2 címkéhez tartozó bejegyzések

Team Fortress 2 – első benyomások

Ugyan már egy jó ideje elérhető ingyen a Half-Life elkövető Valve népszerű multiplayer lövöldéje, de csak mostanában, pontosabban hétfőn szántam rá magam arra, hogy a telepítéshez szükséghez 10 gigányi helyet felszabadítsam a vinyón és én is szert tegyek a játékra. Öt órányi, több napra beosztott játék után pedig azt hiszem éppen ideje értekezeni arról a bizonyos első benyomásról, amely alant, a tovább gombra bökve terül el.
Olvasás folytatása


Fads for the win

Ez a fad nem mondható a legbonyolultabbnak, de valahol mégis szórakoztató a maga módján, hiszen nem elég pusztán rádobni a zenét és kész, hanem arra is figyelni kell hogy mettől meddig tart az adott karakter szövege, hangja, tehát éppenséggel dolgozni is kell vele. Lassan ideje volna egyébként egy rendes poopnak is, csak:

1.) még mindig alig ismerem ki magam a Vegas effektjei között,
2.) ötlet nincs miről kéne és hogyan.

Ha más nem, legfeljebb sentence mixben összeütök valamit, miután a második pont megszűnik létezni. 🙂


Persona 4 final boss w/ Izanagi/Scathach

A Persona 3 feleslegesen hosszúra nyúló final bossával szemben Izanami viszonylag könyörületesnek mondható, de cserébe 85 körüli szint alatt nem érdemes kiállni ellene, mert a második forma cheap módon kétszer támadhat egy körben. A videóban használt mindkét personáról már esett említés ebben a postban, és továbbra is azt mondom hogy megérte össze-visssza fúziózni őket, különösen Izanagit.


Top 15 hardest bosses by Dodgers

Nemrégiben Péter és Wagner készített egy olyan toplistát, amely a legnehezebb (Péternél legkönnyebb is szerepelt) bossokat foglalta magában. Ezen listák alapján gondoltam én is hozzáteszem a magam két centjét a témához, és én is összeütöttem egy ilyen toplistát, a másik két listával ellentétben csak 15 helyezettel. Mivel a bossok felevenítése kicsit nehéz feladatnak bizonyult, így könnyen lehet hogy kihagytam olyan egyedeket is, amelyekkel többet szenvedtem, csak az ilyen téren kicsit lyukas memóriám megtréfált. Az eddigi listákhoz hasonlóan itt sincs helyezés, ahogy az összeállításnál is a teljes szubjektivitás került előtérbe, így előfordulhat hogy olyan bossokat találtam érdemesnek a listára, amelyeket más a reggeli kávéja mellett szokott legyűrni.

Olvasás folytatása


Picks from E3 2011 by Dodgers

A múlt hét alkalmával lezajlott a videojáték kiállítások egyik legnevesebb rendezvénye, az E3, amelyet ezúttal nem az elejétől fogva követtem, hanem kicsit később, kedd estétől kezdve. Így kicsit körülményesebb volt utólag nagyjából mindennek utánaolvasni, de a látottak alapján nem ez lesz az az E3 amiről évek múlva is elismerősen fogok beszélni, valahogy laposabbnak hatott az összkép a Tokyo Game Show 2010-hez képest. Ennélfogva kevesebb olyan cím volt ami felkeltette a figyelmem, ezekből szemezgetnék most a post keretén belül.

Olvasás folytatása


You get: awesomeness

Bizonyos forrás igénybevételével sikerült kipróbálnom a Neo Contrát, azaz a másik PS2-es részt, amiről eléggé megoszlanak a vélemények. Különösen annak fényében hogy a PS1-es részeket idézi valamelyest a kamera új elhelyezése miatt. A negatív felhangok részemről alaptalannak bizonyultak, ugyanis ha nem is a valaha készült legjobb epizód (ez a cím az eredeti Hard Corpsé), de jó prezentáció egy újítás bevezetéséhez. Plusz megbizonyosodtam, hogy a készítése során valamit szívhattak a fejlesztők, akárcsak a Shattered Soldier esetében: SS esetében a sorozat talán legdögösebb bossai szerepelnek, míg az NC-nél a szimpla wtf faktor az amin ez megnyilvánul, teszem azt az olyan hétköznapi dolgokon, mint a helikopter forgó lapátjain való futás. Egy poszt valószínű hogy várható majd a játékról.


Epic voice acting is epic

Leendő szinkronrendezőknek lecke: ha lehet, ne a családod tagjait hívd be szinkronizálni, ahogy tették azt a Chaos Wars angol lokalizációjának készítői is, legyen akármilyen szűkös is az anyagi keret.


Some favourite VG music #9

Olvasás folytatása


Egy kis playtrough – Metal Slug 5

Ha már egy pár Contrából csináltam végigjátszást, gondoltam a patinás testvérsorozat se maradjon ki a szórásból, ami nem más mint a Metal Slug. Az ötödik rész a 3 utáni időszak jobb tagjai közé tartozik minden szempontból, ráadásul a 4-el szemben a készítők meg is erőltették magukat, azaz nem minden grafikai elem származik korábbi részekből. A credit nélküli végigjátszás természetesen hiú ábránd, de 11 credittel szerintem nem lett olyan rossz. Bár így utólag kár volt a másik utat választani a harmadik pályán…


Some favourite VG music #8

Olvasás folytatása