4 címkéhez tartozó bejegyzések

Some favourite VG music #18

Olvasás folytatása

Reklámok

Install screen + actual effort = win


A játékok terén a telepítés, mint olyan már olyan nagy utat járt be hogy a kurrens konzolgeneráció már szinte szokásos elemként köszöntheti a játékok konkrét kipróbálása előtt szükséges tennivalók között a javítások letöltése mellett, valahogy mégsem vált széles körben bevett szokássá az hogy a kötelezően használt “INSTALL” felirat és a hozzátartozó csík mellett más is díszitse a képet, netán még viszonylag érdekessé is tegye azt. Szerencsés módon azonban az utóbbi néhány évben már feltűntek olyan irányú történések amelyek a játék történetét, és annak szereplőit mutatja be, és a Sega is hasonló megoldást választott a Yakuza 4, és a Dead Souls alcímmel elláttott epizódok esetén is, amely viszont egy kicsit túl is lép a bevett formán a zene és az animált karaktermodellek aktív használatával. Apróságnak természetesen apróság, de már ez is több annál minthogy az ember a korom fekete képernyőt, vagy afféle fotóalbumot bámulja negyed órán át.


The Wheel of Fail is turning 6

Expert censorship is expert.

Habár az animék mindig is kicsivel szabadosabban kezelték az erőszakos, explicit tartalmakat, ez még közel sem jelenti azt hogy a japáni cenzorok ne állnának elő olyan kifogásokkal, amelyek igazságtartalma körülbelül olyan szinteket ostromol, mint amelyet kicsiny hazánk is képvisel. Egy ilyen szituációval állt elő a japáni BPO szervezet is, akik Ishihara kicsit extrém cenzúrapolitikájától felbuzdulva a Persona 4 egyik epizódja ellen emeltek kifogást, mondván a szereplők egy night club/love hotel párosra hajazó létesítménybe tértek be szórakozni, amit a jelek szerint náluk 18 év alatt tilt a törvény, vagyis illegális cselekedetnek számít még a tévében történő mutatása is. Ez pedig az ő értelmezésükben az erköcstelenség netovábbját fejezi ki a tévétársaságok mentalitását érintően, hiszen miféle morálra vall az, hogy ilyesmit lead egy csatorna…?

Az én olvasatomban viszont ez csak azt fejezi ki, hogy Japánban is kezd elszaporodni az amerikai focistagyerek anyukákra hajazó, szemellenzős réteg az ilyen pozíciókban, akik az apróbb kivetnivalókra úgy vetik rá magukat mint foxi a lábtörlőre, csak éppen a fától nem szokták látni az erdőt, mindezt az erkölcsös nevelés nevében:

– lerí a kritikájukról hogy nem nézték végig rendesen az epizódot, ugyanis a szereplők által meglátogatott létesítmény egyáltalán nem love-hotel, és night clubnak is csak üggyel-bajjal lehetne nevezni, inkább egy “sima” diszkóról van szó. De ha még night-clubról is lenne szó, akkor se igazán lehetne érteni a kifogást, hiszen a szereplők semmi olyasmit nem csinálnak amit eddig ne bírt volna el a japáni erkölcs, hacsak nem arra akarnak kilyukadni, hogy bárminemű szórakozóhely megjelenítése sérti az erkölcsöt. Ha így van, akkor kíváncsi vagyok mikor emelnek vádat az onsenek ellen, ahol ennél azért komolyabb dolgokat szoktak művelni, főleg ha ecchiről van szó. Plusz ha már SMT: ha egyszer meganimálásra kerül a Nocturne, akkor tényleg kíváncsian fogom várni a leendő kritikákat azzal kapcsolatban, hogy Tokió (és a világ) egyszerűen megszűnik létezni a mostani formájában.

– az is világos hogy nem igazán végeznek aktív munkát a műsorok követésével, tekintve hogy az elmúlt pár évben igencsak megugrott azon animék száma, amelyek a céltalan meztelenkedésen kívül az ég egyadta világon nem szólnak másról (vagy ha igen, akkor se muzsikálnak jól), amikhez képest a Persona 4 tényleg nem rúg labdába ilyen téren. Összehasonlítási alapként tessék megtekinteni ezt és ezt a két Sankakus cikket, és mindenkinek a gondolatmenetére bízom, hogy melyik kezdheti ki jobban a erkölcsösség kényes fogaskerekét: egy diszkó, vagy a nyílt(/céltalan) meztelenkedés és fogdosás? Én mindenesetre maradok azon a véleményen hogy a japáni cenzorok inkább maradjanak a kaptafánál és kezdjék kivizsgálni az elmúlt három év ecchi felhozatalát, csak hogy igazán megérdemelten kapják készhez azt a kis csekket a hónap végén és egyben ne csináljanak hülyét magukból. Habár amilyen kifogást emeltek az OreImoval szemben, aligha hiszem hogy ez a hipotézis egyhamar valóra fog válni.


Helyzetjelentés animufrontról Z

Habár a mostani animu szezon nem sok néznivalót tartogat a számomra, a januári iskolamentes időszak mégiscsak rá tudott bírni arra, hogy a szokásosnál egy kicsivel többször üljek le újabb animut nézni, ami kapóra is jött az üres szezont elnézve. Természetesen a régebbi animéket se vetettem meg ebben az időszakban (pölö Samurai Champloo, GS Mikami), de az újabb darabok között viszonylag sok (három) olyan volt amibe direkt azért néztem bele mert láttam potenciált, és az esetek többségében nem is vetődtem árnyékra.

Olvasás folytatása


Yakuza 4 – Négyen, mint a gonoszok *redux post*


Olvasás folytatása


Disgaea 4: A Promise Unforgotten – Alvilági krónikák

Olvasás folytatása


Derült égből villámcsapás

Röviden ezzel a címmel lehetne az Ubisoft új játékának, a Rayman Origins demóját, amelyet most szerdán dobtak fel a PSN-re. Eddig őszintén szólva nem igazán követtem a játékkal kapcsolatos eseményeket annak ellenére hogy az első és a harmadik részt annak idején szerettem. Néha megnéztem egy trailert, vagy belenéztem a GameFAQs idevágó topikjába, de különösképpen nem érdekelt a játék. Ez az állapot kitartott egészen ezen hét szerdáig amikor úgy gondoltam egy próbát mégiscsak megér a dolog a régi részekkel való tekintettel, és különben se érdekelt semmi a téli európai szezonból a Sonic Generationsön kívül. Azóta pedig megbizonyosodtam afelől hogy kimondottan jó döntés volt letölteni az egyébként hárompályás demót, ugyanis ez lényegében nem más mint az a Rayman 4, aminek az esélyét anno elpuskázni látszott a Raving Rabbids. A demó alapján röviden fogalmazva arról az esetről van szó, amikor minden egyes komponens egységesen alkotja azt a bizonyos egészet: a kitűnő (és valóban 1080p-s) sprite arttól kezdve az egyszerű, de szórakoztató és múltidéző gameplayen át a zenékig egyben van az egész demó. Mintha nem is telt volna el nyolc év a Rayman 3 óta, és ez a tény az időmennyiséget tekintve bőven ígéretesnek hangzik. Az mondjuk meglepett hogy nem a PSN-n keresztül terjeszti a játékot az Ubisoft, de a borítóképet elnézve azt tudom mondani hogy ha valami, akkor ez megérdemli a fizikai kiadást. Még annak a ténynek az ellenére is hogy valószínű nem ez lesz az év blockbustere a mostanában megjelent rakás játék közül. Nálam azonban bizonyos hogy vételes lesz a játék, akárcsak a Sonic Generations.

Btw a héten végigjátszásra került a Disgaea 4 sztori-módja (azaz a hosszú tutorial :D), így a jövő hétvége felé összedobok egy ismertetőt róla, már csak azért is mert megérdemli.