Jelentés animufrontról #kitudja

Mivel viszonylag hosszú várakozás után kijött az Appleseed XIII első, illetve a Hellsing Ultimate 8. része, úgy gondoltam megér annyit a várakozás hogy nyilatkozzak egy első benyomást erről a két epizódról. Azonban mivel van még egy pár sorozat amibe belekezdtem mostanában, ezért döntöttem úgy hogy csavarok a dolgon és inkább több sorozatról mondok kezdő verdiktet. Általában az első két-három rész alapján írodnak ezek a vélemények, de ahol eltérés van a mennyiségben ott jelzem majd.

Appleseed XIII: Masamune Shirow MÁSIK története számomra eddig a teljes sötétség volt, hiszen pár képen kívül semmit nem tudtam az univerzumáról, azonban még tavasszal bejelentésre került a történet sorozat változata, amit szépen el is toltak nyárra. Hogy megérte-e a várakozás? Nagyobb részben igen, kissebb részben nem. Előbbi eset abból az aprópóból áll fenn, hogy hozza azt a fajta hangulatot, cselekményt, jövőképet amit a GitS-ben megkedveltem, és első részhez képest nem volt sok tötymörgés, jutott hely mozgalmasabb jeleneteknek is, és sztorinak is jutott szerep – amiről még nem sokat tudni, révén a Stand Alone Complexhez hasonlóan in medias res/akciócsoportos kezdése van ennek a sorozatnak is. Az Appleseed-univerzum ismerete gondolom segíthetne a megértésben, így legfeljebb abban bízok hogy idővel mindent elárulnak majd, de legalábbis sejtetnek. A kissebb csalódás egyrészt a teljesen CG grafikában keresendő, pontosabban az emberi szereplők kidolgozásánál, ami elég hullámzóra sikerült. A főszereplő Deunaen még a jó kategória legalját súrolja, míg egyes szereplőkön látványosan látszik a munka hiánya. Nagy kár, mivel a kilencvenes évek jövőképét idéző robotok, épületek, járművek megalkotása ízléses munka, erre szerencsére jóval több figyelmet szenteltek. A másik rossz szájízű pont egy 2-3 perces részletet illet, amit szerintem nyugodtan kihagyhattak volna bármi szívfájdalom nélkül. Mindenesetre az első rész alapján tetszetős az Appleseed-verzum, így lehet hogy a korábbi OVA-kat levadászom majd egyszer.

Ghost Sweeper Mikami: ez mondhatni évek óta a szemem előtt volt hiszen a belőle készült SNES-es játék egy kellemes platformer amelyet időnként elő szoktam venni, de mostanáig nem jutott eszembe utánanézni az alapjául szolgáló sorozatnak, amely egyébként leírható egy “Szellemírtók anime fomában” jellegnek. A látottak alapján kár volt hogy nem jutott hamarabb eszembe, hiszen egy nem kiemelkedő, de délutáni punnyadásokra tökéletes darabnak tűnik, ami ráadásul nem veszi magát komolyabban, mint ahogy kellene. Mindezt a korhoz képest jónak mondható gráffal (kézi rajz FTW) és tipikus félkomoly hangulattal tálalva.

Hellsing Ultimate 8. rész: a jelenlegi felhozatal Duke Nukem Foreverjét többedmagammal vártam már egy jó ideje, és véleményem szerint hozza az elvárható minőséget, mégha a pénzzel úgy tűnik egy kicsit spóróltak a kicsivel több állókép és a rövid harcok okán. A rész maga újnak számít a számomra hiszen a képregényt nem olvastam idáig, ezért egyszerre hatott awesomenak és wtf-nek az epizód: awesomenak, mert valóban van hangulata London eltiprásának és a cselekmény se mondható túl lassúnak, míg wtf azért, mert egy szereplő olyat tett a rész végén amit. Az azonban bizonyos hogy még mindig sokkalta jobb adaptációról van szó mint a tíz évvel ezelőtti Gonzós sorozat, a kicsivel gyengébb gráf ellenére még mindig látszik a belefektetett munka. Ha már Gonzo: ügyes húzás volt berakni a TV sorozat egyik zenei betétjét a credits lista alá, hatásos nostalgia boom a várakozásért cserébe. 🙂

Madoka: a legutolsó Nichijous poszt egyik kommentjében írtam már véleményt, de most adassék meg neki a tisztességes keret: három rész alapján van egy olyan érzésem hogy nem leszek kibékülve az animuval, és ezt nem a szokásos értelemben mondom. Ha formailag nézem nem lenne sok gond mert elvárható módon hozta a kezdés lagymatag jellegét a cselekményt indulását jelző cselekményt menetrendszerűen bedobva, ám mégsem késztetett arra hogy motivációt érezzek a folytatásra, vagy akár a torrent fájlok levadászására is. Ebben nagyrészt az játszik szerepet hogy az ilyen mentsükmegavilágot, nagyonkomoly jellegű stuffokat nehezebben tudom befogadni, és a Madoka nem szolgált olyan plusszal amitől változott volna a megítélésem, amin az ellenszenves karakterdesign és a magical girl kaszt sem segít rá. Azt mondjuk elismerem hogy egyértelműen ettől a ponttól kezdene beindulni a sztori, de a folytatását illetően bizonytalan hogy mikor jön el az idő amikor rászánom magam. Mert ettől függetlenül egyszer folytatva lesz, már csak az egyre terebélyesedő hype miatt is ami a Sankaku minden toplistáján és kommentjének többségén látszik (na meg a kommenteken amik a jelenkor Evájának nevezik).

Nichijou: erről már nyilatkoztam már egy párszor a blog oldalain nem éppen elégedett hangulatban, és az azóta immel-ámmal megnézett két rész alapján nem változott a véleményem egy fikarcnyit sem róla, ugyanolyan pehelysúlyú eresztésnek tartom mint “legutóbb”. Azóta egy dologgal bővült a benyomásom: tényleg nem értem ebben mit találnak egyesek olyan jónak ebben hogy a tavaszi szezon legjobbja legyen, mert félelmetesen unalmas továbbra is. Az egy dolog, hogy a KyoAni végre valami értelmes alapanyaghoz nyúlt öt év után, de ez még bőven nem elég az üdvösséghez, mégha a valamelyest hasonló stílusban utazó Lucky Starra még így is több menetet ver. De végső soron változatlanul azt mondom hogy egy Cromartie/Azumanga mellet amatőr próbálkozás.

One Piece: ezt -az SC-vel egyetemben- Wagner ajánlására kezdtem el még februárban a Gurren Laggannal egyetemben, aminek egy posztot is szenteltem anno. Azóta lepergett 175~ rész, és meg kell mondjam kellemes meglepetés mind a mai napig. A mostani három shounen-gigász közül ezt tartom per pillanat a legjobbnak és a legelviselhetőbbnek egyaránt. Az okokat illetően az egyik legnagyobb helyet az a tény foglalja el hogy nem csak nevében shounen, de tartalmilag is idomul a műfaj jelentéséhez, meglépve ezzel azt amit a Naruto és a Bleach elbukott, már csak a cselekmény felépítése miatt is: a másik kettővel ellentétben kevésbé mondható “szuperhős” történetnek, inkább a Dragon Ballra jellemző kaland dominál. A szereplőgárda terén hasonló a differencia, az OP stábja messze szimpatikusnak tűnik a számomra, már abból a tényből kiindulva hogy nem emósok csapatára emlékeztet, és nem is olyanokéra akik a helyzethez képest túl komolyan vesznek mindent. Ebbe beleértendő a főszereplő Luffy is, aki leginkább egy valamivel flúgosabb Kid Gokuként lehetne jellemezni. Fenékig tejfel benyomásom ennek ellenére nincs, mivel a Toei “jó” szokása szerint szereti nyújtani a dolgokat, mindent megtesznek annak érdekében hogy ne érjék be túlzottan a képregényt. Mégha nem is olyan drámai mértékben teszi ezt mint az történt a Dragon Ball Z esetében, bizony nem egyszer lehet érezni hogy gyorsabb lenne a cselekmény mint amilyennek látszik. Ennek ellensúlyozásaként viszont jó pont hogy a harcok közbeni szabdaltság ténye nem annyira fájó pont mivel az esetek többségében jókor, jó időtartamig ugrál a cselekmény, ezzel túllépve a Naruto (visszaemlékezések, szájbarágás) és a Bleach (túl gyors váltások túl sokáig) hiányosságán.

Saber Marionette J: még Benyo egyik toplistáján láttam ezt a stuffot és a “Slayers/Trigun keverék” jellemzés rögtön kíváncsivá tett, az évjárata mellett. A látottak alapján teljes mértékben egyetértek ezzel a jellenzéssel, a SMJ valóban a Trigun (történelminek látszó kor, de valójában a jövő) és a Slayers (karakterek/cselekmény/humor) keverékeként lehet leírni, vagyis a jobb ötvözve lett a még jobbal. A látott epizódokban még nem indult be a történet (még a sejthető komolyabb vonalra sincs sok utalás még) és viszonylag kevés állandó szereplő van porondon, de a hangulattól kezdve a szereplőkig lerí hogy egy klasszikus félkomoly sorozat kerekedik ki a végén ebből, hiszen mit ad isten a Slayers első három évada ebben a millőben indult útjára. Még Lime is bőven elviselhető, pedig eleinte azzal számoltam hogy félelmetesmód infantilis karaktert csinálnak belőle, ám szerencsére az aranyosság-o-méterrel ésszel bántak, ahogy a grafika is semmi különös, de a célnek jó jelleget mutat. Az opening-ending páros pedig jóféle, jó ideje volt már annak hogy az ending is tetszik legalább egy kicsikét (P&S óta nem is nagyon rémlik).

Samurai Champloo: nem először fordul elő a cím a blogon, hiszen már tavaly ősszel úgy gondoltam hogy bele fogok kezdeni, ennek ellenére mégis mindig kiment a fejemből, egészen mostanáig. Ennek kompenzálására döntöttem úgy hogy a szokásos három helyett hat rész alapján mondok verdiktet, és ez annyi, hogy a Mikamihoz hasonlóan ennél is kár volt a késői kezdés mert valóban hajaz a Cowboy Bebopra, és egy nagyon kicsit a Ryu ga Gotoku Kenzanra. Kezdve a sztori felépítésétől a karaktereken át az egyedinek mondható gráfig idézi a két movitálót, és az eddig látott JT-s videorészletek is jók. Az külön tetszik hogy a CB-hez képest merészebb, “gizdább” stuffnak látszik, ami érthető hiszen a CB jazz/blues kettős tematikáját váltja a rap/reggae/hip-hop/stb. jelleg, amihez nem feltétlen passzol a komolyabb jelleg.

Reklámok

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

13 responses to “Jelentés animufrontról #kitudja

  • Wagner

    One Piece-ben már most érzed a nyújtást mi? : ) Ajajj akkor mi lesz itt később. Amúgy ja a nyújtást először én a Baratie arc-nál vettem észre majd utána Arabasta alatt. De ez semmi ahhoz képest amit majd Marineford-ban fogsz látni.

    Hellsing: én is örültem, hogy beletették az egyik régebbi sorozatos zenét, de még jobb lett volna ha az egész OST-t fogják és azt tették volna az OVA részek alá… vagy valami hasonlót. : P

    Champloo: Yeeeeah. : D

  • Dodgers

    Már a Sanjis arcnál is feltűnt hogy mintha egy kicsivel hosszabb lenne a dolog a kelleténél, de az Arabastás arcnál bizonyosodtam meg teljesen arról hogy a Toei-átoktól az OP sem menekült meg, legalább fele annyi idő alatt odaérhettek volna a városba. A mostani Skypieas arc dettó, csak itt a Luffy/Usopp/Sanji Vs. Satori fejzúzás után lassult be látványosan a dolog, így utólag visszaemlékezve mintha csak két rész telt volna el azóta, közben meg annál több. Most legalább egy négyszereplős harc kialakult amitől a történet mintha egy hangyányit rákapcsolt volna, bár szerencsétlen Luffyt már harmadik-negyedik rész óta a hatalmas pitonban utaztatják.

    Hellsing: ez az eshetőség is jó volna, mert őszintén szólva a sorozat OST-je jobban illene a Hellsing amúgy sem hű de komoly jellegéhez, mint az OVA zenei anyaga. Nem mondom hogy rossz volna az, csak ahhoz a kicsit pihent, extravagáns jelleghez nem tesz hozzá sokat pontosan azért mert túl komoly . Ha példaként lenne egy extra változat a sorozat zenéjével az máris jobban hozzáadna az egészhez.

  • Junchi

    Most tartasz Skypeia-nál? Részvétem. 😀 (Gyűlölöm azt az arc-ot. Amit csak ellehetett rontani benne, azt elrontották, bár ez a mangában is ilyen pocsék.)

    A nyújtás meg jah, az OP legnagyobb negatívuma, ehhez kétség sem fér. De majd meglátod, később csak rosszabb lesz, pláne, ha eljutsz a gyerekkormesélős baromsághoz, ami nem elég, hogy bűnrossz még jobban is nyújtják, mint bármelyik másik arc-ot.

    Ettől függetlenül szeretem a cuccot, bár az animét már nem tartom sokra, de a manga változatlanul király. :3

  • Dodgers

    Az elején nem tűnt annyira rossznak az arc hiszen volt benne jó harc (igencsak “szemrevaló” ütéssel), az új helyszín is érdekes volt és ha nem is grandiózus, de kellemes zsarnoki demonstrációra is volt hely. De ami utána jött, főleg a Satoris harc után, az igen, finoman szólva el volt rontva, el volt húzva eleve azzal hogy tovább kujtorognak az erdőben mint kellene. Enel földbetiprására mondjuk még így is kíváncsi vagyok, de nem bánnám most már én se ha vége lenne az arcnak.

    Gyerekkormesélős részről Wagner mesélt már korábban, és nem mondhatnám hogy szívesen várom, főleg ha tényleg arra megy el az egész, hogy az amúgy is kicsit sztárolt Acet még tovább ajnározzák. Ami kár volna, kész felüdülés a figura a nagyongonosz/sötét bátyók kliséje után.

  • Márkusz

    Nagy köszönet, hogy kilinkelted az epic zenét!
    Már egy ideje vissza pörgetem oda az ovát, hogy meghallgassam a zenét. 😀

    De az biztos, hogy bár a TV sorozat nem egy nagy kedvenc de maga a soundtrack több mint epic.

  • Dodgers

    Nincs mit, van annyira jó a szám hogy ne ússzon meg egy kilinkelést. 🙂

    TV sorozat zenéjére tényleg csak az epic jelző húzható rá, remekül kiegészíti a Hellsing-jelenség kissé elvont, pózőr jellegét, arról nem is szólva hogy a számok egy része még önmagában is bőven hallgatható, kezdve a nagyon jó openinggel. Az mondjuk nagy kár hogy egy idei anime-zenei toplista alapján elfeledkeztek róla az emberek a CB és társai mellett, pedig nem mindennapi az ilyen minőségű, épkézláb OST.

    • Wagner

      LoL. Micsoda egy lista K-ON az élen… Valószínűleg a szavazók nem is ebben a kategóriában akartak voksolni. : P

      Junchi nem kell pattogni, a Skypea még mindig többet ér mint a fehér ruhás vs. fekete ruhás maszlagok.

  • Dodgers

    “Valószínűleg a szavazók nem is ebben a kategóriában akartak voksolni. ”

    Akkor csak ez az eshetőség jöhet szóba nem csak ennél, de az összes idei toplistában is. Akár top 10 legjobbat nézel, akár top 10 legrosszabbat, 90 százalékban ugyanazt a 15-20 darab választékot fogod találni mindenhol, természetesen az elmúlt 2-3 év terméséből. Napjainkra jó példa a Madoka, az szó szerint az összes listában benne van, de az egy-két évvel ezelőtti listákon meg a K-off volt az etalon mindenhol, függetlenül a lista témájától (értsd: volt legjobb és legrosszabb, családnak való és érthetetlenül népszerű is, csak hogy a paradoxon teljes legyen).

    • Junchi

      Na jah, ez már csak így megy. Engem spec az sem lepne meg, ha a “legjobb férfiszereplők” toplista élén is a K-on lenne, ahol iirc nincs is egy darab férfi kari se. xD

      Az anime-zenés listán mondjuk yeey, Madoka, szal a Sis Puella Magi számot pölö rongyosra hallgattam, de a többi se rossz. :3

      • Dodgers

        Amilyen állapotok uralkodnak csak a Sankaku listáin, én se lepődnék meg túlzottan azon ha a férfiszereplős listába is bekerülne. Eleve már az ellen kifogásom van hogy az egész család számára ajánlható a lista alapján, mert ha valamit akkor ezt semmi pénzért nem raknám be néznivalónak teszem azt az unokahúgomnak, de még a hugomnak se.

        Madoka OST-ből meghallgattam pár számot, és példaként a Sis Puella Magi egyáltalán nem rossz, de ugyanaz az érzés lépett fel hallgatás közben mint teszem azt a Index/Railgun soundtrackek esetében: nem a jó animékhez lettek kitalálva, illetve hogy minőségben túllépik a “gazda” animét. Az említett számot is pölö inkább érezném otthonosnak egy vérbeli seinen credits listája alá. Ettől függetlenül persze Madoka alá még mehet, de ahol jelenleg tartok és amilyennek sejtem a stuffot, az túllövés a célon (beleértve a 3. rész végi poént is).

  • SaiyaGin

    A Madoka karakterdizájnja nekem se tetszik, de azt el kell ismernem, hogy a cukikislányos dizájn mellett még jobban leesik a néző álla, amikor beindul a történet.

  • Dodgers

    Vagy a magical girl, vagy a téma iránti pesszimizmus/érdektelenség teszi ezt, de nehezen tudom elképzelni hogy ebből olyan sztorit tudnak kerekíteni ami kárpótól majd a semleges benyomásért. Ettől függetlenül természetesen elhiszem hogy mégis összejöhet a jó sztori ahogy sokan állítják, de per pillanat inkább a másik véglet felé hajlok.

  • Mahou Shoujo Madoka Magica – finished « Dodgers' lair. 'Cause everyone needs one…

    […] volt egyszer az egyik animujelentős postban, hogy többek között belekezdtem az idei év egyik leginkább méltatott […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: