awesome címkéhez tartozó bejegyzések

Best damn character song eva

Maga ott, a monitor előtt. Elege van abból, hogy kedvenc rajzfilmjeit úgy facsarják a rizsszemükkel haszon után leső nagykutyák, hogy még egy szivacs is elámulna rajta? Hogy az animu témájához eleve nem passzoló, szentimentális, rózsaszín témájú dalokat aggatnak a karakterek szájába? Hogy ennek még keletje is van? Hogy a popon és a tingli-tanglin túl más zenei stílusba nem is kóstolhat bele ilyen módon? Hogy a legbénább engrish címektől sem riadnak vissza a beszűkült agyú menedzserek? Hogy többségében véletlenül pont a legnépszerűbb karakterek kapnak annyi műsoridőt és “éneklési” lehetőséget, hogy a showt is át kéne keresztelni rájuk?

Ha mindez igen, akkor álljon itt egy rövid ellenpélda:

Valahogy így kéne integrálni egy számot egy animébe úgy, hogy a műsoridőt se vegye el, és maga az anime lendülete, egyedisége is megmaradjon.


I fell in love

És én még botor módon azt hittem, hogy idén egyedül a Ratt lesz az egyetlen olyan komolyabb múltú banda az idén, aminek számait régebben hallottam ugyan már, de akkor nem kérdeztem rá, most meg annyira csípem az új albumot, mintha ezer éve ismerném… Ki tudja, talán még a végén pont erről lesz majd az első,  játék-reviewokhoz hasonló postom.


Metal Gear Awesome is awesome


Mindig is imádtam az efféle kifigurázó flasheket, amik kihasználják a plot szinte tálcán kínált weird-faktorát, nem beszélve az apró, ám szórakoztató nüánszokról, és a saját javára fordítva produkál nevettető kritikát. Különösen akkor, ha egy olyan volumenű játékról van szó, mint a Metal Gear saga. Ez az egoraptor-féle “kritika” mondani sem kell fején találja szöget ebből a szempontból, akárcsak hiimdaisy Persona 4 comicjai, nem beszélve azok szinkronos változatairól.

“okay, shut up!” 😀


Hétfő, és egyben tárgyfelvétel ideje vala…

Hogy aztán tecnikai gondokból késés és bosszúság levé…

Szóval néhány hónapja a fejesek a főiskolán augusztus 23-ára, vagyis mára tűzték ki a tárgyfelvétel időpontját, ami engem természetesmód felettébb érdekfeszítő állapotba hozott. Na nem is maga a jelenség miatt, hanem ami övezte azt. Másfél hete ugyanis felújítás és bővítés címén szünetet mondott az iskola Neptun rendszere, aminek visszaállását 18-ra ígérték. Gondolom nem kell mondanom, hogy ebből tegnap este, 22-én egy nagy büdös semmi lett, és ami a legjobb, a Neptun sem akarta bevillantani két sasszemembe a bejelentkező képernyőt. Ugyanezzel a felettébb optimista hangulattal néztem fel délután a Hálóra, hátha a tisztelt iskola hajlandó valamit kezdeni a problémával, és mit ád Isten, kezdett is. Annyit, hogy most abban a szennyezett levegőben lóg az időpont, így evidens, hogy muszáj bizonyos időközönként felnézegetnem az N betűs ártányra. Eközben pedig egy “franc vinné el!” felkiáltással nosztalgiáztam egyet. Konkrétan az általam mindig is imádott, húsz-huszonöt évvel ezelőtti magyar tévécsatornák (magyar 1-2, höhö) szignáljai és intrói kapcsán kapott el a retró hév, amelyekből amolyan válogatásként bemutatnék néhányat az érdeklődőknek.
Olvasás folytatása