Picks from E3 2012 by Dodgers

A hét közepének eljövetelével együtt az idei évben is megrendezésre került az E3 névre hallgató, a játékok világának egyik legjelentősebb rendezvénye, amely az utóbbi néhány év során már nem igazán tudott olyan színvonalat felmutatni, mint a 2000-es évek első felében megrendezett expók, így talán mondanom sem kell hogy nem néztem az idei E3 elé túlzóan bizakodó reményekkel. Ennek a hozzáállásnak meg is lett a jótékony eredménye, hiszen habár az idei shown kiállított játékok között is találtam olyanokat amelyeket szívesen meg is vennék, összességét nézve valahogy mégis szürkébbnek, túlzóan a valóságra törekedőnek látszott a felhozatal még a tavalyi kiállításhoz képest is. E mögött elsősorban az az ok állhat, hogy az idei év felhozatalában javarészt a három konzolfejlesztő cég saját, és “csatlósaik” által elkövetett, engem rendszerint hidegen hagyó címek domináltak, míg az engem érdeklő egyéb egyéni fejlesztők eléggé sovány mennyiségű felhozatallal látogattak ki az expóra, például a Sega írd és mondd hét játékot cibált ki a kiállításra, amiből az egyik egy PSN-es újrakiadás, és a Konami/Capcom páros is körülbelül ennyi címet hozott ki. Panaszra mondjuk nem lehet okom mert így is találtam számomra érdekes címeket, de úgy érzem hogy sok fejlesztő inkább a TGS-re tartogatja a portékáik bemutatását, így inkább olyan hatású volt a jelenlétük, mintha csak kötelességből mentek volna ki, hiszen kifejezetten friss bejelentésekkel relatíve kevesen szolgáltak. Azt ugyanakkor érdekesnek találtam, hogy számos címet 2013 elején fognak megjelentetni az idei év vége helyett, ami mögött érzésem szerint az állhat, hogy egyre többen félnek versenybe szállni eladások terén az Activison Call of Duty szériájával, ami már évek óta a karácsonyi szezon slágercíme.

A blognyitás óta lezajlott E3/TGS rendezvényekhez hasonlóan idén is összeírtam a számomra érdekes és kevésbé érdekes címeket rövid kommentárral megfejelve, amelyeket idén kiegészítettem a három konzolgyártó (Nintendo/Sony/Microsoft) konferenciájának véleményezésével is.

– Játékok –

1 – Amik megtetszettek annyira, hogy ki is próbálnám őket:

Metal Gear Rising: Revengance (Platinum Games)

Ugyan az idei E3-ra reménykedtem egy MSX-s rész remakejének bejelentésében, ettől függetlenül jó volt látni hogy a közel hároméves kálvária után révbe ért a Metal Gear univerzum spin-offja, amely stílusában eléggé eltér a sorozat eddigi jellegétől, hiszen a lopakodást cserélte le a hack n’ slash stílusra. Habár a rajongói reakciók egy része továbbra is szentségtörésként éli meg a stílusváltást, én mégis azon a véleményen vagyok hogy a Konami a lehető legjobb kezekbe, a Platinum Gamesnek adta ki a Revengance fejlesztését, akik az eddigi egyik legjobb 3D-s hack n’ slasht is elkövették (Bayonetta), vagyis gameplay terén a videók alapján vélhetően nem lesz gond a játékkal. Ahogy azzal sem, hogy a klasszikus MG-s elemek itt is megtalálhatóak lesznek, úgymint a Codec, a Revengance számára bizonyos fokra átértelmezett lopakodás, illetve a hangeffektek.

Zone of the Enders HD Collection (Konami)

Nem igazán lehetne kifejezetten új címnek nevezni ezt a játékot kollekciós mivolta miatt, a tartalma végett viszont mégis benne van az “egyszer megveszem címek” listájában, hiszen mindig is ki szerettem volna próbálni az MG-hez hasonlóan Kojima jegyezte sorozatot, de valahogy mindig kiment a fejemből a megvalósítás. Ennél fogva adja magát az, hogy inkább kivárom a kollekciót, már csak azért is mert a hírek szerint ugyanabban az elbánásban fog részesülni mint a nemrég Európában megjelent Metal Gear Solid HD Collection, vagyis a grafikai tuningon (720p-re felhúzás és 60fps) felül némely 2D-s textúra jobb minőségű 3D-s változatokra is kicserélésre fog kerülni. Ez mondjuk nyilván nem jelent akkora nagy változást a központi gameplayt illetően, de mégis díjazandó hogy a Konami hajlandó egy kicsivel több energiát befektetni a HD-s kiadásaiba.

The Last of Us (Naughty Dog)

Tipikus esete annak amikor az ember egy ideig rá se hederít valamire, de idővel feltámad az érdeklődése amint utánaolvas annak a bizonyos valaminek. Ebben az esetben két részre tudnám osztani az érdeklődésem felkeltésének előidézőit, egy kisebb és egy nagyobb csoportra. A kisebb csoportot a Naughty Dog neve jelenti, akiktől a Crash és az Uncharted sorozatokat mindig is ki szerettem volna próbálni, így evidens hogy a legfrisebb munkájukra igyekszek a megjelenés közelében lecsapni. A nagyobb csoportot a játék által alkalmazott stíluskeverék adja, amely magában foglalja az első Resident Evil játékok óvatosabb, atmoszférikusabb megközelítését a Metal Gear Solid 3-ra hajazó, a játékosra bízott szakaszteljesítési és remélhetőleg evési/gyógyítási rendszerrel együtt, így még inkább felkeltette az érdeklődésemet a játék, eleve amiatt is mert a két említett cím “örökségét” használó címekkel nem igazán lehetne Dunát rekeszteni. Arról külön vitát lehetne nyitni hogy a Sony konferencián látott gameplay hány százaléka volt scriptelt, minden körülmények között megtörténő jelenet, de a GFAQs fórumszekciója alapján nem elképzelhetetlen hogy tényleg jóval kevesebb script van a játékban, mint azt az ember feltételezné.

Rayman Legends (Ubisoft)

A tavalyi év véleményem szerint legjobb játéka volt a Rayman Origins, így nem volt kérdés hogy a “folytatását” szívesen kipróbálnám, amely a dolgok jelenlegi állása szerint Wii U exlúzív lesz, vagyis megtöri az eddigi Raymanek azon szokását, miszerint az Ubisoft minden elképzelhető platformra átportolja a játékot. 😀 Hogy tulajdonképpen miként lesz ez folytatás az jó kérdés, hiszen éppen csak fél év telt el a Rayman Origins megjelenése óta, és a videókat elnézve inkább afféle kiegészítő lemeznek látszik más témájú, konkrétan történelmi alapokra helyezett pályákkal, és egy másfajta grafikai stílussal, amely az RO kifejezetten “tiszta” stílusát egy kicsit 3D-sebbnek ható, illusztrációba illő dizájnra váltja le. Magával a stílus ugyan nem tetszik annyira mint az RO-ban látott választás, az viszont kifejezetten üdvözítő tény hogy az új spriteokat az RO spritejai alapján készítették el, magyarán még ebben a formában is javarészt csorbítatlan marad az eddig talán leginkább impresszív HD-s sprite animáció, és remélhetőleg a pályák minősége is hasonló elbánásban fog részesedni. Az már csak mellékes dolog, hogy a jelek szerint az OST-vel most se lesz gond, különösképpen a gameplay videó vége felé hallható számmal, amely az RO egyik számának nagyon jó feldolgozása. 🙂

One Piece: Pirate Warriors (Koei Tecmo)

Erről már a tavalyi TGS-s postomban írtam egy pár sort, így inkább nem fogom megismételni önmagam azt leszámítva, hogy a játék OST-je a hallottak alapján sikerrel ötvözi a tipikusan “Dynastys” metált a One Piece zenei stílusával.

Hitman: Absolution (Io Interactive)

Gyakorlatiag ugyanazt tudnám elmondani erről amit a Zone of the Enders HD collectionnél is írtam, vagyis ha már egy ideje ki szerettem volna próbálni a sorozatot, akkor inkább megvárom a legújabb kiadást és azzal kezdem az ismerkedést.

Retro City Rampage (Vblank Entertainment Inc.)

Ennek a címnek a szereplése kis híján a kettes kategóriában végezte az eddigi felületes ismereteim okán, de a The Last of Ushoz hasonló módon az E3 révén jobban belemerültem a témába, és konstaláltam hogy hiába a részben az első két GTA-t idéző játékmenet, ha egyszer a játék nem csak külsejében és zenéjében mutatkozik nyolc bitesnek de a referenciák jellegében is, hiszen eleve a trailerből is számos egykori cím visszaköszön a maga saját gameplay stílusában. Kicsit a Scott Pilgrim két évvel ezelőtti feldolgozására is emlékeztet, így valószínű hogy a számomra nem túlzottan szimpatikus (vélhetően) központi GTA-s jtékmenet ellenére is le fogom szedni a demót.

2 – Amik ugyan érdekesnek látszanak, de még nem győztek meg annyira hogy aktívan érdeklődjek irántuk:

Dishonored (Bethesda Games)

Alapjáraton az FPS műfaj mint olyan már évek óta alig tud érdekelni, így jó ajánlólevéllel érkezett a Dishonored, amikor nem a mostanában tipikus “csapatban nyomuló tömegmészáros” vonalat, hanem az atmoszférikusabb, tartalmasabb vonalat promótálta, a hozzá illő viszonylag kellemes, a viktoriánus időket idéző, de egyben futurisztikus világgal megfejelve. Ugyan még többet kell látnom ahhoz hogy konkrét álláspontot foglaljak a “kell/nem kell” kérdésben, de az már most biztos hogy töb bizalmat szavazok meg feléje, teszem azt a “végtelenül egyedi” CoD/MoH párossal szemben.

Hell Yeah! (Sega)

Habár ez volt a show gyakorlatilag egyetlen Contra jellegű játéka ráadásul a Segától, mégsem tudott rábírni arra hogy igazán érdeklődjek iránta, ami leginkább a szórakoztató gameplay látványának eddigi infókból leszűrhető hiányára, és a játék humorának unszimpatikusságára vezethető vissza. Ez még nem jelenti azt hogy teljesen hidegen hagyna a játék hiszen mégiscsak 2D-s run n’ gun jellegű cuccról van szó, de inkább megvárom a teljes verzió megjelenését követő konkrét véleményeket és videókat, mielőtt vásárásra adnám a fejem. Azt csak halkan jegyezném meg, hogy a show legfantáziátlanabb címét kétségkívül ez a játék vitte el a részemről.

Project P-100 (Platinum Games)

Szokták volt mondani, hogy sokszor elég egy nevet említeni ahhoz hogy valamit el lehessen adni, és nálan a Project P-100 pontosan ebbe a kategóriába tartozik, révén elsősorban csak amiatt érdekel a játék, mert ugyanannak a Kamiyának az agyszüleménye, aki a legelső Devil May Cryt és a Bayonettát is összehozta. Egyben ugyanannak a stúditónak a kreálmánya aki az akciójátékok terén a mostani generációban az egyik legjobb névnek számítanak, így ha valószínű nem is fogom kipróbálni, azért mégiscsak érdekelni fog hogy mit fognak ebből összehozni.

3 – Amelyek ugyan létező címek, de szívesen láttam volna az E3-on:

Yakuza 5
Shin Megami Tensei IV
Shin Megami Tensei: Soul Hackers
TokiTowa
Fire Emblem: Awakening
The Witch and the hundred Knights

 

– Konferenciák –

1 – Nintendo:

A konferenciák megtekintését szándékosan a legkésőbb nyilatkozó N-el kezdtem, köszönhetően annak hogy az új megoldások bejelentése terén szinte mindig élen jártak eddig, és ezúttal sem kellett csalódni bennük: egyedül az N merte bevállalni a következő generációs konzoljuk, a Wii U hivatalos bejelentését, míg a másik két “óriás” inkább csak hallgatott ilyen téren. Ez viszont nem jelenti azt hogy vállveregetést érdemelne a részemről az N, mert a konferancia minőségét véleményem szerint pont a Wii U nyomta agyon, pontosabban az, ahogy és amivel előadták. A rendezvény részben marketinges beállítottságából kiindulva nem meglepő hogy a csillagokat is leígérték az égről a “megváltozik a játékhoz való hozzáállás”, a “nappalid központja lesz” és az “ossz meg mindent barátaiddal” szentháromságának keretén belül, viszont ennek a mértéke az ami szót érdemel, ami mondjuk úgy hogy sok lett. Mihez képest? A játékokhoz képest: valahol nyilvánvaló hogy a nagy N megnyerte a versenyt az új konzol bejelentésének gyorsaságát illetően, de arról már megfeledkezett hogy a konzolt kísérő játékokat korrekten bemutassa. Részben azért, mert az igazi nagyágyúk még bőven a fejlesztési szakaszban vannak, másrészt a showra kihozott cuccok nagy része nem mondható meggyőző érvnek a gép mellett, harmadrészt pedig azért, mert a konzol konkrét újító faktorának részletes elemzését elsumákolták azzal, hogy a konzol közösségi funkciójáról esett sok szó, magyarán ők sem voltak annyira biztosak abban hogy a Wii U miként fogja elhozni a revolúciót. Úgy mondjuk bajosan is lehetne látni a konzol újításának értelmét, hogy az N az egész show ideje alatt nem a konzol azon elemét emelte ki, amit igazán ki lehetett volna: a Wii és a 3DS fúzióját nem igazán mondanám akkora újdonságnak, ahogy a más játékosokkal való kommunikáció sem az, ellenben véleményem szerint az igen, hogy a konzol egyaránt betölti egy asztali, és egy hordozható konzol szerepét, hiszen TV-re kötve, és a masina saját képernyőjét használva egyaránt működésre bírható a masina. Magyarán ilyen téren a Wii U valószínű már most rálépett a konkurensek lábára, hiszen eddig úgy tűnik hogy mind a PS3, mind az X360 utódja “rendes” asztali konzol lesz, vagyis a Wii U-hoz képest elég sok helyet fognak foglalni. Maga a show stílusa egyébként a Nintendotól megszokott módon visszafogottabbnak, “pantetosabbnak” volt mondható a másik két céghez képest, mégha az erőltetett poénkodás nem is jött be különösen Reggie klasszikussá vált mondatának, a “My body is ready”-nek a felidézésén kívül.

2 – Sony:

Amíg a Nintendónál az új konzol felvezetése kissé agyonnyomta a játékok bemutatásának színvonalát, addig a Sonynál teljes erővel a saját, és a “csatlósok” által készített játékok bemutatása dominált, amit előtte viszont megelőzőtt egy előzetes, körülbelül fél órás riportsorozat néhány fejlesztővel és vezető beosztású emberrel. Ezt már nekifutásból díjazni tudtam, azt azonban nem hogy az műsorvezetők személyével és stílusával nem igazán voltam kibékülve, köszönhetően annak hogy mindenkiből áradt az erőltetett “lazaság”, “fialatalosság” és “kíváncsiságból kiinduló izgalom”. Tudom hogy ez erősen az egyéni szocprobléma kategóriáját képviseli és egy játékexpón nem ezen kellene lenni a hangsúlynak, de minduntalan a zenei MTV/Viva színvonalára emlékeztetett az egész előadásmód, amitől személy szerint a falnak tudnék menni, jóval messzebb áll attól a konzervatívabb, de mégis elegeánsabb stílustól amit a Nintendo a magáénak tudhat. A konferencia kulcsszava egyértelműen a PS3 volt, mivel szinte az összes bejelentés ezt a platformot érintette, és tették ezt olyan módon, ahogyan a Nintendónak is tenni kellett volna: az egyes játékok bemutatása közé, amolyan átvezető jelleggel kerültek beillesztésre a PS család általános intézményét illető bejelentések, legfőképpen a konzol médiás képességit illetően. Magyarán míg az N-él olyan 80-90 százalékra tenném a konferencia marketingdumás tartalmát, addig a Sonynál ez inkább 50-55 százalékot jelent, amiben a show előtti interjúsorozat, a Sony játékosok “hősöknek” titulálása, és a nézők lekenyerezésére irányuló ingyen PSN+ előfizetés kiosztása játszotta a médiás funkciók ismertetése mellett a legfőbb szerepet. Habár a játékok bemutatásának stílusával nem volt különösebb bajom, azzal viszont már igen, hogy jó szokásomhoz híven szinte teljesen hidegen hagyott a felsorakoztatott exlúzív címek garmadája, megerősítve bennem azt a következtetést, hogy a Sony világa a nyugati címek terén nem az én világom. Egyedül a konferencia utolsó tíz percébe bezsúfolt, a Naughty Dog (Crash, Jak and Dexter, Uncharted) The Last of Us című produktuma tetszett meg annyira hogy akár meg is venném, míg a többi cím esetén az egykedvűség lenne a legjobb jelző, amivel le tudnám írni a hozzájuk fűződő érdeklődés jellegét. Ezzel a véleményemmel a jelek szerint egy kicsit egyedül maradtam, hiszen a közönség szinte minden játékot kitörő örömmel fogadott, beleértve a legújabb God of Wart is, amiről egyébként a legtöbb szó esett a közel két órás show alkalmával. Azt már csak halkan jegyzem meg hogy a Vita körül kicsit csendes volt a felhajtás a PS1 támogatás bevezetésén kívül, de bízom abban hogy a külsős fejlesztők majd be fogják tölteni az űrt. Azt ugyanakkor mindeképp díjazom, hogy a másik két konzolgyártóval ellentétben a Sony ezúttal nem erőltette a kontroller nélküli irányítás, esetünkben a PS Move propagálását, vagyis úgy-ahogy sikerrel ötvözték a PS-család leendő fícsöreinek bemutatását a játékok prezentálásával, ezzel a legkonkrétabb tájékoztatót elérve a három konzolgyártó között. Mielőtt bárki Sony fanboynak nevezne: habár az Ubisoft mellett a Sonyét tartom a legjobb konferenciának az E3-on, ez még véletlenül sem jelenti azt hogy a legjobb alatt a kiváló jelzőt értem: inkább úgy mondanám hogy legalább a közepes szintet hozni tudták, ami viszont korántsem jelent elégedettséget a részemről.

3 – Microsoft:

Aki figyelemmel kísérte a tavalyi év folyamán az MS tájékoztatóját, az talán még emlékszik arra hogy a Kinecten volt a legnagyobb hangsúly a “hozzáillő” idétlenebbnél idétlenebb és gyerekesebb produktumokkal és előadásmóddal, ezzel egy Teleshopos bazárrá alakítva egy elvileg játékközpontú cég bemutatóját. Szerencsére a Microsoft tanult a tavalyi-tavaly előtti baklövéseiből, azonban nem érdemes elragadtatnia magát senkinek sem: továbbra is úgy mutatták be a Kinectet mint egy világot megrengető produktumot, csupán másfelől közelítve meg a kérdést. Míg a tavalyi ugrándozás-kalimpálás-mutogatás szentháromság mértékét ezúttal visszavették egy kissé, ezúttal egy másik területről, a hangfelismerésről próbálták meggyőzni a publikum figyelmét, ami egy bizonyos értelemben sikerült is. A Kinect ugyanis különféle nyelveket is képes támogatni, így nemigen fordulhat elő az a parádés helyzet, miszerint a négerek egyszerűen kimaradnak a Kinect élvezetéből, csak mert a konzol nem ismeri fel őket. Annál is inkább, mivel a hang alapú Kinect szórakozást a “normális” játékokba is beleépítették, ezzel egyfajta biztosítási záradékot kreálva a masina számára a hang alapú csapatirányítással, vagy az ellenfél megzavarásával. Azt csak halkan jegyezném meg egyébként, hogy a Sega Binary Domainje már ellőtte a hang alapú csapatirányítást komolyabb marketingcsindradatta nélkül, így egy kissé értékét veszti az MS “forradalmi” törekvése. Gondolom valami ilyesféle gondolatmenetben utazhattak az MS tervezői is, amikor úgy döntöttek hogy ennek nem szentelnek olyan sok szót, és inkább az X360 nem játék alapú szolgáltatásaira helyezték a hangsúlyt. Olyannyira, hogy véleményem szerint az MS törődött a leginkább a konzol egyéb leendő szolgáltatásainak megszellőztetésével, büszkén lobogtatva legfőképp azt a tényt, hogy a konzol böngészőjét billentyűzet nélkül, hangutasítással is lehet vezérelni. Ez önmagában akár még érdekesnek is nevezhető lenne ha nem egy játékexpóról lett volna szó, ahol leginkább az új címek bejelentésével kellett volna törődniük, vagyis mellébeszélésből jól vizsgázott az MS, ha már volt olyan kedves, hogy a normális játékok bemutatását már a show elején lezavarják, csak hogy helyet adjanak a Kinect fényezésének és a népámításnak. Már csak azért is, mert a három óriás között az MS fényezte a legtöbbet saját magát a “mi vagyunk a legjobbak” és “Amerikában mi adtuk el a legtöbb gépet” című lemezek lepörgetésével, ami egy marketinget tanuló embernek lehet érdekes hallgatnivaló, de “közemberként” kimondottan nem tud érdekelni. Az viszont már igen hogy az MS ezúttal sem kímélte meg a közönséget a Kinect mozgásfelismerési prezentálásától, fél órát megspórolva ezzel egy olyan jelenség prezentálására amiről már amúgy is mindenki tud, igaz a tavalyinál minimálisan kisebb önlejáratási faktorral.

Reklámok

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

4 responses to “Picks from E3 2012 by Dodgers

  • Junchi

    Most van jópár játék, ami engem is érdekel, szal nagy gürizések lesznek a nyáron. :3

    Ott a Beyond, a Watch Dogs (hátha több lesz mint egyszerű AssCreed+GTA fúzió), ResiEvil 6, Assassin’s Creed 3, Last of Us, NFS Most Wanted reboot és még talán arra is van esély, hogy az új Tomb Raider is jó lesz. Ja, és az OP-s játék sem tűnik rossznak, I mean Koei + One Piece? Rossz már nem lehet.

  • Wagner

    Egész komoly kis bejegyzést hoztál itt össze. 🙂 A One Piece biztos epic lesz. De sajna megint csupa olyan címet vonultatott fel mindenki amik engem totál hidegen hagynak. Én is pont azokat néztem volna meg amiket a hármas pontnál felsoroltál.

    Junchi: a Koei+One Piece-ból nekem pont nem az jön le, hogy rossz már nem lehet. Elég csak a DW monoton, egykombós játékmenetét megnézni. De talán OP-nél változatosabb gameplayt hoznak majd össze.

  • Dodgers

    Junchi:

    – Beyond: először őszintén szólva be akartam tenni a második kategóriába mert trailer alapján nem tűnt rossznak, de eszembe jutott hogy olyasmi lesz mint a Heavy Rain, vagyis hagyományos értelemben vett gameplay valószínű nem lesz az erőssége, így inkább kihagyom.

    – Watch Dogs: maga a játék ugyan nem érdekel, de azt én is remélem hogy legalább a GTA formulán egy kicsit felül fog kerekedni, vagy nem kopizza le egy az egyben.

    – Resi 6: lehet leragadtam egy ponton, de úgy tudtam hogy olyasminek akarták szánni egy időben mint az első három Resi, viszont így hogy inkább az RE 4-5-re fog hasonlítani, már nem érdekel annyira, bár azt meg fogom nézni hogy Weskert miként fogják szerepeltetni, hiába esett lávába a Resi 5-ben. Ilyen szempontból olyan, mint Zero a Megaman X-ből: egyszerűen nem lehet kinyírni véglegesen. 🙂

    – Tomb Raider: ha kicsit old-schoolosabb lenne akkor lehet jobban érdekelne, így viszont értékelni tudom hogy Rambó módra, lesből lehet itt is használni az íjat. 😀

    Wagner:

    “Egész komoly kis bejegyzést hoztál itt össze.”

    Köszi. 🙂 Már tavaly is bele akartam tenni egyébként a koferenciák véleményezését is, csak aztán úgy alakultak a dolgok hogy inkább kihagytam a konferenciák olyan szintű megnézését, hogy konkrét véleményt tudjak formálni róluk.

    “De talán OP-nél változatosabb gameplayt hoznak majd össze.”

    Végül is nem kizárható, hiszen a GameFAQ’s fóruma alapján valamilyen szinten eltérőbbnek mondható a többi Musou játékhoz képest, és ahogy láttam a pályák egy része sem összekapcsolt négyzetekből áll, hanem egy “juss el A-ból B-be” jelleget használva van eleje és vége is a pályának. Azt persze továbbra se hiszem hogy egy Bayonetta szintű harcrendszert használ, de ha már nem olyan egyhangú mint a többi Musou, már az is szép teljesítmény lesz.

  • Picks from Tokyo Game Show 2012 by Dodgers « Dodgers' lair. 'Cause everyone needs one…

    […] a címről a 2012-es E3 kapcsán szóló postban már írtam egy pár sort, és az ott leírt véleményem most is változatlanul érvényes, annyit hozzátéve hogy a jelek […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: