Top 10 VGM composers by Dodgers

Aki régebb óta követi figyelemmel a firkatár tartalmának bővülését, annak feltűnhetett már hogy a zenei postjaim nagy része játékzenékkel kapcsolatban jött létre, ami betudható annak hogy ez az általános zenei kategória azon három stílus közé tartozik, amelyeket a kedvenceimként tartok nyilván. Habár minden zeneszerző nevét természetsen én sem jegyzem meg, ennek ellenére ebben a szegmensben is akadtak olyan nevek az évek során, akik munkái felé kiemeltebb kíváncsisággal szoktam fordulni, vagy csak szimplán vannak olyan jók hogy utánakeressek a nevüknek. A mostani toplista az előbbi eset keretén belül került megírásra, vagyis a postban szereplő illetők azok, akiket a magam részéről a legjobbnak tartok. Ez -szokás szerint- természetesen maga után vonja azt is hogy teljesen szubjektív alapokon nyugszik a lista, így könnyen előfordulhat hogy a közkedvelt illetőket nem tartalmazza az alábbi felsorolás. Ennek megfelelően példaként Uematsu kapásból kimaradt, és Koji Kondót is csak egy “plusz egyedik” tiszteletbeli megemlítés szintjén tenném be a listába.

1. Yuzo Koshiro

Aki valaha is játszott Megadriveos játékokkal, jó eséllyel észrevehette azt hogy a konzol a hangkipréselés terén nem éppen a legkönnyebben megszelidíthető gépek közé tartozott, főleg ha a konzol korai játékait vesszük alapul. A jellegzetes repedtfazék beütésű hanghatások sok Megadriveos játék átkául szolgáltak, ám ennél a konzolnál is voltak olyan zeneszerzők, akik tudásuk révén képesek voltak kisajtolni mindent a Sega masinájából. Ilyen koponyák közé tartozik Koshiro is, aki azon felül hogy képes volt felül emelkedni a konzol hangzásának gyermekbetegségein, talán elsőként vitte bele sikeresen egy játékba (Streets of Rage) a “house” zenei stílus kora ’90-es évekbeli jellegét, és az így született végeredmény három olyan beat’em up OST-t (SoR 1-3) eredményezett, amit véleményem szerint csak a Capcom Caddilacs and Dinosaursa volt képes megközelíteni. Habár a Streets of Rage triológia vitán felül a legismertebb munkái közé tartozik, még manapság is aktív zeneszerzői tevékenységet folytat, hiszen az Atlus Etrian Odyssey sorozatának is ő a zeneszerzője, és ő is kivette a részét a durván két hónapja megjelent Kid Icarus: Uprising OST-jének elkészítésében.


2. Yoshihiro Sakaguchi

Capcomról révén szó marha nehéz volt a választás, hiszen mind anno, mind manapság, a Capcom mindig is viszonylagosan biztos névnek számított a játékzenei világban, gondoljunk csak a Megaman sorozat keretén belül megfordult számos figurára. A választásom végül amiatt esett mégis Sakaguchira, mert gyakorlatilag az ő általa jegyzett, NES-es Duck Tales OST-je volt a legelső játékzene amit valaha hallottam, és az ő nevéhez köthetőek az első két Megaman szólamai is. A Megaman 2 különösen jól sikerült darab volt a részéről, révén az első rész viszonylag egyszerűbb számai után a második rész tartalmasabb számai elég jó fejlődésnek voltak mondhatóak. Habár nem csak emiatt kedvelem a munkásságát, de hozzá köthető az NES korszak legismertebb számai közül kettő darab is, hiszen mind a Duck Tales Moon themejét, mind a Megaman 2 Wily stage 1 témáját is ő jegyezte.


3. Hideki Naganuma

Szokták volt mondani, hogy vannak olyan dolgok amik csak ízlés kérdései, és Naganuma zenéje pontosan ilyen. A figura jelentősége véleményem szerint simán megközelíti Koshiroét, révén hozzá hasonlóan Naganuma is olyan stílusokat hozott egy tető alá, amiket nem hogy játékokban nem használnak túl gyakran, de még az “élőzenei” színtéren sem éppen a mainstream kategóriát képviselik. Az általa űzött életvidám, kicsit furmányos funky/electro stílushoz ugyan kell egy elvontságokra hajlamos ízlés ahhoz hogy értékelni lehessen, de ha az ember egyszer rákap a stílusára akkor jó eséllyel egy darabig nem fogja megunni azt, függetlenül attól hogy amúgy milyen stílusokat kedvel. Nekem például úgy jönnek be a számai, hogy zenei stílusokat illetően a hard rock és a heavy metal mellett a többinek “törnie” kell magát ahhoz hogy megkedveltessék magukat velem. Ugyan a fejéhez lehet vágni, hogy igazán sosem tér el ettől a stílustól és nem ritkán használ más számokból bizonyos elemeket, de ennek kopenzálásaként jelenleg szerintem ő az egyik legfurcsább zeneszerző a játékok tekintetében, amit ebben az esetben pozitívumként kell érteni.


4. Shoji Meguro

Ha Naganuma esetében azt mondtam hogy nem igazán szeret elszakadni az általa bejáratott stílustól, akkor íme az antitézis Meguro személyében, aki az utóbbi évek során az Atlus SMT játékainak nagy részéhez készített OST-ket. Viszonylag kevesen vannak olyanok akik minden általuk alkalmazott zenei stílusban egyforma szinten otthon vannak, de Meguro mégis ezen kivételek sorát erősíti: a jazztől kezdve a metálon, a rapes-örömzenés vonalon keresztül a komolyzenei stílusig bezárólag gyakorlatilag minden, általa érintett stílusban otthon van, és közel egységesen profi színvonalat képes felvonultatni a játékok során. Csak a referencia kedvéért tessék belehallgatni az SMT: Nocturne és a Strange Journey OST-ibe, hogy hallani lehessen Meguro repertoárjának sokszínűségét. Számomra azért is vált kedvenc zeneszerzővé, mert a JRPG-k többségének tipikusan komolyzenei beállítottságával ellentétben Meguro mert vérfrissítést vinni a műfajba azáltal, hogy a Nocturne féle súlyosabb metálnak is teret engedett, ahogyan a Raidou széria jazzes stílusnak is.


5. Daisuke Ishiwatari

Habár konzolokon a CD-s játékok eljövetelével lehetőség volt valódi hangszerelésű számok használatára, a kilencvenes évek első fele után mintha a zeneszerzők egyre inkább elszoktak volna a kizárólagosan, vagy túlnyomorészt metal stílust tartalmazó OST-k készítésétől, holott egy jól összedobott OST ebben a stílusban is meg tudja állni a helyét a többek által dícsért nagyzenekari stílust alkalmazó OST-kel szemben is. Valami ilyesmi szellemiségben gondolkodhat Ishiwatari maga is, akinek egyik legfőbb ismertetőjegye hogy az általa készített OST-k szinte kivétel nélkül a metal műfajában utaznak, olykor hozzátársítva elemeket más stúlusokból is. Ugyan véleményem szerint a BlazBlue indulása óta mintha egy kicsit megkopott volna az alkotói vénája a Guilty Gear játékokra jellemző keményebb stílushoz képest, még így a leginkább kedvelt zeneszerzőim közé tartozik, révén a számok többségében jó minősége mellett még manapság is azon kevesek közé tartozik, akik mernek állandó jelleggel alkotni a kedvenc zenei stílusomban.


6. Hyakutaro Tsukumo

Tsukumóról anno írtam már egy postot, így nem lenne érdemes ugyanazt elismételnem, amit az ottaniak során írtam róla.


7. Kazuo Sawa

Az NES korszakot illetően feltételezem nem vitatott dolog ha azt mondom, hogy olyan számokat, ezzel együtt olyan zeneszerzőket termelt ki magának, amik/akik állandó jelleggel meg vannak említve, ha a témára terelődik a szó. Azonban mint mindenhol, úgy itt is vannak olyan esetek amikről a hasonlóan jó teljesítmény ellenére sem esik annyi szó (ha esik egyáltalán), és véleményem szerint Sawa is ezen esetek közé sorolható. Ő elsősorban a Technos Japan Corp. NES-es, egyébként szinte csak SD-s karakterábrázolást alkalmazó játékaihoz készített OST-ket, amelyekhez talán mondanom se kell hogy nem éppen komor hangzású számok illenek. Nem is készültek ilyen OST-k, hiszen ezen játékok nagy része a kötöttségek nélküli sport műfajában utaztak, amikhez elég jól illet az aláfestő számok kicsit inspirálóbb, a kötetetlen versengést sejtető jellege.


8. Hitoshi Sakimoto

Ha a listában eddig előfordult nevekhez társítanom kellene egy-egy jellemző becenevet, akkor Sakimotonak kétségkívül a “Mr. Epic” nevet adnám: a PS2 konzolgenerációjának színre lépése óta a figura stílusa ugyanis kimondottan könnyen behatárolható, révén szinte képtelen elszakadni attól a komolyzenei, tipikusan “konstans epic” stílust igencsak forszírozó jellegtől. Ez olyan mértékben jellemző rá, hogy a 2000 után készített OST-inek dallamvilága javarészt olyan mintha ugyanabból a játékból származnának, holott nincs arról szó hogy többszörösen felhasználna bármely számot a korábbi alkotásai közül. Emiatt “látatlanban”, az adott játékok kontextusától függetlenül amolyan kedvelem is, meg nem is jelleggel álltam hozzá a stílusához, azonban a Valkyira Chronicles végigjátszása során beláttam, hogy az alapvetően fantasy beállítottságú, zenei világában konzervatívabb játékokhoz pontosan ez a fajta hangzás illik a leginkább, hiszen eleve az “indulók” írásához is kellőképpen ért Sakimoto. Azonban nem csak PS2 generációjában hanem már a 16 bites korszakban is űzte a szakmát, amelynél ugyan egy kicsit visszavett az “epikségből”, ugyanakkor ezért cserébe a jobb sound driver írók közé is tartozott amely különös mértékben a Megadriveon ütközött ki, köszönhetően az “Ataris” (értsd: amit manapság a keygenekhez társuló zenékben lehet hallani) hangzás elérésének köszönhetően.


9. Hiroyuki Iwatsuki

A lista egyik helyezésében már utaltam arra hogy a Megadrive nem volt éppen a legkönnyebben kezelhető állatfaj a hangzás emberivé tételének szempontjából, de a nagy ellenlábas SNES sem volt hibátlan ilyen tekintetben, hiszen a konzol játékainak egy részét sújtja a konzol gyermekbetegsége, vagyis a gyenge, elkenődő hangzás. Szerencsés módon ezen a betegségen viszonylag hamar kezdtek túllépni a fejlesztőcsapatok zeneszerzői, és ezen illetők közé tartozik az akkoriban a Natsume alkalmazása alatt dolgozó Iwatsuki is, akit egyesek ma is az SNES hangchipjének egyik legprofibb alkalmazójaként tartanak nyilván. Ebben bizonyos mértékben látok is igazságot, hiszen a jellegzetes “dobozütögetős” hangzáson felül azok közé tartozott akik effektíven voltak képesek valódi hangszerek imitációjára is, ehhez párosítva képes volt jól megragadni az egyes játékok által megkövetelt zenei világot. Ez elsőre nem igazán mondható nagy számnak (és talán sokadszorra sem), de az ehhez társuló hangminőséggel karöltve említésre tényező a 16 bites korszakban.


10. Alberto Gonzales

Tsukumohoz hasonlóan róla is írtam egy postot régebben, így ebben az esetben is eltekintenék a magyarázattól.


Advertisements

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: