, hogy a hangchipekkel előállított zenében mennyivel több munkára van szükség minőségi eredmény kicsikarásához, és hogy sokan voltak azok akik hajlandóak is voltak munkát ÉS fantáziát is fektetni a zeneírásba, megértették azt hogy a modern hangszerekkel szemben a chipzenénél nem lehet elintézni az OST-t pár epikusnak tűnő részlet odabiggyesztésével, tényleges dallamokat kell kitalálni ahhoz hogy kitöltség a játék benyomásának egy részét. A téma felhozása hirtelennek tűnhet, de jó okkal hoztam ezt fel: annak idején mind a kelet, mind a nyugat bővelkedett olyan zenészekben akikben megvolt az a bizonyos tehetség a zeneíráshoz, párosítva nem egyszer a technológiai zsenialitással, azonban manapság -szvsz- mintha kelet felé tolódna a minőségi ráta. Félreértés ne essék, nem haltak ki a földgolyó ránkeső részén se a jó zeneszerzők, de az újabb játékok számomra bejövős zenéi esetében minduntalan azt vettem észre hogy nyugati zeneszerző nevét mind ritkábban vélem felfedezni, és még ritkábban vélek valódi dallamokat felfedezni a számokban. Kivételek azonban mint mindenhol itt is akadnak, mint az elmélkedés fő mozgatórugója és a poszt tárgya, a spanyol Alberto José Gonzales, aki a nyolcvanas/kilencvenes években volt aktív zeneszerző kilenc platformon (ZX Spectrum, MSX, Game Boy (+ Game Boy Color), Nintendo Entertainment System, Super Nintendo, Sega Game Gear, Sega Master System, Game Boy Advance), és manapság sem szakadt el teljesen a gyökerektől, bár mostanában inkább a hangeffektekért felelős mintsem a zenéért.

A kissé szappanorás névvel rendelkező spanyol pályafutása a nyolcvanas évek vége fele kezdődött el, amikor 16 évesen elszegődött a néhai Infogrames egyik külsős fejlesztőcsapatához, a New Frontierhez (ma Bit Managers) mint sprite designer. Valószínű a mai napig hasonló munkakörben űzné az ipart ha nem kapott volna kölcsönbe egyik ismerősétől egy Music Box nevezető programot, amely egy ZX Spectrumra írt zeneíró program volt. A bárminemű zenei képzettség hiánya ellenére Gonzales úgymond ösztönből kezdett számokat írni, amelyeket meg is mutatott a kollégáinak. A MB-ben írt számok aztán annyira elnyerték a csapat tetszését hogy Gonzales nem csak sprite designeri, de zeneszerzői poziciót is betölthetett a cégnél, így a Spectrumra készült Hostage zenéjét már ő írhatta meg teljes mértékben. A sikeren felbuzdulva és a fejlődés érdekében elsajátította a Z80 Assembler programnyelv működését, amellyel már saját maga írhatta meg a játékok alá a hang kicsikarásához elengedhetetlen sound drivereket, ezzel belépve azok sorába, akik nem csak szerezték, de egyedül is kódolták szerzeményeiket. Az igazi áttörést azonban nem ezt hozta, hanem egy saját maga írt zeneíró program, a Compact Editor, amelyet aztán sokáig használt. A repertoárját képező kilenc konzol többségéhez, még az első GBA-s játékához is csak ezt a programot használta, ezzel megmagyarázva számainak nagyon hasonló, egyedi jellegét. Egyedül az Asterix & Obelix SNES-es változatának zenéjét nem a CE-vel készítette, ahhoz a játékhoz egy Amiga 500-ra megjelent Octamed program és egy szabvány MIDI szintetizátor kettősét használta. Időközben nem csak a New Frontier, de más cégek játékainak is írt zenéket, de az aktív zeneszerzői munkakörtől visszavonult manapság, és a játékok hangeffektjeiért felelős (sound designer) posztot tölt be az egyes fejlesztéseknél.

A zenéjét hallgatva feltűnhet az embernek hogy meglepően hasonló hangzást használ mint azok a garázszenészek akik bizonyos keygenek alá is írnak chipzenéket. Ha valaki nem hallott volna még életében ilyen jellegű zenét, de mondjuk NES játékból származó számot igen, akkor képzeljen e azt a millőt egy kicsivel részletesebb hangzással, és egy olyan basszussal amely leginkább két, egymásnak ütögetett gumiszalag hangjára emlékeztet. Ha sikerült elképzelni ezt a képzetet (vagy hangzatot, csak hogy még inkább nyomorítsuk a nyelvet), nagyjából tiszta képet kaphatunk arról milyen stílusban adja elő magát a poszt alanya, és hogy milyen millőt képviselnek a mai, hagyományos értelemben vett chipzenék. A hasonlóság nem véletlen, hiszen a chipzenék leginkább a ZX Spectrum korszak jellegét képviselik, Gonzales zeneíró programja pedig ugyancsak ZX Spectrumról eredeztethető. Ennek megfelelően számai az átlag 8-bites zenénél kicsit részletesebbek, “több élet” van bennük, és az erősnek mondható basszust is szinte állandó jelleggel használják, alig van olyan száma ami ne helyezne hangsúlyt a jellegzetesen gumiszalagos instrumentre. Ez a 8-bites konzolok, különösen a hordozható darabok esetében jött jól, hiszen ez a hangzás már önmagában gazdagabbá, teltebbe teszi a számokat, különösen jó hangminőség benyomását keltve a hallgatóban. A kézikonzolos játékok zenéin látszik ez meg talán a leginkább, mivel példaként a sima GameBoy kopár hangkipréselési jellegéhez képest különösen impresszívnek hat, sokkalta inkább mímeli a NES által képviselt millőt mint a próbálkozások nagy része. Gonzales erényét tovább gazdagítja hogy hiába lényegében olyanúgy készült az össze száma, mégis extra chip használata nélkül érte el ezt az erős hangzást, szemben teszem azt a Konamival vagy a Sunsofttal akik előszeretettel vették igénybe ezeket, igaz csak Japánban, a Nintendo rendelkezése miatt. A Konami/Sunsoft kettős zenéje még így is remek szó se róla, de chip nélkül nem nyújtják azt a hatást amit eredetileg terveztek, míg Gonzalest semmi ilyesmi nem sújtotta.

Az egyébként példaképnek tekintett Folli testvérek hatása jól látszik Gonzales stílusán, hiszen ők is a dolog technikásabb oldalát megközelítve, extra chip alkalmazása nélkül írják a számaikat, érik el azt az erős hangzást ami jellemző rájuk. Azonban ez persze mit sem érne az egész jó dallamok nélkül, és Gonzales ebben sem szenved hiányt. Számai nem mondhatók hosszabbnak az átlagosnál, mégis képes ha nem is örök életre megjegyezhető, de hallgatáskor remek, törések nélküli dallamokat írni, nem érződik az hogy egészen eltérő irányba vinné a számokat a vártnál. Ráadásként még olyan konkrét zenei stílusokat is belecsempész alkalmanként a számaiba amelyek kihasználják ezt a basszust is előnyben részesítő stílust, így nem egyszer előfordulnak technós, reggeae-s jellegű számok is, de az “egyiptomi” zene se áll tvol ettől a stílustól. Loop (ismétlés) tekintetében se lép fel nála az a némiképp balszerencsés eset, hogy úgy ismétlődik egy szám hogy lényegében semmi érdemleges csúcspontot nem ért el, túl hamar kezdődik újra a lejátszás, ő viszont kiküszöbölte ezt azzal a prózai dologgal, hogy a számok összetettebbeknek mondhatók, emiatt nem érződik annyira az ismétlés mivolta. Személyes plusz ugyan, de olyan licensz alapú játékokhoz is jó, odaillő zenéket írt, amelyek amúgy nem rendelkeznek bejáratott zenei alappal, ilyen alapon az Asterix, vagy éppen a Smurfs (Hupikék Törpikék) játékok OST-i is meglepően minőségi, az adott franchise-ból ki nem lógó számokkal bírnak. Az Asterix & Obelix SNES változatának zenéje külön dicséretet érdemel azon okból kifolyólag hogy ténylegesen és tisztán hallani lehet benne valódi hangszereket, amelyek ráadásul nem “kenődnek el”, ellenálva ezzel az SNES hangchip egyik, a kevésbé jó minőségű zenéken megfigyelhető gyermekbetegségét.

Gameográfia (nem teljes):

– Asterix (NES, Game Boy)
– Ronaldo V-Soccer (Game Boy Color)
– Spirou (Game Boy)
– The Revenge Of The Smurfs (Game Boy Advance)
– The Smurfs (Game Boy, NES, Game Gear, Master System)
– Turok: Battle of the Bionosaur (Game Boy)
– Turok 2: Seeds of Evil (Game Boy Color)
– Metal Masters (Game Boy)
– Asterix and Obelix (SNES, Game Boy Advance)
– Asterix and Cleopatra (Game Boy Advance)
– Hostage (Spectrum)
– The Smurfs’ Nightmare (Game Boy Color)
– Pop Up (Game Boy)
– Tintin: Le Temple du Soleil (Game Boy)
– Lucky Luke (Game Boy)
– Looney Tunes Collector: Alert! (Game Boy Color)





Reklámok

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

One response to “Good video game music composers #2 – Alberto Jose Gonzales

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: