2013 címkéhez tartozó bejegyzések

2013 – Néhány szempontból

Olvasás folytatása


Merry Pingasmas 2013

ef694b05311df46fa96cac1e2e7bea9f

Maga a blog ugyan egy “h”-val kezdődő, és “iátus”-ra végződő állapotban leledzik az utóbbi időben a részemről (aminek eredményeként az évet összefoglaló iromány sorsa is kétséges per pillanat, pláne annak “időben” való összedobása), de ez természetesen nem akadályoz meg abban, hogy az idei évben is kellemes, családi összeröffenésekben, enni/inni valóban, pocsék karácsonyi tévéműsorban és az annak kipótlására szánt intézkedésben (legyen az film/játék/akármi) gazdag karácsonyi ünnepeket kívánok minden rendszeres és idetévedő olvasónak.


Helyzetjelentés animufrontról: Season Eater

Olvasás folytatása


My reaction to Kill la Kill – first episode

"See this big, empty space? This is where my skepticism used to be before it got blown away."

“See this big, empty space? This is where my skepticism used to be before it got blown away, and got replaced with the thought “why did I even doubted Trigger?”.”

Általában nem szokásom ilyesféle, képpel plusz hangyapiszoknyi hosszúságú szöveggel megvert reakciós postokat gyártani általánosságban véve pozitívan fogadott első epizódok alapján, és nem is nagyon tervezem ezt szokásommá tenni a jövőben sem, de a Kill la Kill esetében úgy érzem hogy kivételt kell tennem. Nem csak azért, mert végérvényesen kimosta az Inferno Cop után hagyott keserű szájízt amit a Trigger iránt éreztem, hanem azért is mert nagyjából így kell összerakni egy első epizódot egy olyan sorozathoz, ami különösen nagy hangsúlyt fektet az önmagával teljesen tisztában levő és komolyan egyáltalán nem vevő, szándékosan a végletegig eltúlzott akciójelenetekre is épülő mentalitásra, amelyet csak megfejel az animációs szegmensbe ölt kreativitás, amely sikeresen ötvözi a másfél-két évtizeddel ezelőtti stílust a mai kor színvonalával. Azt mondjuk könnyen el tudom képzelni hogy pár résszel később, vagy akár a következő epizódban a mélyponton fogja majd találni magát a sorozat a szufla kifulladása végett, és a per pillanat meglévő, fanboy szintet verdeső elégedettségem úgy fog fenékbe harapni ahogy azt illik, de egyelőre “pusztán csak” örülök annak, hogy az epizódnak sikerült felülmúlnia a szándékosan visszafogott elvárásaimat.


Picks from TGS 2013 by Dodgers… light

A blog rendszeres olvasóinak feltűnhetett az évek során, hogy mind az E3-ról, mind a Tokyo Game Show-ról szoktak születni olyan postok a részemről amelyekben a kedvemre való címekről amolyan mazsolázó jelleggel szoktam értekezni több-kevesebb kommentár hozzáfűzésével. Ez a szokás az idei E3-at illetően sem változott meg, az idei TGS-t illetően azonban úgy érzem hogy a figura rendhagyóvá tétele ez alkalommál szükségessé vált azon egyszerű okból kifolyólag, hogy rendkívül kevés mennyiségű játék keltette fel a figyelmem, szám szerint kettő. Való igaz, hogy mindkét játék olyan franchiseok tagja amelyeket már régóta kedvelek, ez azonban nem változtat egy cseppet sem azon a szituáción, hogy a korábbi évek E3/TGS postjaihoz viszonyítva a mostani összeállítás lesz az eddigi legrövidebb darab.

Olvasás folytatása


A kegyetlen, s mégis kegyes hype

Ha az idei évet jellemeznem kéne a szemszögemből három hónappal annak vége előtt és egyetlen szóval, akkor a “hype” kifejezés mindenképpen a választható opciók között sorakozna, annak ellenére hogy maga a jelenség sosem állt közel a szívemhez, pláne ha annak szele engem is megcsap. Ez a kijelentés az idei évre nézve kissé ironikusnak hat ha azt nézem, hogy az elmúlt kilenc hónap alatt anime/játék témában már négy alkalommal csapott meg az az érzés amikor a kérdéses alany annyira érdekelt már hónapokkal annak megjelenése előtt, hogy a megjelenése előtti egy hónap reálisan nézve közelnek, mentálisan viszont távolnak tűnt, és habár szerencsére egyik alkalommal se jutott csalódás osztályrészemül, az ötödik alkalmat képező Kill la Killnél is ugyanúgy ott van a félsz, hogy a “karácsonyi ajándékból” egy olyan csalódás kerekedik ki, aminél grátiszban a várakozással és kíváncsisággal töltött idő visszatekintve egy csapásra keserű töltetet nyer. A KlK esetében a reklámok és a Gurren Lagann mögött álló stáb kettőse ugyan megerősíteni látszik azt a benyomásomat, hogy a KlK egy old-school jellegű, “rajzfilmesen” eltúlzott akcióeposz lesz, de a hype kegyes és mégis kegyetlen úr ahhoz hogy ezúttal se ringassam magam olyan szintű és jellegű elvárásokba, amelyektől a jó korán született, várakozással vegyes egészséges kíváncsiságot és bepróbálási vágyat felváltaná egy olyan jellegű “bepörgés”, aminek nem teljesülése sokkal nagyobb csalódást okozna, mint maga a kérdéses produktum. Az ugyanakkor már most biztos, hogy a hatalmas mellényúlás Inferno Cop után a Little Witch Academiával a Trigger elnyerte a bizalmamat annyira, hogy alapvetően pozitívan álljak hozzá az első, teljes értékű tévés szériájukhoz.


Helyzetjelentés animufrontról: Revengance

Olvasás folytatása


Picks from E3 2013 by Dodgers

Konzolos generációváltással egybekötött E3-at várni olyan, akár a karácsony egy bizonyos életkor után: végső soron semmi olyasmi nem történik amely drasztikusan kiemelné azt a bizonyos E3-at a többitől, ám a generációváltást taglaló E3, és az azt megelőző időszak mégis ad egy olyan ízt a dolognak amelytől mégis egy kicsivel különlegesebb lesz az élmény. Ilyenkor óhatatlanul ott lapul az emberben a kíváncsiság azt illetően hogy az új konzolokhoz milyen új játékok, és főleg milyen új koncepciók fognak társulni, és habár benne van az a pakliban hogy visszatekintve az idő gondoskodik fog róla, hogy a legutolsó szilánkig is lekopjon az a bizonyos optimista máz, ennek ellenére a témát illető találgatásokból és elméletekből álló időszak mégis egy kicsivel maradandóbb nyomot hagy maga után még akkor is, ha a tényleges esemény végül nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Valahol pedig úgy érzem hogy az utóbbi eset fedi le a legjobban talán az idei E3-at a részemről: félreértés ne essék, idén talán valamivel több olyan játékot találtam amelyekre azt mondom hogy megvenném és akár már most is szívesen kipróbálnám őket, az “újdonságokat” tekintve azonban mégis laposabbnak éreztem az összképet a kelleténél, elsősorban azért mert az ilyenkor boritékolható eset ütötte fel a fejét. Magyarán hiába áll elő néhány fejlesztő új ötletekkel ha ezek nagy része nem tud érdekelni annyira hogy ki is próbáljam őket, és generációváltáskor nem az ultrarealisztikus grafikára kéne helyezni a hangsúlyt, hanem arra hogy ezekkel az új kapacitásokkal olyan koncepciók szülessenek amelyek vizuális világukat tekintve is el merjenek rugaszkodni a realisztikus ábrázolástól, merjenek eltérőek lenni attól az átlagnál, amelyet összemosódóvá tesz a valóság minél jobb mímelésére tett törekvések.

A szokásnak megfelelően ezúttal is elsősorban azon játékok kimazsolázására helyeztem a hangsúlyt amelyek legalább a velük kapcsolatos hírek követésére rá tudnak bírni, illetve tavalyhoz hasonlóan a konzolgyártók sajtótájékoztatóival kapcsolatban is kifejtettem a magam húsz forintját annyi eltéréssel, hogy a Nintendo idei tájékoztatójának hiányában csak a Sony és a Microsoft idevágó konferenciáival kapcsolatban történt véleményezés.

Olvasás folytatása


Vividred Operation – Rövidbugyis rettenetek ráréősen reakcióskodnak

45935l

Olvasás folytatása


Helyzetjelentés animufrontról 4 1/4

Mivel az idén tavaszi animu szezonról eddig lusta voltam érdemi szinten értekezni egy post keretein belül annak ellenére, hogy a tavaly tavaszi felhozatalhoz hasonlóan ezúttal is belekóstolgattam néhány címbe, így a friss címek dominanciája miatt a mostani post egyfajta kettő az egyben, “első benyomások” és “szezonszemezgető” jellegű irománynak is tekinthető. Ez már csak azért is érvényes mert az új sorozatok esetében csupán az első epizódok alapján írtam le azokat a tapasztalataimat, amelyek később értelemszerűen lehet már nem lesznek annyira helytállóak, ugyanakkor azért a miheztartás révén becsúszott egy olyan régebbi sorozat is, amelyet már régóta szerettem volna újrakezdeni és csak mostanában került rá sor.

Olvasás folytatása