Helyzetjelentés animufrontról: return of the below good summer season

Habár az idei tavasz szezon viszonylag decensnek volt mondható a részemről annak tudatában, hogy az átlagnál több olyan sorozatot néztem végig amelyekkel a végén is többé-kevésbé elégedett voltam, ennek afféle kiegyensúlyozására a nyári szezon visszatért az általános szezonmegítélést tekintve a javarészt érdektelen kínálatot tekintve, ám ennek ellenére most is voltak olyan sorozatok amelyekbe próba szerencse alapon belenéztem pár régebbi darab mellett is.

Binbougami-ga: Avagy a szezon egyetlen olyan sorozata amit két résznél tovább bírtam, és még tetszik is egy bizonyos mértékben. Ezt elsősorban a humorának köszönheti, amelyre ugyan véletlen sem mondanám hogy könnyeket csal a szemembe és a paródiák is kicsit céltalanul, feleslegesen lettek belehajigálva, ennek ellenére mégis képes arra hogy egy heti fél órában le tudjon kötni kellemes hangulatban, amihez a két, állandóan egymást maró főszereplő (Ichiko és Momiji) közti működőképes kémia is hozzájárul. Azonban mint mindennek úgy ennek a sorozatnak is megvan a bizonyos másik oldala, ami hozzá is járul ahhoz hogy mégis keserű szájízzel nyilatkozzak a sorozatról, amit a komolykodás címszó alatt kell keresni, egy nagyon egyszerű okból kiindulva. A magam részéről sosem bántam ha egy vígjátékba komolyság is szorul, de itt megvan az a bizonyos határ amit nem lenne illendő átlépni a visszatetszőség elkerülése érdekében, és a Binbougami sajnos átlépi ezt a vonalat azzal, hogy a komolyabb részeket sokkal komolyabbnak akarja feltüntetni mint amilyennek valójában kellene lennie, és ez részben az egyik MC, Ichiko személyére csapódik le a leginkább. Nyilvánvaló hogy az egyébként viszonylag realisztikusan kancsó főszereplőből egy olcsó személyiségfejlesztést akarnak majd kihúzni, viszont a sorozat máris kijátszotta a “jó szerencse elszívásának következményei” témakörban azokat a lapokat (emberéletek) amikkel végre lehetne hajtani ezt a fontosnak láttatott fejlesztést, amit a felesleges bőgéseken kívül csak súlyosbít az hogy a sorozat nem csak hogy nem is tud más témákat elővenni ennek kapcsán, de állandóan ugyanazokat a konklúziókat akarja levonatni a nézővel, ezzel kvázi Alzheimer kórosnak nézve a teljes nézőközönséget. A sorozatot ennek ellenére figyelemmel fogom követni mert a nyári szezonból egyedül ez tud késztetni a folyamatos figyelemmel követésre, de nem jósolok neki sok jövőt ha nem szedi össze magát a dráma terén mielőtt túl késő lenne.

Clannad – After Story: Az eddig megnézett kilenc rész alapján nagyon könnyű dolgom van a sorozat értékelésével, ugyanis olyannyira tudja hozni az első sorozat színvonalát, hogy egy control-c, control-v művelettel az első sorozatról készített postomat itt is fel tudnám használni gond nélkül mert az ott leírt gondolatok itt is megállnák a helyüket. Vagyis nem annyira: ha lehet, az AS arcjai még az első sorozathoz képest is retardáltabbra sikeredtek az illogikátlanabb, átgondolatlanabb és újfent “why the hell not” szellemben született jelenetek miatt amikről süt hogy csak kikapcsolt aggyal lehet értékelni azokat, arról nem is szólva hogy a grafika minősége is kezd ingadozni egy-két helyen (pl. egyik részben K-On karadesignt használtak, míg egy másikban a verekedés volt rosszul meganimálva). A kilencedik részben mondjuk úgy tűnik hogy 30 résznyi mellébeszélés után a valódi történet fog elkezdődni, de itt ütközik ki a leginkább az első sorozat hiányossága a karakterek felépítése terén, révén az első sorozat alapján semmi nem indokolja Tomoya odaadását Nagisa iránt, hiszen az első sorozat, és eddig az AS is képtelen volt arra hogy ilyen téren meghatározza a két karakter közötti viszonyt, aminek eredményeként nagyon érződik az hogy találomra, félúton döntöttek úgy a készítők hogy Nagisa legyen az oldalborda. Ez azért is rossz dolog mert Nagisa eleve a leglaposabb, legsivárabb karakter az egész franchiseban, ráadásul semmi olyan személyiségjeggyel nem rendelkezik ami különválasztaná őt a hasonló személyiséggel rendelkező Ryoutól, az egyetlen külömbség közöttük az hogy Nagisa több időt kap arra hogy aggódva álljon egyhelyben és lapos legyen. Ugyan azt mondtam hogy a valódi történet most kezdődött el, ennek ellenére úgy érzem hogy komoly gondok lesznek a későbbiekben ha nem cserélik le a mostani, teljes szereplőgárdát, amivel szemben nagyon nehezen tudok nem “who cares” hozzáállást tanúsítani.

Katanagatari: Az idei év első felében adaptált két Nisio cím (Nisemonogatari és Medaka Box) ugyan sikeresen ásta alá mind az úriember, mind az adaptációt végző stúdiók nevét, a shounen-seinen keverék műfajban induló Katanagatari mégis az üdítő kivételek közé tartozik. Függetlenül attól hogy van egy-két olyan rész ami unalmasabbra sikeredett és szinte minden részben vannak olyan szegmensek amik erőltetettre sikeredtek, ezt leszámítva kilenc rész alapján a körülbelül 45 perces részekkel operáló sorozat sikerrel és jó mértékkel hozza mindazokat a jellemzőket amelyek jól jellemzik Nisiót (átlagnál gazdagabb párbeszédek, egyedibb szereplők és események, grafikai design), amelyet negatív értelemben is lehetne érteni, révén Nisio stílusa erősen ízlésfüggő a dialógusok jellege miatt. Az már csak apró pluszpont hogy a két főszereplő (Shichika, Togame) közötti kémia azon kevesek közé tartozik ahol nagyon jól került ábrázolásra a két szereplő összecsiszolódása, és Togame is azon értékelhetőbb tsunderék közé tartozik, akinek nem felejtettek el értékelhető normalitást is hozzáadni a személyiségéhez.

Tari Tari: Tipikusan arról a kategóriáról van szó aminél ugyan a K-Onra hajazó alapfelállás nem igazán tűnt szimpatikusnak, de valahol mégis ott volt az az optimista megérzés hogy többre lesz hivatott mint amire hivatott lenne, és három rész alapján beigazolódott ez a megérzésem, révén a TT a K-On egy olyan változatának tűnik aminek a K-onnak lennie kellett volna: a moe-moe helyett inkább egy klasszikusabb, shouju jellegű mederben folyik a cselekmény ahol a cselekmény éppenséggel próbál is haladni valahova, amelyet a klisés húzások és szereplők ellenére is decensen oldott meg eddig a sorozat, látszik hogy az alkotó nem akart leragadni a mostanában divatos húzásoknál, hanem inkább visszanyúl egy kicsit az időben. Azonban ennek ellenére a TT ugyanaz az eset amilyen a Tasogare volt tavasszal: alapjáraton nem lenne bajom a sorozattal mert nincsenek égbekiáltó hiányosságai, de a folytatásra történő motiváció még így is foghíjas a részemről, aminek eredményeként talán akkor fogom folytatni a sorozatot ha be lesz fejezve.

Hagure Yuusha no Estetica: Mondhatnám azt is hogy a Tari Tari ellentettjéről van szó, ugyanis a TT-vel ellentétben az első, vagyis egy átlagos, fagservicel gazdagon meglocsolt tucathárem benyomásomat itt nem múlta felül semmilyen optimista megérzés, ehelyett azok a híresztelések tették ezt meg amelyek alapján a főszereplő srácot sokkal rátermettebbnek írták le műfajbeli társainál. Ez igaz is, a srác ugyanis meglepően jól képes kiállni önmagáért a tipikusan háremes MC-verő fogásokkal szemben, amelyet akár újításnak is lehetne nevezni egy olyan műfajon belül ahol a főszereplőket agyba-főbe szokták verni a nőnemű szereplők. Azonban két rész alapján még ez sem képes elfeledtetni azt a tényt hogy változatlanul egy elsősorban fagservice sorozatról van szó, amelynél nem elég hogy megint szupererővel rendelkező kölyköket vettek elő érdekes csavarok nélkül, a grafikai megjelenés is erősen szenved a fantáziátlanságtól a színválasztástól kezdve a karadesignokig.

Reklámok

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

7 responses to “Helyzetjelentés animufrontról: return of the below good summer season

  • Péter

    Ezek közül egyedül a Katanagatari szerepel a megnézendők listáján. Anno képek+leírás alapján pont azért tettem fel, mert eltérőbbnek tűnik az átlagnál.

    Medaka Box-hoz én még mindig pozitívan állok hozzá, az első benyomások eddig meggyőzőek voltak, kérdés merre fog majd görbülni az a bizonyos szám, a végére.

    • Dodgers

      Ha nem zavarnak az átlagnál csavarosabb, terjengősebb dialógusok és a részenkénti 45+ perces terjedelem, akkor szerintem vágj bele nyugodtan a Katanagatariba, néhány gyengébb részletet eltekintve van olyan egyedi a számomra mint amilyennek először tűnt amikor csak olvastam róla.

      A Medaka Box kapcsán nekem is pozitívak voltak a benyomásaim az első részt illetően, de onnantól szvsz elég önismétlővé és érdektelenné vált a sorozat pár jól megvalósított jelenet ellenére is, a karaktergárdára pedig ráfért volna még a foltozás mert kissé laposra sikeredtek Medaka kivételével, akinél meg pont az a baj hogy túllőttek a célon az állandó fényezésével, ami korán nagyon fárasztóvá válik. Ennek ellenére nézd végig a sorozatot mert mégiscsak ízlés kérdése az egész, de a részemről semmi olyasmi nincs benne ami Gainaxra és Nisióra utalna, ahogy annyi motiváció sem hogy megnézzem az ősszel induló második évadot.

  • Junchi

    Ha eddig tetszett a Katanagatari, akkor az utolsó három rész szinte biztos nem okoz majd csalódást. 😉 (Kivéve talán az utolsó rész utolsó jelenetét, ami egy ótvarszarbaromság…)

    A Tari Tari meg fájdalmasan átlagos/még éppen nézhető kategória. Egyedül talán a grafika az, ami kellő motivációt ad, hogy továbbnézzem, de már kétszer is megfordult a fejemben, hogy kukázom.

    Clannad AS: Ezek szerint nem értesz egyet MAL 9,14-ével? 😀

    • Dodgers

      Ha nem lesz annál rosszabb az utolsó rész mint amilyen hetedik volt (“Kill me” klisé -> check; szar animáció -> check; addigi részektől gyengébb felépítés -> check), akkor remélem nem lesz olyan mértékben eltolva. 😀 Bár a nagyon ótvarra is sikerül az utolsó rész és a másik két epizód jó lesz, akkor még így is adnék a sorozatnak legalább egy 8.5-öt mert a maga nemében elég egyedi és szórakoztató tud lenni, arról nem is szólva hogy ez legalább ízig-vérig Nisio címnek mondható, amit nálam eddig csak a Bakemono mondhatott el “de…” kezdető mondatok nélkül.

      TT-t illetően látom nagyjából hasonló állásponton vagyunk. Rossznak nem mondanám mert még mindig az egyik legértelmesebb K-off klónok közé tartozik, csak hát igen, a tartalmon még tényleg kellene javítani egy nagy adagot ahhoz hogy érdemes legyen a figyelemmel követésre. A Tasogarenál legalább egy bizonyos szereplő hozzáadott valamit a sorozathoz, de itt tényleg csak képezi a fő pozitívumot hogy a műfajához képest nem akar diabéteszt adni, hanem próbál is valahova jutni a történettel.

      “Clannad AS: Ezek szerint nem értesz egyet MAL 9,14-ével?” 😀

      http://www.youtube.com/watch?v=gvdf5n-zI14 🙂

      Hogy nem értek egyet az enyhe kifejezés, inkább mondanám azt hogy az overhype és az egy személytől többszörös accon keresztül történő felpontozás egy elég erős jelenségéről van szó, mert ilyen gyenge szereplőgárdával nagyon nehezen lehetne egy olyan drámai történetet felvázolni mint amilyet a fanok sejtetnek. Az már csak hab a tortán hogy ugyan a főszereplő iskola utáni életének bemutatása nem rossz húzás, itt is arra akarnak nagyon rámenni hogy elbőgje magát az ember, bárminemű érdemi tartalom nélkül, ami eléggé visszatetsző tud lenni. Ehhez képest az Usagi Drop ennél sokkal kevesebbel is meg tudott hatni, szóval itt hatványozottan igaz az hogy a kevesebb néha több tud lenni.

  • kvakond

    A Hagure Yuusha esetén lehetett tökéletesen tudni, mire számíthat az ember.

    “a paródiák is kicsit céltalanul, feleslegesen lettek belehajigálva”
    Tökéletesen egyetértek szinte mindennel amit a Bimbougamiról írtál, azzal a kis kitétellel, hogy ezek nem is igazán paródiák, inkább utalások. A nagyon fontos különbség, hogy az utalás nem kezd semmit az eredetivel. Pl. mikor a jelenet közepén egy fél snittre az egyik szereplő Songoku-nak van öltözve az nem paródia, hanem utalás. Amikor ellövik az over 9000!!!-öt valamelyik részben (spoiler?), az paródia, de az a ritkább.

    Nyári szezonból számomra a Jinrui wa Suitai Shimashita, Kokoro Connect és Joshiraku jöttek be.

    • Dodgers

      “A Hagure Yuusha esetén lehetett tökéletesen tudni, mire számíthat az ember.”

      Yeah, már eleve az sejtetett valamit hogy a Queen’s Blade Rebellionnal promózták a sorozatot nemrég ami ugyancsak a “művészfilm” kategóriáját súrolja, de a karadesign+képek párosa is sokat sejtetett. Azt elismerem hogy az MC akár frissnek is nevezhető ezzel az attitűddel, de két rész alapján máris átestek a ló túloldalára mert inkább tűnik az egész egy sorozatnak, amiben a legordenárébb okokra hivatkozva raepalnek meg menyecskéket a legváltozatosabb módon, ráadásul olyan köntösbe bújtatva mitha az MC-nek jó szándékai lennének azzal kapcsolatban hogy beillessze a társadalomba a főmonszta lányát. Legalábbis a csajok csoportos bevizeltetése mint összekovácsoló erő enyhén szólva megüti a WTF rossz értelemben vett kategóriáját, arról nem is szólva hogy még csak nevetni se lehet a sorozaton, ami egy fagservice sorozatnál mentő tényező szokott lenni nálam.

      Binbou -> az utalás/paródia témát illetően végső soron igazad van mert például a Panty and Stockingal ellentétben itt nagyrészt valóban nem csinálnak mást a pillanatnyi, de sokszor előforduló beöltözéseken kívül, ami még tényleg nem meríti ki a paródia fogalmát.

      A Joshirakut jó hogy említed, a Sayonara Zetsubou Sensei-el való kapcsolata miatt érdekelt volna régebben, de az alaptéma miatt mégsem akartam belenézni eddig mert kissé taszít látatlanban a “négy-öt lány csinál ökörséget” téma. Ha láttad a SZS-t, akkor mennyire mérhető hozzá minőség szempontjából?

      • kvakond

        “Ha láttad a SZS-t, akkor mennyire mérhető hozzá minőség szempontjából?”
        A stílus mindenképp hasonló, szinte azonos, hiányoznak belőle a groteszk depressziós elemek.
        Összességében azt mondanám, hogy egy picit könnyedebb és nagyközönség számára emészthetőbb – aranyos.
        Ha tetszett a SZS, szerintem ez is tetszeni fog.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: