Crazy Taxi – “Nyolc óra munka…nyolc óra szórakozás”

Szokták volt mondani hogy az idő folyásával minden megváltozik, és ez alól a játékipar sem mutat egy fikarnyi eltérést, mégha csak az egyes műfajokat is nézzük. Sőt, a játékok világában ez a folyamat egy kicsivel gyorsab lefolyásokat szokott eredményezni, melyek szoros összefüggésben állnak a trendek jelenségével. Erre talán a legegyszerűbb (vagy inkább leginkább kézenfekvő) példa az FPS-ek világa, ahol elég összehasonlítani a Doom 1-et a Call of Duty: Modern Warfare 3-al hogy lássuk, mennyi víz is folyt le azon a bizonyos Dunán, függetlenül attól hogy belemegyünk-e annak taglalásába hogy a két említett két cím közül melyik is a tartalmasabb. Nincs ez másképp az autóverseny, vagy akár szimplán az autós játékok műfajánál, ahol az addig viszonylag hagyományos keretek közé szorított műfajra 2003-ban kis túlzással nagy csapást mért egy trend, melyet az illegális autóversenyekhez, és ehhez köthetően a tuningulás hívott életre. Ekkor jelent meg ugyanis a Need for Speed című sorozat Undeground névre hallgató része, amely akár akarva, akár akaratlanul, de szabványá írta elő a műfajban a pimpelés középpontba helyezését. Aminek meg is lett a böjtje, révén sokakat ezután már nem is igazán a versenyzés érdekelt, hanem az hogy a “legmenőbb” kocsit állítsák össze. Egy kicsit randomnak tűnhet eme téma bedobása, de a post tárgyául szolgáló játék egy másfajta szemszögből közelíti meg a műfajba való újítási szándék beillesztését: ahelyett, hogy a vizuális cicomát erőltetné a játékmenet kárára, inkább olyan szabályrendszert dolgoz ki, amely ugyan le se tagadhatná arcade gyökereit, ám mégis elég frissességet visz a műfajba ahhoz hogy jó alternatívaként szolgáljon azoknak, akik az átlagtól elütő címet keresnek a műfajban.

Ez a játék a Sega, azon belül is a Hitmaker Crazy Taxi névre hallgató játéka volna, ahol egy taxisofőr zűrősnek éppen csak nevezhető életébe nyerhetünk betekintést, az extrém vezetési stílustól sem tartva. A CT először 1998-ban látta meg a napvilágot a Naomi-rendszerű játéktermi gépeken, majd 1999-ben megkapta a maga kötelező Dreamcastes portját is, amely a játéktermi portéka 100 százalékos portját foglalta magában, egy-két hozzácsapott extrával. A minimálisan a Carmageddonra hajazó játék sikere nem is váratott magára, hiszen mindkét platformon sikeres címnek számított, olyannyira hogy egy időben sokakat ez a játék késztetett egy DC megvásárlására, egészen a két Shenmue epizód megjelenéséig. Akkori népszerűségét ugyancsak bizonyítja, hogy azon kevés Naomi játékok közé tartozik, amelyet nemcsak DC-re, hanem számos más platformra is átírtak az évek során. Ennek megfelelően a későbbiek folyamán egy Playstation 2/GameCube/PC/GBA port is napvilágot látott, így nem meglepő hogy a Sega igyekezett minél több pénzt kisajtolni a szériából. Ez esetünkben annyit tett, hogy a Final Fighthoz hasonlóan a CT is gazdagodott két, konzol-exlúzív folytatással, vagyis a 2001-es, DC-s Crazy Taxi 2-vel, és a 2002-es, Xboxos Crazy Taxi 3-al, amelyek habár állítások szerint korrekt folytatások voltak, mégsem adtak hozzá különösebb tartalmat a játékhoz. Gyakorlatilag ezek nem voltak többek egyszerű kiegészítő lemezeknél, ahol az új páyákon és szereplőkön kívül más lényegi újítást nemigen tartalmaztak, ami tekintve a játék jellegét, egyáltalán nem meglepő. Hogy a portolásokból ne legyen elég, a Sega 2007-ben, PSP-re is megjelentetett egy epizódot Crazy Taxi: Fare Wars címmel, ami az első két rész egybegyúrt portját jelentette, illetve a sort zárván tavalyelőtt a PSN/XBLA párosra is megjelent az első rész átirata, amelyet sikeresen megszabadítottak az összes korábbi verzió OST-jétől. Ahogy látható konzolos portokból tényleg nincs hiány a CT esetében, azonban a framerate stabilitása miatt mindezek közül egyedül a Dreamcastes port közelíti meg az eredeti kabinet által nyújtott élményt, így nem kérdéses hogy én is a DC-s első résszel kezdtem az ismerkedést a szériával, és emiatt a post is ezt a változatot veszi alapul.

Egy taxis emlékiratai

Ha a történetet veszem alapul, akkor az eddigi három DC-s ismertetőhöz hasonlóan nagy gondban vagyok a történet taglalásával, mivel az ugyanis a CT-nek egy sornyi sincs belőle, és nem is volt az eddigi 14 év alatt. Egy arcade játékhoz nyilván nem kell túlzottan részletes történetetet társítani, és ez alól ez a játék sem kivétel: adott négy sofőr -Axel, B.D. Joe, Gena, és Gus-, akiknek feltett szándékuk hogy a napfényes Floridában a nap végére több pénzt és fuvart szerezzenek társaiknál, mindezt úgy hogy a lehető legvadabb módon vigyék véghez, szó szerint árkon-bokron keresztül, amibe alkalomadtán becsúszík egy rámpa, vagy netán maga az óceán is.

Pimp My Taxi

Szerencsés módon amilyen gyéren teljesít a játék a történet frontján, azt bőven behozza a grafikus oldalon: a játék a megjelenése pillanatában azon címek csoportjába tartozott, amelyek hellyel-közzel kóstolgatták a DC technikai plafonját, és nem vélelenül. A Shenmue 1-2 szintjét ugyan csak üggyel-bajjal képes megközelíteni, viszont a korához képest még manapság is szépnek nevezhető a játék, amit elsősorban a szép kidolgozottságú, sok poligonból felépülő járműveknek/környezetnek/embereknek és a városok hangulatos ábrázolásának köszönhet, amelyet csak emel a tény hogy az esetek többségében képes tartani a stuff a 40-50 fps körüli sebességet is, ami egy ilyen, a sebességre épülő játéknál több mint elengedhetetlen feltételnek bizonyul. A platformra oly’ jellemző, a semmiből feltűnő objektumok ugyan itt is képviseltetik magukat, ám a készítőknek többé-kevésbé sikerült ezt a problémát kiküszöbölniük annyira, hogy viszonylag ritkán fedezhetőek fel ilyen előbukkanások, és még akkor sem az ember orra elé teszi ki a gép a tárgyakat, ami a korszakot tekintve jó dolognak tekinthető. Az viszont már nem annyira hogy a tárgyak megjelenésének sebessége nem mindig képes lépést tartani a játékkal, így ha nagyon gyorsan megyünk, könnyen előfordulat az hogy egy másodpercre a semmiben kötünk ki, ahol csak a többi autó jelent számunkra tájékozódási pontot. Ez azonban mégsem jelenti azt, hogy ilyen téren hevenyészve lett volna megírva az engine: ahhoz hogy ezt megtapasztaljuk nagyon gyorsan kell hajtanunk a kerekes szamarat, olyan gyorsan hogy nekem ezt a “szellemutazást” csak egyszer sikerült előcsalogatnom, azt is teljesen véletlenül, így véletlen sem rendszeresen előforduló, megszokottá váló hiányosságról van szó. Apró slussz poén, hogy a Sega számos céggel kötött megállapodást annak érdekében hogy a játék a lehető legjobban adja vissza egy nagyváros hangulatát, így a leendő utasok számos, a valóságban is létező lokációt is megjelölhetnek majd úticélul. Példának okáért így a Kentucky Fried Chicken (KFC), a Tower Records, vagy a Lewi’s helybeli “kirendeltségéhez” is vezethet majd utunk, amelyek talán mondanom se kell hogy autentikus módon kerültek lemodellezésre. Nem véletlenül nevezik egyesek a játékot “Product Placement: The Game”-nek. 😀

A zenei oldalt tekintve ugyancsak nem lehet sok panasz a játékra, még úgy sem, hogy a CT azon viszonylagos kivételek közé tartozik a Sega játékok között, ahol nem a fejlesztőcsapat komponált talpalávalót a játékhoz, hanem szinte kivétel nélkül külsős zenei formációkat kértek fel a játék zenéjének formába öntéséhez. A Sega kérésének végül az amerikai Bad Religion/The Offspring kettős tett eleget, akik hajlandóak voltak 4-4 számot írni csak a játék kedvéért. Aki ismeri ezeket a bandákat azok tudják, hogy mindkét formáció leginkább a punk/college rock stílusában utaznak, így nem meglepő hogy a konkrét játék során elhangzó nyolc szám stílusa is ennek a stílusnak a jegyeit hordozzák magukon, az ezredfordulót idéző színvonallal. Akik nem szeretik ezt a stílust azoknak az OST valószínű egy hatalmas minusszal fog gazdagodni, viszont aki egy kicsit is fogékony eme stílus iránt, azok valószínű meg fogják találni a számításukat, pláne ha éppen valamelyik említett zenekar rajongója az illető. Ugyan magukkal a számokkal nincs különösebb gond, igazán csak egy darab van ami kiemelkedik a nyolcasból, ez pedig az Offspring “All I Want” című száma, amely még az “attract mode” (tudjuk, demózás ha nem nyomunk semmit a főcímképen) első számaként is szerepel. Általánosságban nem tudom hogy kinek mennyire jöttek be az egyes számok, számomra viszont bizonyos, hogy az All I Want nálam a játék főcímzenéjévé avanzsálódott, ami betudható mind a száguldozáshoz tökéletes dallamnak, mind részben a szövegnek, amely ha közvetve is, de leírja a CT lényegét: a szabályoktól mentes, féktelen lendületet. Ebbe az összképbe csak két kissebb dolog képes beleköpni: az egyik hogy hiába jó ez a nyolc szám, viszonylag rövid idő alatt a végére lehet érni ezeknek, így egyeseknek kicsit kevésnek hathat ez a mennyiség, különösen akkor ha az illetőnek csak egy-két szám nyerte el a tetszését. A másik a kicsit erőteljesen niggeres beütésű narrátor, aki performanszot visz végbe a játék alatt, hogy tényleg “tetszik-nem tetszik” kettőségbe torkollik a dolog. Ennek ellenére, összességét nézve az audio vonulat kellemesen bejött a játék folyamán, különösképpen úgy hogy a Sega nem követte el az EA hibáját, és nem tömte tele nigga-rappel és éppen-csak-trendiül-veszélytelen metálszerűségnek csúfolt valamivel az OST-t, amitől személy szerint herótot tudok kapni az esetek túlnyomó részében. Ilyen jelenség szerencsére nem érinti a beszólásokat és a szinkronhangokat, akik habár nem fognak semilyen díjat nyerni az alakításukért, még így is hozzájárulnak a játék által közvetített hangulathoz, de érezhető rajtuk az ezredforduló tájáról visszamaradt beütés.

Taxi, szerelem, száguldás

Még a bevezetőben szó esett arról, hogy a CT-ben egy taxisofőr életébe nyerhetünk betekintést, és ez az állítás teljes mértéken megállja a helyét, hiszen a játék alapvető célja hogy a kiszemelt utasokat a lehető legrövidebb idő alatt az általuk kívánt helyre kell szállítani, ügyelve arra hogy ne fussunk ki az aktuális creditre vonatkozó időkorlátból, ami másfél percet jelent, de ügyes játékkal ez a mennyiség növelhető. Eme extravagánsan ábrázolt foglalkozásba a főmenüből rögtön két ponton keresztül is be tudunk kapcsolódni, melyek az Arcade Mode, illetve az Original Mode névre hallgatnak. A két módozat között csupán az eltérő városok mutatnak eltérését, így akármelyik módozatot is válasszuk, egy újabb menübe kerülünk, amely egy kicsit felrázza a dolgokat. Itt ugyanis játszhatunk az arcade változat szabályaival, de a konzolos port jutányos bónuszaként kérhetünk 3, 5, illetve 10 perces meneteket is, ez utóbbi három opció ugyanakkor valamivel több változatosságot rejt magában mint azt a nevük sugallná, amelynek oka az emiatt jelentkező játékmenetbeli eltérésekben keresendő. Mielőtt azonban ebbe belemerülnék, tekintsük át miről is szól a CT névre hallgató jelenség, először szigorúan az árkád szabályok alapján.

Mint említettem volt korábban, a játék során taxisofőrt fogunk alakítani, ennek megfelelően kezdés előtt választanunk kell a négy, eltérő teljesítményű járművekkel rendelkező sofőrjelölt közül, akik között elsősorban az irányíthatóságban és a gyorsaságban mutatkoznak eltérések, de ezen felül minden jármű rendelkezik egy kisebb-nagyobb plusz tulajdonsággal is ami egyedibbé teszi a másik három kocsihoz képest. Példának okáért Gena kocsija gyorsul a leggyorsabban a négyesfogat közül de viszonylag könnyen képes elakadni dolgokban, míg a középkorú Gus Caddilacje eléggé lomhán gyorsul, ellenben a szembejövő forgalomból “fogott” autókat az ő kocsija képes a legkönnyebben félrepattintani. Azonban essen bárkire is a választásunk, a játék kitesz minket a város egy fixen meghatározott pontjára ahonnan megkezdhetjük potenciális szolgáltatásnyújtó tevékenységünket, ami esetünkben az utasok keresését jelenti. Ezeket a delikvenseket könnyen felismerhetjük, hiszen egy dollárjelre hasonlító, színkódolt ikon van a fejük felett, és mindegyikük egy saját, ugyancsak színkódolt kör középpontjában áll. A színkódolás nem véletlen, ugyanis a CT az árkádos játékmenete ellenére meglepő módon még kissebb stratégiai vonulatot is rejt magában, ami az adott szituációban a legjobb utas kiválasztását jelenti. Hogy ez mit jelent? A játék célja meglepő módon az, hogy az idő lejárta előtt minél több pontot (vagyis pénzt) szerezzünk, ehhez pedig fizető kuncsaftokat kell találnunk. Itt jön a képbe az említett színkódolás: a zöld, sárga, narancs és vörös színben pompázó ikonok/körök ugyanis az adott fuvart jellemzik annak függvényében hogy milyen messze van az utas által megjelölt célpont az aktuális tartózkodási helyünktől, illetve hogy mennyire jövedelmező is az adott fuvar. A zöld ebben az esetben a “messzi, de busásan fizető”, míg a vörös a “közeli, de a legkevesebbet fizető” fuvarokat jelölik. Joggal merülhet fel a kérdés: minek vállaljak be gyengén fizető fuvarokat, ha egyszer vannak tehetősebb kuncsaftok is?

Egyszerű: azért, mert ha csak a pénzt kergeted a távolság figyelmen kívül hagyásával, akkor kimondottan kevés fuvart fogsz bezsákolni. Miért is? Ugyancsak egyszerű: minden megkezdetett fuvar 20-30 plusz másodpercet ad a számlálóhoz, amely ha nullára ér, akkor vége a játéknak, és ilyen feltételekkel már nem mindegy milyen messze van a cél. Ez már önmagában képes kellemes dilemmákat szülni, ám ha hozzáadjuk a tényt hogy a kuncsaftok helye és utazási célja mindig scriptelve van, belátható hogy a Crazy Taxi egy kicsit többet rejt magában mint utasok puszta szállítását, és egyben kiemeli azt a pusztán “autós” játékok halmazából. Ennél fogva a CT tovább erősíti az árkád játékok azon vonását, miszerint a minél jobb score elérése a cél, és nem véletlenül. Az idő múlásával kialakíthatóak azok az útvonalak és kuncsaftok, akikkel jobbnál jobb pontokat zsákolhatunk be, és ebben kulcsszerepet játszik az utas utazási célja és az értük kapott bónusz másodpercek is. Konyhanyelvre fordítva: ha túl messzire akar menni az utas, akkor jó eséllyel hiába kaptunk plusz 30 másodpercet, vagyis itt általában a mennyiség előbbre való a minőségnél. Már csak azért is, mert a CT utasai azt is zöldhasúval jutalmazzák ha a sofőr szórakoztatja is őket az út során, és itt nyer értelmet a címben szereplő Crazy szó is. A GTA-hoz hasonlóan ugyanis itt sem kell betartanunk egyetlen szabályt sem a Kreszből sőt, az utasok kifejezetten díjazzák azt, ha minél vadabbul, ám mégis hibamentesen vezetünk (= ne vezessünk úgy mint egy elmeháborodott, akinek a “fal” szó hiányzik a szótárából). Ez látszatra a legtöbb esetben szlalomozást jelent a kocsik között, vagy ugratásokat hídakról/rámpákról, de a Crazy Trickekkel végrehajtott mutatványok is ide sorolhatóak, amelyeket rendszerint a gáz+váltómű (A= hátra, X= előre) különféle variánsaival hívhatun kelő. Legyen szó bármelyikről is, a lényeg ugyanaz marad: ha képesek vagyunk ezeket úgy végrehajtani hogy nem ütközünk neki semminek/senkinek, akkor kissebb összegek ütik a markunkat, amelyek csak szorzódnak a több, egymás után kivitelezett mutatványtól gyarapodó Crazy Combo hatására. Az említett “taktikai” oldal itt is képviselteti magát természetesen, hiszen a kellemest kell összebonorálnunk a hasznossal, vagyis mutatványoznunk ugyan kell és érdemes, de túlzásba se szabad vinni az idő miatt. Ha már idő: magát a várost sem árt ha nagyjából feltérképezzük, ugyanis a játék mini-map hiányában egyedül a kép tetején pörgő-forgó nyíl formájában mutat nekünk útmutatást a cél helyét illetően, éppen ezért érdemes tudni hogy melyik út nagyjából hova vezet. Már csak azért is, mert a fuvar teljesítésének gyorsasága is képes másodperceket (maximum ötöt) adni az időnkhöz, amit szállítás közben az utasok feje fölött megjelenő számláló színe határoz meg. Ha zöld, akkor megkapjuk a maximum bónuszt, de ha sárgára vált a számláló, onnantól kezdve csak kevesebb plusz időt kapunk. Mindezek természetesen az idő lejártakor az átfogó osztályzatunkra is hatással vannak, amelyek a D-től az S-en keresztül egészen a CRAZY besorolásig terjednek, attól függően hogy az idő lejártakor hány ponttal rendelkezünk.

Mindez azonban csak az árkád szabályokra vonatkozik teljes mértékben, ugyanis a CT1 szinte minden portja bölcs módon tartalmaz konzol-exlúzív opciókat is, melyek közül a szabott ideig tartó játékot már említettem. Ennek értelmében lehetőségünk van 3/5/10 perces meneteket kérnünk, amelyek alapjaiban változtatják meg a játékot. Ebben az eseten ugyanis az a célunk, hogy a megadott időn belül a legtöbb fuvart és pontot szerezzük meg, mindezt úgy hogy nincs lehetőségünk bónusz másodperceket hozzáadni az időnkhöz. A bónusz másodpercek hiánya azt is jelenti, hogy ebben a módban még nagyobb szerep jut a város(ok) elrendezésének betanulásában, ebben a módban nem tudjuk korrigálni azt ha egy ponton tanácstalanul keringünk mint gólyafos a levegőben. Az igazán saját tartalmat azonban mégsem ez és az extra város, hanem a Crazy Box névre hallgató módozat szolgáltatja, amely kilenc darab challenget foglal magában. Ezek a challengek a szimpla ugratástól a driftelés gyakori használatán át viszonylag változatosnak móndhatóak, és ami a fő, egyfajta tutorialként szolgálnak a Crazy Trickek sikeres elsajátításához, pláne úgy hogy az egyes challengekre “állva” a Start gombot lenyomva kaphatunk segítséget ezen Trickek kivitelezésére.

Azonban hiába a műfajához képest összetett gameplay és a friss prezentáció, a Dreamcast Naomi átiratait általánosságban sújtó hiányosság sajnos a CT-t sem kerülte el: hiába a konzol-exlúzív tartalmak jelenléte, a tény változatlanul tény marad, hogy ezt a címet nem hosszú, folyamatos játékra tervezték, hanem rövid, maximum fél órás menetekre. Amivel alapjáraton nem lenne az ég világon semmi baj, azonban -ahogy a Cosmic Smash postjában is írtam- érdemes ésszel beosztani a játék mellett töltött időt, annak érdekében hogy a kezdeti esetleges jó benyomást ne váltsa fel az egyhangúság szürke leple. Ami már csak azért is lenne kár, mert a CT ezzel a sajátos, árkádos megközelítéssel kiemelkedik az autós játékok műfajának tengeréből, aminek köszönhetően még akár az is kedvet kaphat hozzá, akinek egyébként nem áll közel a szívéhez ez a stílus (mint én, példának okáért). Nem egetrengető hiányosság ugyan, de akármelyik kiadás is pörögjön a konzolokban, érdemes észben tartani azt hogy a CT érzékenyen kezeli a kanyarodás intézményét. Vagyis nem ildomos teli erővel nyomni az iránygombokat, mert könnyen az lesz a vége a dolognak hogy keresztbe állunk az út kellős közepén, ami értékes másodpercekbe kerülhet. Ennek elkerülése végett ha nem is gyöngéden, de az átlagnál óvatosabban kell kezelni az iránygombokat.

Összegzés

A Dreamcastre napvilágot látott Namomi átiratok nagy része igényes munkánka mondható, és ez alól szerencsére a Crazy Taxi sem mondható kivételnek. Habár jelentős részben hordoz magában autós játékokra jellemző elemeket, a játék által felállított szabály- és pontrendszer, illetve a pörgős gameplay mégis képes ellensúlyozni ezt olyan mértékben, hogy az autós játékok felé nem elkötelezett, de az arcade játékok iránt érdeklődő réteg is valószínű hogy képes lesz megtalálni benne a számítását, különösen akkor ha még a punk/college rock zenei stílust se veti meg. Vitathatatlan hogy az arcade játékok nagy részéhez hasonlóan nem áll annyira biztos lábakon a szavatossága, ám jól beosztva viszonylag sokáig lesz képes szórakozást nyújtani a játék, főleg úgy ha az illető szeret direkt azért is játszani, hogy felülmúlja a saját pontszámait.

8.5/10

Pro:
– manapság is jó grafika
– autós műfaj iránt kevéssé érdeklődőknek is jó gameplay
– egyszerű koncepciót viszonylag összetetté tevő szabályrendszer

Con:
– punk/college rockot ellenzőknek rossz OST
– Irányváltásra érzékenyen reagáló irányítás
– “rosszul játszva” hamar megunható

Fejlesztő: Hitmaker
Kiadó: Sega
Megjelenés (EU): 2000.02.25
Platform(ok): Arcade, Dreamcast, Playstation 2, GameCube, PC, GameBoy Advance, Playstation 3 (PSN), Xbox 360 (XBLA), Playstation Portable

(Per pillanat híján vagyok üres DVD-nek, így ideiglenes megoldásnak marad a “kölcsönvétel”)

Advertisements

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

9 responses to “Crazy Taxi – “Nyolc óra munka…nyolc óra szórakozás”

  • Wagner

    Ezzel még nem játszottam. Lehet a Ps2-es verzát kipróbálom majd. A GBA port milyen egyébként? Gondolom az lett a legrosszabb ahogy lenni szokott.

  • Dodgers

    GBA-s porttal csak két-három menet erejéig próbálkoztam, de úgy van ahogy mondod, az lett a legrosszabb átirat az összes közül. Bűnrossznak mondjuk nem mondanám, különösen a hardver képességeihez viszonyítva, de akinek CT-zni van kedve, az sokkal jobban jár a DC/PS2/GC portok valamelyikével.

  • Wagner

    Pontozások is az jött le, hogy elég tré. De a PC-s verzió 1-2 helyen még rosszabbul szerepelt mint a gbás.

  • Dodgers

    PC-s mint rosszabb port? O_o Annyira nem vagyok képben a PC-s portot illetően, de amennyit láttam belőle az alapján nem tűnt semmiben sem külömbnek a többi nagykonzolos átirathoz képest, nagyjából a framerate is hasonlónak tűnt. Hacsak nem egy vérpistike írta azt a bizonyos rivjút, aki ránézett a grafikára és az alapján kisakkozta hogy ez egy nem jó játék.

  • Wagner

    Itt a link. 5 pontos értékelés. Azt írja a szagértő, hogy szarul lett optimizálva, alacsony a framerate és nem jók a minigamek és rosszabbul néz ki mint az eredeti. Nagyjából emiatt kapott 5 pontot. Bár engem még mindig meg tud lepni gameshit az értékeléseivel.
    http://www.gamespot.com/crazy-taxi-2000/reviews/crazy-taxi-review-2885470/

  • Junchi

    Jaj, imádtam ezt a játékot (de szigorúan csak az első részt).

    Emlékszem, baromi sokat nyúztam DC-n, és(!) volt is kihívás benne rendesen. Sok-sok anyázás és kontrollerdobálás maradt meg emlékbe. :3

  • Dodgers

    Wagner:

    Kár hogy nem IGN-nek hívják a Gamespotot, mert akkor el lehetne sütni a “you can’t spell IGNorant without IGN” frázist. 😀 Minimálisan megértem hogy az (állítólagos) szaggatás miatt romlik a játék élvezhetősége, de 5 pontot adni rá csak emiatt egy kissé láma húzás úgy, hogy ennek ellenére a játék dettó ugyanolyan mint konzolokon. Ezek szerint ha józan paraszti ésszel számolok, akkor a konzolos portok se lehetnek többek 6-6.5 pontnál, ennél föntebb csak magának mondana ellent a GS, amit sajnos nem tartok elképzelhetetlennek.

    Mondjuk a végén ez a mondat megtetszett:

    “Besides, the original game is over three years old, the series is now up to its third game, and you can enjoy much of what made the original Crazy Taxi fun by stealing a taxi cab and picking up passengers in a game of Grand Theft Auto III, Rockstar’s multifaceted free-form action game, which was released earlier this year for the PC.”

    Ez alapján a szagértő

    a.) gálánsan elfeledkezett arról hogy a GTA3-as taxizást pont hogy a Crazy Taxi inspirálta.

    b.) marhára nem érti miről szólt valójában a CT, azon egyszerű okból kifolyólag hogy a GTA3 taxizása tényleg csak arról szólt hogy vidd el X-et Y helyre, miközben a CT-ben a különféle pontszerzési módszereken is nagy hangsúly van.

    Junchi:

    Kontrollerdobálásban még nem volt részem CT-zés során, de egy-két anyázást én is eleresztetek néha akkor amikor a rendszerint jól menő fuvaromat tönkrevágja egy óvatlan berobbanás a kanyarokba. 🙂 De ennek ellenére valahogy mégse zavar ez, talán amiatt hogy -ahogyam mondod- van kihívás a játékban, ami ráadásul nem szemét módon került beillesztésre.

  • BenyoBoy

    Én anno a PC-s verzával toltam. Nem szeretem az időkorlátok közé szorító játékokat, szeretek szöszmötölni, meg ilyenek, de ezzel jól elvoltam, különösen tetszett, hogy mennyi reklámot pakoltak bele. 😀 A grafika/design meg az ötlet amúgy király!

  • Dodgers

    A grafika/design meg az ötlet amúgy király!

    It is! De végső soron általánosságban ezért is kedvelem a Segát mint fejlesztőt: ha nem is mindig érnek el felső kategóriás grafikai színvonalat, a játékaik nagy részére mégis jellemző egyfajta sajátos design, ami csak rájuk jellemző, és ötletekért se kellett túlzottan a szomszédba menniük. Főleg a DC korszakban, ami szvsz simán az egyik legkreativabb korszakuk volt, akkor tényleg sok mindent kipróbáltak (Jet Set Radio, Shenmue, Crazy Taxi, stb.).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: