Berserk címkéhez tartozó bejegyzések

Berserk – finished

A kellemes csalódás mint olyan azon dolgok közé tartozik amelynek “ereje” a negatív előzetes elvárásokkal egyenes arányban növekedik, pláne abban az esetben ha az ember olyasvalami kapcsán érez így, amellyel alapvetően ugyan nem lenne baja, ám egy bizonyos elem miatt mégis úgy érzi hogy az adott dolog esetleg mégsem lesz majd annyira a kedvére, mint amennyire az első benyomás “többi része” sugallná azt, vagy éppen pont az fogja megakadályozni a kérdéses dolog élvezetét. Az általam pár napja befejezett Berserk kapcsán annak idején nekem is hasonló érzésem támadt annak köszönhetően, hogy habár már látatlanban se kételkedtem a stuff minőségében, a világéletemben nem igazán szívügynek nevezett fantasy elem miatt mégis ott volt bennem az az apró félsz, hogy a fantasy stílusra olyan mértékű és stílusú hangsúly fog kerülni ami miatt nem fog esetleg annyira kedvemre válni a sorozat mint amennyire azt amúgy gondoltam volna, talán emiatt is fordult elő az hogy jó pár éve az első pár rész után félbehagytam a sorozatot. Magával a sorozattal nem volt különösebb gondom még így sem, de ennek ellenére valahogy mégsem éreztem azt hogy meglenne a közös nevező a figyelemmel követéshez, hasonlóképpen például a Cowboy Bebophoz, ahol csak a második-harmadik végignézést követően jutottam el odáig hogy ne csak “egy” jó sorozat legyen, de a kedvenceim közé is kerüljön. Bizonyos szinten eme gondolatmenettől vezérelve döntöttem úgy hogy pár évvel idősebb fejjel megér egy újabb esélyt a sorozat, aminek eredményeként jutottam el az alábbi illusztrációban sejtetett eredményhez:

Robotnik_vs_Berserk

Habár mint mondottam volt a fantasyt sosem kedveltem különösebben, ez mégsem jelenti azt hogy ne lennének kivételek ebben az esetben sem annak köszönhetően, hogy a kivételek tartalmaztak olyan dolgokat amelyek vagy feledtetni tudták a témával kapcsolatos viszonyomat. A Slayers első három évada például a szerethető karaktereivel és a humorával nyert meg, a Berserk azonban olyan megoldást kínált amely a fantasyt nem mint idegen elemként, hanem mint szerves, az élményhez hozzátevő tényezőként jelenítette meg azáltal, hogy a Berserk világa a random fajok-medzsik kettős helyett inkább a középkor viszonylag hiteles általános, társadalmi, és erkölcsi ábrázolására helyezte a hangsúlyt a történet kitalált világba történő helyezése ellenére is. Ez ugyan elég felületes érvelésnek tűnhet és valahol biztosan az, de a körítést illetően számomra éppen ez a fajta nyers, visszafogottságtól és hatásvadászattól mentes megközelítés volt az ami ilyen téren megfogott, amelyet csak tovább növelt az hogy az utolsó pár rész mindent fenekestül felforgató csavara e viszonylagos földhözragadtság révén ért el jobb hatást. Ehhez a hatáshoz a szereplők is jelentősen közrejátszódtak, hiszen egyrészt a sorozat jó érzékkel tapintott rá arra hogy melyik szereplő mekkora “rivaldafényt” élvezzen a reflektorfény alatt anélkül hogy a kelleténél kevesebb vagy több szerepet kapott volna, másrészt a sorozat viszonylag komótos tempójából a három fő szereplő jellemének bemutatása és fejlődése kamatozott a leginkább azáltal, hogy a bevett klisék és vonások használata helyett Miurának volt bátorsága ahhoz hogy összetett, emberinek ható, és az idők folyamán következetesen változó főszereplőgárdát alakítson ki a franchise számára, amit sikerrel is vitt véghez. Habár a fejlődés terén egyértelműen Griffith látványos dicsősége és legalább ugyailyen mértékű, hatásos erkölcsi és fizikai bukása viszi a pálmát ha csak pusztán a dolog nagyságát nézi az ember, személy szerint mégis az ilyen szempontból kevésbé grandiózus, és jellemében is rossz értelem nélkül értendő egyszerű, rokonszenves Gutsot kedveltem meg jobban, amelyre csak rásegített a sorozat nagy része alatt jelen lévő dilemmája, amely irónikus, és jóhiszeműen feltételezve szándékos módon mutat ellentétet a franchise címében rejlő jelenséggel. Mindezek ellenére természetesen ez a sorozat sem mondható hibátlannak, hiszen a limitált büdzsé jelensége nem csak a grafikus oldal tekintetében a harcok alatt viszonylag rendszeresen használt állóképekben, de egy le nem gyártott 26. epizódban is megmutatkozik, amelyben nagy valószínűséggel tisztázásra került volna az az egy bizonyos kérdés, amely teljesebb mértékben képezett volna kapcsot az első és az utolsó rész között. Ez szerencsére a zenei oldalt nem érintette, amely nem csak hogy remekül illik a történet középkori jellegéhez, de egyben a hallójárat ideiglenes kitöltése mellett arra is alkalmas hogy markánsabb benyomást keltsen az emberben, legyen szó Guts témájáról, az előzetesekben felcsendülő keltás beütésű dalról, vagy éppen az utolsó epizódok alatt domináns sötét tónusú számról. Összességét nézve tehát én is osztom azon véleménycsoportot amely egy alapvetően nagyon jó darabnak tartja a sorozatot a mangához képest rövid terjedelem ellenére is, és valahol jó példája annak is a részemről, hogy időnként érdemes olyan vizekre beevezni, amelyektől más esetekben nem lennék elragadtatva.

Reklámok