Benyomások kategória bejegyzései

My reaction to Neon Genesis Evangelion

Ugyan számomra is elkezdődött a héten az idei tanév, az első hét elviselhető lazasága révén fennakadás nélkül volt lehetőségem bepótolni az animék egyik ajánlott vizuális irodalmát, amiről aztán lett reakcióm rögtön kettő is.

Az egyiket már ellőttem korábban a Panty and Stockingos, hasonló jellegű postban, de az NGE első 24 része (és mert mindkettő animu Gainax gyártmány) alapján hasonló eredményt dobott ki az a bizonyos gépezet:

Azonban ha csak a maradék két részt nézem már nem ennyire pozitív az összkép, részben pontosan azért mert nem azt nyújtotta az anime vége amire számítottam, mintha egy hirtelen mozdulattal levágták volna az eredeti utolsó két részt és odabiggyesztettek volna egy háromnegyed órás valamit, amire a “fárasztó, céltalanul csapongó agyfasz” jelző meglehetősen finom lenne. Ha mást nem, most már kapizsgálom miért lett ajánlva megnézésre az End of Eva, mert ez így, ebben a formában egy semmi:

Az utolsó két részt leszámítva ugyanakkor azt tudom mondani hogy érdemes volt megnézni/bepótolni az animét, hiszen kimondottan nézette magát (nemigen szoktam ledarálni sorozatot két hét alatt), és a drámai oldal meglepő módon erősre, hatásosra sikerült. Egyúttal most már van még egy indokom arra hogy körberöhögjem azt aki az Elfen Liedet komoly, drámai “műnek” veszi.

Reklámok

Nichijou – félidei álláspont

A tegnapi nappal kikerült a tizenharmadik rész is a Nichijouból (továbbra is a HorribleSubs tolmácsolásában), elérve ezzel a 26 részes terjedelem felét, ami alatt kialakult egy, az első benyomásoknál határozottabb véleményem, ami röviden ez:

Hosszabb véleménynyilvánításba úgy érzem hogy most nem szükséges belemerülni, különösképpen azért mert a színvonal konstans bokaszintje okán control-c, control-v módszerrel átkopizva a tavaszi szezonos posztban leírtakat tökéletetesen megállná a helyét az akkori véleményem, kiegészítve két rövidebb gondolattal:

– a OST-vel kapcsolatban tévedtem egy nagyon kicsit, ugyanis van egy darab olyan szám ami napokig nem akart kimenni a fejemből. Persze ez még nem jelenti azt hogy hirtelen megtetszett volna az animu egész zenei anyaga, arról változatlanul azt mondom hogy gyenge eresztés.

– megbizonyosodtam a rendkívül kis számban meglévő jobb poénok egyik rákfenéjéről: félelmetesen túl vannak bagatelizálva azok a gegek, amelyek amúgy nem lennének rosszak, ezzel kvázi kiölve a hatást belőlük. Odáig adott, hogy meglepetten reagálják le a szereplők a világban zajló eseményeket, de amit itt levágnak az kimeríti a poéngyilkos fogalmát. Voltak olyan részek is amit ugyanazzal az unott arckifejezéssel ültem végig, ami egy vígjáték esetén egyenlő szokott lenni a faillel. Ezenfelül Hakaséék még mindig nem érdemlik meg az epizódok felét(!), abból a prózai okból kifolyólag hogy egyáltalán nem volt vicces, de még kedvelhető se egyik jelenetük sem. Nem is értem minek kellettek a sorozatba, hiszen a hiányuk abszolút nem folyásolna be semmit.

A folytatás kérdését illetően ha kevesebb rendszerességgel is de követem az animut, habár abban egyre kevésbé reménykedek hogy képes lesz összeszedni magát a stuff és legalább a szódával elmegy kategóriáig feltornázza magát, ha már az “Azumanga-örökös” elvárást látványosan nem akarja teljesíteni.


2011 tavaszi anime szezon #2 – első tapasztalatok

A tavaszi szezon kezdetével elindultak azok az animuk is, amelyekre úgy ahogy kíváncsi voltam, azaz a Nichijou (a HorribleSubs tálalásában), illetve a Hyouge Mono (a Huzzah munkájaként). A Gintama az előző évad ismeretének hiányában kimarad, az Appleseed XIII meg jó kérdés mikor kezdődik annak ellenére hogy az áprilisra kiírt kezdés aktualitása lassan lejár. Eleinte az első részek alapján akartam írni egy beszámolót, de a tényszerűbb benyomás érdekében inkább maradtam annál, hogy az első két-három rész alapján mondok verdiktet a továbbiakra.
Olvasás folytatása


High School of the Dead – finished

A szemfülesebbeknek ismerős lehet a cím, hiszen még nyáron az első részről, illetve ősz elején az első 7-8 részről írtam már egy kisebb bejegyzést. Ugyanakkor az is feltűnhet, hogy az első résznél jelen lévő érdeklődést felváltotta a bosszankodás a másik bejegyzésre, aminek okát már kifejtettem egyszer. Akkor hagytam is rá a dolgot, mert finoman szólva elment tőle a kedvem, olyannyira hogy majdnem a Lomtár üszkös mélyére repült az egész hóbelevanc. Később (azaz ma) mégiscsak sikerült erőt venni magamon ahhoz, hogy a maradék részeket is megtekintsem, a vélemény javulása reményében. Na most erre a legmegfelelőbb, legtalálóbb kifejezés “ahogy a Móricka elképzelte” lenne. Ugyan az utolsó rész mutat egy hangyafingnyi javulást, ettől függetlenül nem változtatott a véleményemen összességében, ami valahogy így néz ki:

Mint a mellékelt ábra alapján kikövetkeztethető, a nyári szezon egyetlen vaccsolásra méltatott animuja akkorát bukott a szememben, hogy még a pora is csíp. A közeljövőben nem tudom rá fog-e vinni a lélek, hogy egy hosszabb bejegyzésben szedjem ízeire, de az biztos, hogy most már nyugodtan felszabadulhat a vinyómról az a majdnem négy giga.

Ami az őszi szezont illeti, nos abban se találtam sok néznivalót, de lássuk mik azok, amik esélyesek: Arakawa 2, Iron Man, illetve a Panty and Stocking with Garterbelt. Ez utóbbi három rész alapján még bőven nem érdemelte ki a Lomtárba merülés sorsát, de hátra van még kilenc epizód, ami során bármi bejöhet. Még akár a HSoTD példája is.


Amikor a cukor nem annyira édes, és még az edénynek is visszamar

Avagy egy rövid agymenés egy epizódok végi szösszenetről. What’s up with me, seriously?
Olvasás folytatása


High School of the Dead – The first bite

Olyan egy-másfél héttel ezelőtt snoopingoltam (as usual) a Sankaku Complex-en, mikor megakadt a szemem egy cikken, ami valahogy így hangzott: HSotD „Greatest Masterpiece”.
Olvasás folytatása