Picks from Tokyo Game Show 2012 by Dodgers

Habár a tavalyihoz képest egy kicsit később került megrendezésre, a múlt hét végén mégis sikeresen lezajlott az idei év E3-on kívüli másik jelentősebb videojáték centrikus eseménye, a Tokyo Game Show, amelyet ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor az a “csalódás” lenne. Már az E3 során is lehetett érezni hogy az idei év felhozatala nem lesz annyira bőséges mint az elmúlt éveké, és inkább az eddig is ismert címek kapcsán próbálják az egyes cégek felpumpálni a lelkesedést a publikumot megcélzóan, ami sajnos azzal is társult hogy az átlaghoz képest mintha jóval kevesebb játékot vittek volna ki a fejlesztők a showra, amelyek közül ráadásul elenyésző volt az új franchiseok, IP-k feltűnése is. Teljes panaszra természetesen nincsen okom hiszen legalább arról a két játékról kiderült néhány dolog amelyekből az idei E3 hiányt szenvedett a részemről, viszont még ez sem halványítja el azt a benyomásomat ami szerint kerek három olyan játék volt az idei shown amelyre ténylegesen kíváncsi vagyok, vagyis az eddigi rendezvényes beszámolóim közül ez a post mondhatja magáénak a legkevesebb ilyen jellegű címet, és ugyanez vonatkozik arra a kategóriára is amelyeket csak “a szemem kívánja”.

1 – Amik megtetszettek annyira, hogy ki is próbálnám őket:

Ace Attorney 5 (Nintendo 3DS)

Avagy az egyik cím amelyet erőteljesen hiányoltam az idei E3-ról. A 2007-es, negyedik részként funkcionáló Apollo Justice után úgy tűnt hogy a sorozat egyhamar nem fog visszatérni a régi medrébe, és ez a feltételezés be is vált, hiszen öt év kellett ahhoz hogy az addig csak az éterben lógó ötödik rész tényleges megerősítést nyerhessen és útjára indulhasson a fejlesztési munkálat, amelynek eredményeként Phoneix visszatért az őt megillető főszereplői posztra. Afelől egyelőre nincs kétségem hogy ez a rész sem fogja meghazudtolni az Ace Attorney széria eddigi minőségét, ugyanakkor a sorozat 11 éves páyafutásához képest már most szokatlannak tűnik az, ahogy a játék az addig jól működő 2D-s spriteoat teljesen 3D-s modellekre cserélte le, amelyekre egy enyhe Cel-shading hatás is került a kihangsúlyozott modellszegélyek miatt. Lehet hogy csak a régimódiság beszél belőlem, de véleményem szerint kimondottan nehéz olyan 3D-s modelleket készíteni amely egy az egyben hozná az addig nagyon jó spriteok jellegét, és habár a modellek jelenlegi állapota véleményem szerint nem jár rossz nyomon a hangulat visszahozása érdekében, azért mégiscsak jobban örültem volna a régivágású spriteoknak.

Metal Gear Rising: Revengance (Playstation 3, Xbox 360)

Erről a címről a 2012-es E3 kapcsán szóló postban már írtam egy pár sort, és az ott leírt véleményem most is változatlanul érvényes, annyit hozzátéve hogy a jelek szerint ebben a részben is lehetőség lesz arra hogy többféle módszert használjunk a lopakodás során is, ami kisebb felüdülés azután a fiaskó után, amit az eredeti fejlesztőcsapat levágott a közös nevező hiányában nem létező koncepció miatt. Ja, és a játék a hardcore fanok sirámai ellenére se lóg ki az MGS világából, hiszen az összes eddigi rész kiborgja képes volt ehhez hasonló mutatványokra, és most annyi a külömbség hogy egy ilyen kiborg kapott most főszerepet.

Yakuza 5 (Playstation 3)

Az Ace Attorney 5 mellett ezt a játékot hiányoltam a leginkább az E3-as show során, és gondolom nem lepek meg senkit azzal ha azt mondom hogy ez volt az a játék, amire talán a legjobban kíváncsi voltam az egész show alkalmával. Már csak azért is, mert az eddig megjelent, javarészt éves ciklusban kiadott részekhez képest a sorozat első része óta talán ez a rész kapta a legtöbb fejlesztési időt, ami mutatkozni is látszik a végeredményen, mert ez tűnik a leginkább ambíziócus epizódnak az eddigiek közül a számos új ötlet révén. A kérdés azonban továbbra is nyitott maradt, vagyis jó kérdés hogy ez a számos újdonság mennyire fog belesimulni a sorozat eddigi kereteibe, hiszen eleve az egy szem női főszereplő ritmusjáték jellegű harcai és az idolszakmára épülő játékmenete olyannyira idegen a sorozat világától, mint eddig semmi, és akkor még nem is bizonyos hogy az a négy új város mennyire lesz tartalmas, pláne ha figyelembe veszem azt hogy az eddigi részek új városai rendre alulmaradtak az első résztől fogva mindig visszatérő várossal szemben.

2 – Amik ugyan érdekesnek látszanak, de még nem győztek meg annyira hogy aktívan érdeklődjek irántuk:

E.X. Troopers (Playstation 3, Nintendo 3DS

Ha a közvetlen gyökerei szempontjából kellett volna ítélkeznem a játék felett akkor rá se hederítettem volna, ugyanis ez lényegében nem más mint a Capcom Lost Planet sorozatának spinoffja, azé a sorozaté amelynek első részét nagyon hamar feladtam az unalmas, dinamikátlan játékmenet miatt. Ilyen téren, első látásra alig külömbözik ettől a jellegtől az E.X. Troopers az erőteljes Cel-shading és animus jelleg használata ellenére sem, viszont a trailereket elnézve úgy tűnik hogy valamivel dinamikusabb lenne a játékmenet, ami természetesen magában foglalja azt is hogy a pakliban ott van annak a lehetősége, hogy éppen annyira pörgős lesz a játék ami képes lesz felülmúlni az LP1 unalmasságát.

Remember Me (Playstation 3, Xbox 360)

Az előző, Top 10 játékkal foglalkozó postomban említettem volt többek között a God Handet is, egy olyan beat’em upot amelyben teljes mértékben testre szabhatjuk a kombóinkat a megvásárolható támadások révén, ám azt elfelejtettem hozzátenni hogy ezt a koncepciót meglepő módon viszonylag kevés cím próbálta meg legkoppintani magának, de a kivétel itt is erősíti a szabályt, amit ebben az esetben Remember Me névre hallgat. Az egyébként viszonylag hányatott sorú produktum (először a Sony adta volna ki, majd valami okból kifolyólag a Capcomnál kötött ki) ennek megfelelően központi elemként fogja kezelni majd a kosztümizáció lehetőségét, ami számomra éppen elég is ahhoz hogy figyelemmel kövessem majd a játék körüli történéseket, még abban az esetben is ha egyébként ugyanazt a játékmechanikát használja a bunyók során mint a Batman: Arkham City tette, vagyis nagyon egyszerű és viszonylag könnyű is. Kicsit hasonló a tényállás az idei E3-on bejelentett Dishonorhoz, ahol az egyébként túlzott mértékben nem érdekes grafikai jelleget dobja fel a mostani átlag FPS-ektől eltérő mentalitású gameplay, vagyis jó érzékkel pendít meg olyan vonulatokat amelyek hellyel-közzel ki tudják emelni az érdektelenség mocsarából.

Time and Eternity (Playstation 3)

A post utolsó címe egyfajta kakukktojásnak is felfogható, ugyanis a JRPG-s mivoltából és a karadesignjából adódóan nem keltené fel túlzottan a figyelmem, ahogy a minimálisan Valkyria Chroniclest idéző harcrendszeréről se derült ki annyi tényállás amely felett előzetesen lehetne pálcát törni felette még a videók ellenére sem, ám a grafikai megoldás mégis rávett arra hogy legalább figyelemmel kövessem majd a játékkal kapcsolatos véleményeket, ugyanis a 3D-s környezetet az átlagnál jóval nagyobb méretű 2D-s, HD spriteok népesítik be a játék során amire eddig nem túlzottan volt példa a technológiával való dolgozás időigényes mivolta miatt is. Ennek hátulütői már korábban megmutatkoztak a kissé hiányos animációk, és a spórólós, direkt minél kevesebb részletet mutató kameraállások miatt, de a végső változat esetében még ott van a lehetőség a jobb minőség kicsikarására, hacsak a minőségellenőri kupaktanács nem elégszik meg a hiányos összképpel.

Advertisements

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: