4 címkéhez tartozó bejegyzések

A valaha készült legjobb SRPG-s egység

… vagy talán mégsem.

Ugyan még csak a Disgaea 4 hetedik fejezeténél járok, de kissebb utánaolvasás után azt hiszem megtaláltam a “kedvenc” egységemet az egész sorozatban, ami a Bio Suit nevet viseli. Alapjában véve nem lenne rossz egységről szó, ám az elsődleges evilityje (passzív skill) vitán felül kiérdemli a sorozatban a “legidiótább dizájneri döntés” patinás citromdíját. Arról van ugyanis szó hogy az egység megsemmisíti önmagát ha a HP-ja nem haladja meg a maximum HP 10 százalékát, még akkor is ha brutális mértékű szintlépés következtében következik be ez, vagy ha éppen ez az egység az utolsó életben lévő darab. Az egyedüli kivétel a jelek szerint akkor van ha MagicChange (egy szörny a humanoid karakter fegyverévé válik) miatt következik be a 10 százalékos határ alá esés. Természetesen van (egy viszonylag hosszú) mód arra hogy ki lehessen játszani ezt a kis problémát, ám az kicsit sem elhanyagolható tényező, hogy a legszánalmasabb lények, a Prinnyk (videóban kék pingvinek) is csak akkor robbannak fel, ha elhajítják őket…

Reklámok

Some favourite VG music #12

Olvasás folytatása


Egy kis demotivátor

A hétvégén egy hirtelen felindulásból és a demotivátor poszterek kedveléséből fakadóan összeütöttem én is egy pár darabot az éppen rendelkezésre álló dolgokból, amelyeket a továbbra nyomva lehet megtekinteni. Nem mondhatnám hogy nagyon eredetiek lettek de kezdésnek megteszik, és valószínű a jövőben is megpróbálkozok majd egy-kettővel, mert ezeket elkészíteni is legalább olyan fun mint nézni.


Olvasás folytatása


Picks from Tokyo Game Show 2011 by Dodgers

A tavalyi évhez hasonlóan az idei TGS-en is akadt jó néhány olyan játék, amely valamilyen formában de felkeltette a figyelmem. Mégha nem is olyan sok darabról van szó, tekintve hogy az idei TGS mintha sokkalta kissebb szabású, kevésbé robbantós lett volna mint a tavalyi rendezvény, még annak ellenére is hogy állítólag az idén dőlt meg az első napra érkező látogatók száma (kicsivel 86.000 fölött). Természetesen ez valamilyen szinten betudható a márciusi katasztrófa sorozatnak, de az E3-at ennek ellenére szerencsére lekörözte, hiszen valamivel kevesebb újramelegítés, kollekció képviseltette magát, és úgy-ahogy senki nem járatta le magát egyik konzollal, demonstrációval se. Leszámítva a Level-5 fejes “a Playstation Vita olyan akár egy csatahajó” hasonlatát, amivel egyébként nem lenne gond mert van alapja, csakhogy a PSP pont a “lőszeren”, a játékokon bukta be a dolgot, és kimondottan nem tenne jót a Szotyinak ha ugyanabból az indokból fürödne be ismét az újabb zsebcsodájuk.

Olvasás folytatása


2011 őszi animu szezon

Lassan de biztosan közeledik az őszi animu szezon, aminek felhozatalából továbbra se sok ragadta meg a figyelmem, de azt el kell ismernem hogy első látásra mintha kicsit visszafogottabb lenne a felhozatal a nyárihoz képest, már ami a moe/pink shit faktort illeti. Ez még persze nem jelenti azt hogy a nagy részébe tartósan belekezdenék magamtól, de a kis javulás is javulás.

Hunter X Hunter: ha Wagner nem mutatott volna részleteket az első sorozatból akkor efölött is elsiklottam volna. A videókból viszont egy decens shounen fightnak látszik (amit nem mellékesen a Yu Yu Hakusho szerzője követett el), úgyhogy inkább bevárom az új, Madhouse patronálta sorozatot a témában való művelődéshez.

Persona 4 – The Animation: őszintén szólva meglepett hogy nem a Persona 3-at vették elő rajzfilmesítés céljából, hiszen az a játék népszerűségben olyan az SMT-verzumon belül, mint a Final Fantasy 7 az FF-nek. Éppen ezért jó döntés volt elővenni a Persona 4-et, közel sincs annyira agyonhasználva mint a P3, aminek okára megvan a magam teóriája (röviden: elsőre sikerült jól összedobni). Az animét illetően viszont jó kérdés hogy tudnak majd összehozni ebből egy jó sorozatot anélkül hogy “monster of the week” jelleget venne fel az egész, főleg úgy ha kötik az ebet a karóhoz és szabvány 13 részes lesz a sorozat. Ugyanakkor az már most jó pont hogy az anime zenéjét Shoji Meguro szerzi majd, így a zenei oldalon elég valószínű hogy nem fog csalódást okozni. A tény viszont igen hogy Kugumiyát nem rúgták ki a stábból és itt is szerepelni fog, ami személyemre nézve nagy kár, tekintve hogy a játékban anno olyan hangja volt hogy az ember füléből garantáltan elkezdett ömleni a vér.

Lupin the Third (4th TV series): alapjáraton ezt nem soroltam volna az esélyesek közé a témában való kvázi ismeretlenség okán, de két movie (egyik a “Cagliostro kastélya”) megnézése után kimondottan szimpatikusnak tűnik a franchise, így mindenképp bekerült a megnézendők közé.

Hogy aktualitás is legyen: ugyan nemrég volt egy animujelentős poszt, azóta belekezdtem két másik sorozatba amelyekről kialakult egy első benyomás. Az egyik a Yondemasu yo, Azazel-san amelyre siklara blogján akadtam rá, míg a másik a Neon Genesis Evangelion amelyet Márkusz ajánlott. Az Azazel ugyan valóban vicces és a Nichivel ellentétben a viccek felvezetésével, lereagálásával sincs gond, de a későbbiekben mintha egy kicsit visszaesne a lendület, míg az Eva három rész alapján kimondottan ígéretesnek látszik, és a sorozat végi mindfuckra kíváncsi vagyok, már csak a Gainax “személye” miatt is. Na meg persze Gendo miatt, aki már látatlanban kiérdemli az “univerzum pimpje/trollja” címet, olyannyira a képére van írva a fickónak. 😀


Random gameplay – Yakuza 4 edition


A játéknak szentelt posztban már volt szó arról hogy pusztán a harcokat nézve Normal szinten körülbelül 0 kihívás várja az embert, olyan ami még a harmadik részt is alulmúlja. Időközben viszont Hard modeban is végigvittem a játékot, és kiderült hol van a kutya elásva: rosszul címkézték a nehézségi szinteket. A Normal modeot szívem szerint easynek hívnám, és a Hard Modenak adnám inkább a Normal megnevezést, a fenti, Hard Modeban készült videók alapján talán lehet látni miért. Ugyan ezen a szinten legalább nem állnak egyhelyben az ellenfelek mint Ádám anyák napján, de még ez se közelíti meg az első két rész még Normal szinten is többszöri újrakezdésre invitáló menetét. Ez a helyszín speciel szerepelt a 2-ben is, és ott már a kezdő szekció is megérte a maga anyázási rohamait, hogy a háromszoros boss harcról szó se essék, amely történetileg nem nélkülözte a többszörösen csavart wtf-et sem.


Persona 4 final boss w/ Izanagi/Scathach

A Persona 3 feleslegesen hosszúra nyúló final bossával szemben Izanami viszonylag könyörületesnek mondható, de cserébe 85 körüli szint alatt nem érdemes kiállni ellene, mert a második forma cheap módon kétszer támadhat egy körben. A videóban használt mindkét personáról már esett említés ebben a postban, és továbbra is azt mondom hogy megérte össze-visssza fúziózni őket, különösen Izanagit.