3 címkéhez tartozó bejegyzések

Some favourite VG music #20

Olvasás folytatása


Metal Gear Solid: Peace Walker (HD Edition) – A béke ötven árnyalata

960566_126390_front

(A post a Playstation 3-ra is megjelent, Metal Gear Solid HD Collection nevet viselő kiadásban szereplő HD Editiont veszi alapul, ennél fogva a itt leírt jellemzők is elsősorban a PS3-as kiadással kapcsolatban fognak információval szolgálni, helyenként kiegészítve a PSP-s változattal történő összehasonlítással.)

Olvasás folytatása


Egy kis gameplay – Metal Gear Rising: Revengance demo

A komolyabb horderejű kijelentésnek még viszonylag korán van már csak a játék megjelenéséig hátralévő két hónap miatt is, de a demó alapján úgy tűnik hogy Kojimába és a Platinum Gamesbe vetett bizalmam nem hagyott cserben a demó pár alkalommal történő végigjátszása után. Azt egy percig se lehetne tagadni hogy ez a Metal Gear másabb mint a korábbi Metal Gearek, de az alapvetően hack n’ slashé avanzsálódott epizód még mindig támogatja lehetőségként az észrevétlen, riadó nélküli munkát, és a szituáció érzékeny Codec és a hangulat ugyancsak rásegít arra hogy ez az epizód ne lógjon ki annyira a képből mint amennyire az elsőre látszik. A “mindenki által fogyasztható demó” koncepciója érdekében túlerősített főszereplő miatt mondjuk nem látszik annyira sok minden a nehézséget illetően, de a videóban látható boss harc és a “parry” mechanika afféle ébresztőnek is felfogható abból a szempontból, hogy a dodge gomb hiányát pótóló parry használata nélkül nem sokra lehet jutni a játékban, és az vitathatatlan hogy kell idő amíg az ember rááll a megfelelő ritmusra minden ellenfél- és támadásfajta esetében (az meg pláne hogy a “szagértő” zsurnalisták úgy le fogják húzni a mechanikát ezért, mint a pinty), de az elsajátítás után mondhatni kitárul a kapu a pattern tanulás felé, közel olyan mértékben és élménnyel mintha az ember egy 16 bites játékkal játszana.


Some favourite VG music #17

Olvasás folytatása


Top 10 games by Dodgers

Ha már annak idején a kedvenc animéimről/rajzfilmjeimről csináltam egy toplistát, azt hiszem lassan itt lenne az ideje egy játékokkal foglalkozó toplistának is, amelynek tíz helyezettjét géptípustól, kortól és stílustól függetlenül válogattam össze. Az animés toplistához hasonlóan ezúton sem az volt a célom hogy objektíven felsoroljam a legjelentősebb, legjobb játékokat, hanem inkább az hogy a lista révén felsoroljam a magam részéről legjobbnak tartott játékokat, amelyekhez indoklásokat is mellékeltem. Olyan játékot természetesen nem vettem számításba amelyet nem játszottam végig legalább egyszer, így ennek révén is kihangsúlyozom hogy ne tessék meglepődni, ha egyébként valóban érdemes címek hiányoznak a listáról.

Olvasás folytatása


Crazy Taxi – “Nyolc óra munka…nyolc óra szórakozás”

Olvasás folytatása


Sonic Generations – Évfordulós visszatekintés

Olvasás folytatása


Sonic Generations – Rival Boss Run

A múlt heti YT-s feltöltéshez képest megkésve, de ímhol egy (sérülés nélküli) Boss Run a Sonic Generationsből, amely a három, opcionálisan teljesíthető boss harcot foglalja magában. Maguk a boss harcok kimondottan jóra sikeredtek, látszik rajtuk hogy a Sega nem csak tessék-lássék alapon a control-c, control-v páros segítségével átmásolták őket az eredeti játékokból, hanem igyekezett hasonló, ám mégis eltérő patterneket, felállásokat kitalálni hozzájuk.


2011 – néhány szempontból

Az idei év egyre gyorsabban közeledő végének, illetve az újév első napját valószínűen átalvással történő kitöltésének köszönhetően azt hiszem ildomos (vagy inkább időszerű) lenne még a vége előtt összefoglalni a 2011-es évet, a tavalyi ilyen jellegű posthoz hasonlóan több területen keresztül.
Olvasás folytatása


Nem vész el, csak átalakul

Röviden a post címében helyet foglaló bölcsességgel lehetne leírni a Konami MGS sagájának legújabb, leendő tagját, a Metal Gear Risingot, amely körül az utóbbi egy hétben kimondottan felgyorsultak az események. Történt ugyanis, hogy beállt az a fajta designeri krach Kojimáéknál, amit egyetlen játéktervező sem akar a sajátjának mondani: a tervezett gameplay az istennek sem akart szerves egységet alkotni a sorozat által képviselt irányvonallal, vagyis eredetileg egy igazi “ninjászos” játékot akartak összedobni Kojimáék, ahol a látványos kaszabolás mellé békésen megfért volna a MGS védjegyeként említhető lopakodás. Azonban az ötlet a megvalósítás során léket kapott, így két lehetőség maradt: vagy drasztikusan átalakítják a játékot, vagy követik a Blizzard példáját és a Starcraft: Ghosthoz hasonló módon egyszerűen a kukába hajítják az egész koncepciót. A trailer alapján Kojima szerencsére az utóbbi megoldást választotta, és a korábban lopakodásra kihegyezett játék helyett egy MGS spinoffot, egy tisztán hack & slasht fog kézhez kapni az úri közönség egyszer valamikor, Metal Gear Rising: Revengance címen. Azonban hogy ne csak ennyiből álljon a változás, Kojima kivette a projectet a Konami embereinek kezéből, és helyette a Platinum Games kezébe adta azt. Annak a Platinum Gamesnek akik nevéhez többek között a MadWorld, a Bayonetta és a Vanquish is köthető.

A véleményem? A fanok többségével ellentétben engem kicsit sem zavar ez a drasztikus változás a játék készülésében, egyrészt mivel a kezdetektől fogva világos volt hogy ez nem a fő sztorivonal része lesz, másrészt a Platinum neve számomra már most bizonyíték arra, hogy habár a stílussal lehet gondjaim lesznek, a gameplay mégis a végtelenségig ki lesz csiszolva, és valahol pont ez lenne a lényeg. Plusz arról sem érdemes megfeledkezni, hogy az MGS már ősidők óta adta az ötlet alá a lovat a különféle kiborg nindzsákkal, akik lényegében olyannyira megbontották a négy fő epizód alatt a fizika törvényeit, ahogy a trailerben látható Raiden is teszi azt.