Picks from E3 2013 by Dodgers

Konzolos generációváltással egybekötött E3-at várni olyan, akár a karácsony egy bizonyos életkor után: végső soron semmi olyasmi nem történik amely drasztikusan kiemelné azt a bizonyos E3-at a többitől, ám a generációváltást taglaló E3, és az azt megelőző időszak mégis ad egy olyan ízt a dolognak amelytől mégis egy kicsivel különlegesebb lesz az élmény. Ilyenkor óhatatlanul ott lapul az emberben a kíváncsiság azt illetően hogy az új konzolokhoz milyen új játékok, és főleg milyen új koncepciók fognak társulni, és habár benne van az a pakliban hogy visszatekintve az idő gondoskodik fog róla, hogy a legutolsó szilánkig is lekopjon az a bizonyos optimista máz, ennek ellenére a témát illető találgatásokból és elméletekből álló időszak mégis egy kicsivel maradandóbb nyomot hagy maga után még akkor is, ha a tényleges esemény végül nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Valahol pedig úgy érzem hogy az utóbbi eset fedi le a legjobban talán az idei E3-at a részemről: félreértés ne essék, idén talán valamivel több olyan játékot találtam amelyekre azt mondom hogy megvenném és akár már most is szívesen kipróbálnám őket, az “újdonságokat” tekintve azonban mégis laposabbnak éreztem az összképet a kelleténél, elsősorban azért mert az ilyenkor boritékolható eset ütötte fel a fejét. Magyarán hiába áll elő néhány fejlesztő új ötletekkel ha ezek nagy része nem tud érdekelni annyira hogy ki is próbáljam őket, és generációváltáskor nem az ultrarealisztikus grafikára kéne helyezni a hangsúlyt, hanem arra hogy ezekkel az új kapacitásokkal olyan koncepciók szülessenek amelyek vizuális világukat tekintve is el merjenek rugaszkodni a realisztikus ábrázolástól, merjenek eltérőek lenni attól az átlagnál, amelyet összemosódóvá tesz a valóság minél jobb mímelésére tett törekvések.

A szokásnak megfelelően ezúttal is elsősorban azon játékok kimazsolázására helyeztem a hangsúlyt amelyek legalább a velük kapcsolatos hírek követésére rá tudnak bírni, illetve tavalyhoz hasonlóan a konzolgyártók sajtótájékoztatóival kapcsolatban is kifejtettem a magam húsz forintját annyi eltéréssel, hogy a Nintendo idei tájékoztatójának hiányában csak a Sony és a Microsoft idevágó konferenciáival kapcsolatban történt véleményezés.

-Játékok-

1 – Amik megtetszettek annyira, hogy ki is próbálnám őket:

Metal Gear Solid V: The Phantom Pain (Konami, Playstation 3-4; Xbox360; Xbox One)

Duck Tales: Remastered (Capcom, Playstation 3; Xbox360; Wii U; Steam)

Rayman Legends (Ubisoft, Playstation 3; Xbox360; Wii U)

Yoshi’s New Island (Nintendo, 3DS)

Bayonetta 2 (Nintendo, Wii U)

Pikmin 3 (Nintendo, Wii U)

Sonic: Lost World (Sega, Wii U; 3DS)

Mercenary Kings/Secret Ponchos (Tribute Games/Switchblade Monkeys, Playstation 4/Playstation 3-4; Xbox 360)

Batman: Arkham Origins (WB Interactive, Playstaion 3; Xbox360; Wii U; PC)

The Order: 1886 (Sony, Playstation 4)

Oddworld: Abe’s Oddyssey New ‘n’ Tasty (Oddworld Inhabitants, Playstation 3-4; Vita; Wii U; Xbox360)

Crimson Dragon (Microsoft Studious, Xbox One)

Shin Megami Tensei IV (Atlus, 3DS)

Deus Ex: Human Revolution Director’s Cut (Square Enix, Playstation 3; Xbox360; Wii U; PC)

2 – Amik ugyan érdekesnek látszanak, de még nem győztek meg annyira hogy aktívan érdeklődjek irántuk:

Rain (Sony, Playstation 3)

Thief (Square Enix, Playstation 4; Xbox One; PC)

Watch Dogs (Ubisoft, Playstation 3-4; Wii U; Xbox360; Xbox One; PC)

Assassin’s Creed IV: Black Flag (Ubisoft, Playstation 3-4; Wii U; Xbox360; Xbox One; PC)

-Konferenciák-

1- Sony

Üzleti szempontból talán az a legkényelmesebb szituáció amikor a konkurencia olyan, erősen vitatható lépésékre szánja el magát hogy azok a konkurensek helyzetét eredendően kedvezőbbé tudják tenni, és valahol pontosan ilyen szituáció történt a Sonyval és a Nintendóval. Ebben a vonatkozásban a Sony számára kimondottan kapóra jött az Xbox One körüli felhajtás ha azt nézzük, hogy a Playstation 4 esetében is volt jó pár olyan kényes pont amelyek egy rossz mozdulat esetén a Microsoft sorsára juttathatnák a japán céget, emiatt pedig az E3-as szereplés fő motívuma nem csak az Playstation konzolcsalád új tagjának bemutatása volt, hanem annak bemutatása is hogy a Sony mennyire volt hajlandó tanulni a konkurencia hibájából, mennyire jól vonta le azokat a következtetéseket amelyekkel a javukra fordíthatnák a helyzetet. Ebből a szempontból érezhető volt az egész tájékoztató alatt hogy a végére akarják tartogatni a frissen támadt helyzetből származó intézkedéseket, és habár nem vágta haza teljes mértékben a Sony konferenciáját, talán emiatt is volt köszönhető az hogy a konferencia többi részére nem helyeződött akkora szervezésbeli hangsúly amely biztosíthatta volna a szituáció nyilvánvaló kihasználásának elfedését. Konkrétabban szólva itt arra gondolok, hogy a játékok és funkciók prezentálásának methodikája nem volt annyira kiforrott mint amennyire kellett volna: ez leginkább a konferencia Vita szekciójának esetében volt tetten érhető, hiszen amellett hogy nyúlfarknyi időt foglalt el a konferencia anyagában, még tovább erősítette azt a benyomást is hogy a Sony ebben a generációban sem tud effektíven mit kezdeni a kézikonzolos fronttal a játékokat illetően, és jobb megoldás híján a Sega Nomad módjára inkább egy olyan kézikonzolként akarják eladni a Vitát, amelyen akkor is játszhatóak az otthonra szánt játékok, ha az ember fiának játszani támad kedve utazás közben. Ehhez viszonyítva ugyan a Playstation 3 és 4 szekciók már valamivel jobban teljesítettek a prezentálás terén (főleg a PS3), a Playstation 4 szekcióval azonban még így is vannak fenntartásaim a prezentálást illetően, jobban mondva azokkal az összetevőkkel amelyekkel az új konzolt felvezették. Egy új konzol bemutatásánál szerintem a külső-játékok-egyéb szolgáltatások lenne a megfelelő sorrend ahelyett, hogy a játékok előtt az egyéb szolgáltatások taglalása szerepelne előbb és gyakorlati bemutató nélkül, illetve az új konzol külsejét is több ideig illene mutatni a gyakorlatban, még akkor is ha az Xbox One-al együtt külsőleg leginkább a Photoshopban, rajongók által összedobott koncepciós tervekre emlékeztet a PS4. Ennek amolyan kompenzálásaként az MS-hez hasonlóan a játékok bemutatása helyes módon tette ki a konferencia legnagyobb részét, és habár az exlúzív és multiplatform címek között zokszó nélkül fogadtam volna egy egészségesebb egyensúlyt, az exlúzív címek terén kellemes meglepetés volt a bejelentés, miszerint a Sony erőfeszítéseket kíván majd tenni ebben a generációban az indie fejlesztők megnyerése érdekében. Az persze még a jövő zenéje hogy a Sony meddig fog ragaszkodni ehhez az elképzeléshez mielőtt faképnél hagyja a koncepciót, a magam részéről azonban mégis szimpatikus húzásnak tartom ez a törekvést már csak azért is, mert a Sony a jelek szerint figyelembe vette a PSN-el szerzett tapasztalatokat annyira hogy az azt megillető figyelemben részesítsék a “kisebb” játékokat, ez pedig kedvező dolog amikor az “AAA” címek nagy része nem tud megfogni annyira, hogy aktívan érdeklődjek utánuk. Ha már tapasztalatszerzés, a Sonyt illetően kimondottan kellemes meglepetés volt az hogy végül tanultak a Sony hibájából és nem vették át a használt játékokra és az internet kapcsolatra vonatkozó szabályozásokat, a konferencia ide vágó része alatt hallható ovációt tekintve szinte hallani lehetett ahogy a Sony fejesi a tenyerük dörzsölése mellett adták egymásnak az ötösöket, és veregették egymást hátba amiért a végére hagyták azt a bejelentést, amely végül a Sony oldalára állította az E3 közönségét. Természetesen én is örülök annak hogy a Sony a “modern” időknek való megfelelés helyett inkább a felhasználók szavára hallgattak, azonban összességét nézve ez nem változtat azon a tényen hogy gyakorlatilag a semmivel nyertek meg maguknak megannyi embert, hiszen ez a szituáció nem több egy rossz tragikomédiánál, amely jól mutatja hogy a “modern” szemlélettel együtt járó túlzott ellenőrzések eszméje mennyire abszurd is valójában ha azok a gyakorlatba kerülnek elhelyezésre. Tíz évvel ezelőtt ez az egész hercehurca nem lett volna több egy, a jövőt firtató viccelődő elmélkedésnél, és sok mindent elmond napjainkról az, hogy ez a szituáció mostanra egy olyan súlyos jelenséggé nőtte ki magát, amelynek már csak a puszta elutasítása is fegyvertényező lehet egy, a vásárlók kegyeiért vívott harcban…

2 – Microsoft

Szokták volt mondani hogy a bizalom elvesztése jóval egyszerűbb feladat mint annak elnyerése, és ennek a tézisnek a Microsoft ha akart se tudott volna jobb példát felmutatni az Xbox One közelmúltban megtörtént bejelentésével, hiszen az egyébként roppant érthetetlen névválasztáson, és a PS4-hez hasonlóan koncepciós fázisúnak tűnő kinézeten kívül az X360 utódja egy sor olyan funkciót és megszabást hozott magával, amelyre a “megosztó” jelzőt akár urak közötti finomkodásnak is lehetne nevezni. Az már a kor előrehaladtával is a mindennapokban kézzelfogható jelenség hogy a szabályozás, a korlátozás már a szórakoztatóiparban is egyre nagyobb szerepet kap, az Xbox One-t pedig akár ennek a megtestesülésének is lehetne nevezni annak köszönhetően, hogy az ellenőrzés mostanra eljutott egy olyan szintre ahol az internetes kapcsolat megléte nem opcionális, hanem kötelező elem a konzol használatához. Már arról is egy külön vitát lehetne nyitni hogy üzletileg mennyire erős baklövés effektíve kizárni egy réteget a leendő vásárlók közül, és hogy mennyire felesleges a használt játékok ilyen erős szabályozása és a 24 óránkénti bejelentkezés, abban viszont csak egyetértek a többséggel hogy a Microsoft ezekkel a lépésekkel, na meg az ahhoz kapcsolódó etikával és mentalitással csak saját magának tudott ártani, éppen ezért nem is lep egyáltalán az hogy több külföldi hatóság már most kifogásolja az Xbox One által képviselt despotikus szabályozásokat. Ez persze magával hozta annak a kérdéskörét is az E3 szempontjából, hogy az amerikai cég milyen, és mekkora intézkedéseket fog tenni annak érdekében is csillapítani tudják a kedélyeket és a saját malmukra hajtsák azt a bizonyos vizet, és tördelmesen bevallva ez volt az egyetlen oka annak, hogy kíváncsian vártam az MS sajtótájékoztatóját. Az eredményt illetően, mentálisan pedig akár kétfelé is szakadhatnék ha azt nézem, hogy egyrészt kellemesen csalódtam az MS idei szereplésében, másrészt pedig csak elégedetten nyugtáztam azokat a negatív sejtéseimet, amelyek javarészt valóra váltak. Az előbbi esetet tekintve a játékok, és azok prezentációja voltak azok, amiért idén pozitívan csalódtam az amerikai óriásban, pontosabban szólva abban hogy képesek voltak lenyelni azt a bizonyos békát annyira, hogy ne ismételjék meg a tavalyi harmatgyenge szereplésüket, hanem ehelyett tanuljanak abból és tényleg arra helyezzék a hangsúlyt amiért az egész E3-at egyáltalán megrendezték. Ha a tavalyi tájékoztató leginkább egy részvényesek számára összedobott, a kiegészítő szolgáltatások képében történő szellemi elsikálás volt, akkor az idei összeröffenésben éppenséggel, jelképesen be is engedték a játékosokat, hiszen idén szinte teljes mértékben a játékok uralták a tájékoztató kivetítőit és mondanivalóját. Habár a felsorakoztatott címek közül egyedül a prezentálás alatti hangtechnika terén szégyenletes Panzer Dragoon utánérzés Crimson Dragon fogott meg (nem is beszélve a Battlefield 4 bemutató alatti felsülés), azt ennek ellenére is dicséretes dolognak tartom hogy a korábbi évekhez képest a konzol exlúzív címek sokkal, sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak az MS részéről még az Xbox One nyitócímei terén is. Vagyis az MS végre kezdi felismerni azt hogy Forzával, Halóval és Gears of Warral nem lehet egy konzolt eladni, és a Sonyval ellentétben jó érzékkel tapintottak rá arra, hogy egy új konzolt előbb annak játékaival illik bemutatni, nem pedig annak mellékes funkcióival. Ebből a szempontból az MS valamivel jobban is teljesített idén a Sonynál: a közösségi, és egyéb mellékes funkciók ilyen módon történő erőltetését mondjuk már a PS3/Xbox360/Wii generációban is felesleges parasztvakításnak tartottam, ugyanakkor a Sonyhoz képest célszerű húzás volt annak gyakorlati, játék közbeni bemutatása is, akárcsak a beépített DVR esetében amely elsősorban a magamfajta, asztali DVD felvevőn “tengődő” rétegnek jelent jobb képminőségű felvételt. Mindezek ellenére, a másik oldalt tekintve azonban a konferencia mégis csalódás volt a számomra ha azt nézzük, hogy az Xbox One körüli dilemmákat az MS a lehető legelegánsabb megoldással oldotta meg, vagyis egyszerűen úgy tettek mintha ezek a problémák nem is léteztek volna sohasem, egy csepp erőfeszítést nem tettek annak érdekében hogy a Sony által elnyert bizalmat a saját oldalukra fordítsák. Pontosabban szólva ez a kifejezés nem helytálló, hiszen éppenséggel tettek valamit ez ellen: az eredeti streamben hallható, az ár bejelentésénél hallható fújolásoknak és nemtetszést kinyilvánító megjegyzéseknek a Youtubera feltöltött verzióban “véletlenül” lába kélt, és az MS azóta is gondoskodik róla hogy a kényesebb pillanatokat kiemelő videók se lássák sokkal tovább a nap fényét. Természetesen továbbra is jó dolog az hogy játékok terén combosodni látszik a felhozatal az exluzivitás terén, de egy ilyen konzollal és mentalitással ezeknek a tényezőknek esélyük van az eltörpülésre a távoli jövőben, hiszen ki tudja hogy az MS renoméja milyen mélységeket fog még elérni amennyiben ezeken a szabályozásokon nem lesz enyhítés eszközölve, és a Sony példája is jól mutatja hogy olykor célszerű figyelembe venni a “közemberek” véleményét is. És nem, az X360 éppencsak nem pökhendi ajánlása mint offline konzol nem számít enyhítésnek.

Advertisements

Dodgers névjegye

"Description? WHAT FOR?!" Dodgers bejegyzései

2 responses to “Picks from E3 2013 by Dodgers

  • Junchi

    A következő generációról egyelőre nem nyilatkozok (félek, rajtam lenne a szemellenzőm és nem látnék mást, csak OMGFACEBOOK, OMGGRAFIKA és OMGMULTI), viszont ami a játékokat illeti, ott van egy-két cucc, ami érdekel. Az új NFS-sel taaaalán nem lőnek most mellé, ahogy reményeim szerint a GT6-tal sem.
    AC IV, Beyond: Two Souls, Oddworld jöhet, ahogy az új Rayman is egész tetszetős, noha ez a franchise eddig valahogy kimaradt az életemből. (Az új Sonic viszont így elsőre eléggé MEH.)

    • Dodgers

      “ahogy az új Rayman is egész tetszetős, noha ez a franchise eddig valahogy kimaradt az életemből.”

      Ha eléggé érdekel a téma, akkor a Rayman Origins szvsz jó kiindulópont lenne a franchiseal való ismerkedéssel a Legends előtt, tekintve hogy a Legends a jelek szerint teljes mértékben az Origins vonalát fogja továbbvinni a gameplay tekintetében. A mostani generációban amúgy se volt túlzottan sok jó 2D-s platformer, és az Origins simán az egyik legjobb Rayman játék ami eddig megjelent.

      “(Az új Sonic viszont így elsőre eléggé MEH.)”

      Érthető a benyomás, a trailer alapján engem sem kifejezetten a játék győzött meg hanem az, hogy gyakorlatilag azt a koncepciót akarják megvalósítani amellyel annak idején, ’96-ban a Sonic X-treme-el látványosan befürödtek, mégha már most tagadja a Sega ezt a szándékot. Az mondjuk hozzátartozik a dologhoz hogy a Sonic X-treme esetében is a koncepció előbb volt impresszív mint a tényleges videók, de elég ígéretesnek tűnik az LW annyira hogy legalább egy esélyt adjak majd egyszer valamikor a teljes verziónak, na meg szerencsére elmúltak azok a PS2-es és korai PS3-as idők amikor egy 3D-s Sonic automatikusan egyet jelentett a merő középszerűséggel és a kínos történettel.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: