demó címkéhez tartozó bejegyzések

Yakuza 5 demo – első benyomások

71iiHRiEMfL._AA1024_

Olvasás folytatása

Reklámok

Egy kis gameplay – Metal Gear Rising: Revengance demo

A komolyabb horderejű kijelentésnek még viszonylag korán van már csak a játék megjelenéséig hátralévő két hónap miatt is, de a demó alapján úgy tűnik hogy Kojimába és a Platinum Gamesbe vetett bizalmam nem hagyott cserben a demó pár alkalommal történő végigjátszása után. Azt egy percig se lehetne tagadni hogy ez a Metal Gear másabb mint a korábbi Metal Gearek, de az alapvetően hack n’ slashé avanzsálódott epizód még mindig támogatja lehetőségként az észrevétlen, riadó nélküli munkát, és a szituáció érzékeny Codec és a hangulat ugyancsak rásegít arra hogy ez az epizód ne lógjon ki annyira a képből mint amennyire az elsőre látszik. A “mindenki által fogyasztható demó” koncepciója érdekében túlerősített főszereplő miatt mondjuk nem látszik annyira sok minden a nehézséget illetően, de a videóban látható boss harc és a “parry” mechanika afféle ébresztőnek is felfogható abból a szempontból, hogy a dodge gomb hiányát pótóló parry használata nélkül nem sokra lehet jutni a játékban, és az vitathatatlan hogy kell idő amíg az ember rááll a megfelelő ritmusra minden ellenfél- és támadásfajta esetében (az meg pláne hogy a “szagértő” zsurnalisták úgy le fogják húzni a mechanikát ezért, mint a pinty), de az elsajátítás után mondhatni kitárul a kapu a pattern tanulás felé, közel olyan mértékben és élménnyel mintha az ember egy 16 bites játékkal játszana.


Első benyomások: Binary Domain demo Vs. Gal Gun demo

Ugyan az eddigiek során jó pár játék kapcsán írtam már beszámolókat az érintett stuffok demojának kipróbálása után született tapasztalatokról, de a post címében szereplő két játék demója nagyjából ugyanakkor jelent meg, így még a kipróbálásuk előtt is úgy terveztem hogy egy poston belül fogok nyilatkozni a két címről. Azonban a két demó kipróbálása meggyőzött arról hogy még inkább érdemes egy postban értekezni róluk, hiszen habár mindkét játék nagyjából ugyanabba a műfajba sorolható, de mégis rendelkeznek egy alapjaiban hasonló tényezővel, ami érdemessé teszi ezeket arra hogy szembeállítsam a két demo tapasztalatait a nyilvánvalóan eltérő stílus ellenére is: a Visual Novel stílust akarják házasítani a TPS, illetve a rail-shooter műfajjal, amire eddig nem nagyon volt még példa.

Olvasás folytatása


Derült égből villámcsapás

Röviden ezzel a címmel lehetne az Ubisoft új játékának, a Rayman Origins demóját, amelyet most szerdán dobtak fel a PSN-re. Eddig őszintén szólva nem igazán követtem a játékkal kapcsolatos eseményeket annak ellenére hogy az első és a harmadik részt annak idején szerettem. Néha megnéztem egy trailert, vagy belenéztem a GameFAQs idevágó topikjába, de különösképpen nem érdekelt a játék. Ez az állapot kitartott egészen ezen hét szerdáig amikor úgy gondoltam egy próbát mégiscsak megér a dolog a régi részekkel való tekintettel, és különben se érdekelt semmi a téli európai szezonból a Sonic Generationsön kívül. Azóta pedig megbizonyosodtam afelől hogy kimondottan jó döntés volt letölteni az egyébként hárompályás demót, ugyanis ez lényegében nem más mint az a Rayman 4, aminek az esélyét anno elpuskázni látszott a Raving Rabbids. A demó alapján röviden fogalmazva arról az esetről van szó, amikor minden egyes komponens egységesen alkotja azt a bizonyos egészet: a kitűnő (és valóban 1080p-s) sprite arttól kezdve az egyszerű, de szórakoztató és múltidéző gameplayen át a zenékig egyben van az egész demó. Mintha nem is telt volna el nyolc év a Rayman 3 óta, és ez a tény az időmennyiséget tekintve bőven ígéretesnek hangzik. Az mondjuk meglepett hogy nem a PSN-n keresztül terjeszti a játékot az Ubisoft, de a borítóképet elnézve azt tudom mondani hogy ha valami, akkor ez megérdemli a fizikai kiadást. Még annak a ténynek az ellenére is hogy valószínű nem ez lesz az év blockbustere a mostanában megjelent rakás játék közül. Nálam azonban bizonyos hogy vételes lesz a játék, akárcsak a Sonic Generations.

Btw a héten végigjátszásra került a Disgaea 4 sztori-módja (azaz a hosszú tutorial :D), így a jövő hétvége felé összedobok egy ismertetőt róla, már csak azért is mert megérdemli.


Sonic Generations demo – első benyomások *frissítve*

*Update (10.26)* post folytatva a második, Modern Mode-ot prezentáló demó benyomásaival.

Olvasás folytatása


Ryu Ga Gotoku: of the End demo – első benyomások

Olvasás folytatása


Bleach: Soul Ignition demo – első benyomások

A Bleach mint olyan nálam azok közé a dolgok közé tartozik, amelyekbe néha-néha belenézek, de amúgy a semmi különös kategória. A belőle készült játékokat már kicsit fogékonyabban próbálgattam eddig is, főképp PSP-re. Ami egészen pontosan a Heat the Soul, illetve a Soul Carnival szériákat jelölik: előbbi egy 3D-s szabvány 1VS1 verekedős széria viszonylag kellemes grafikával és kicsit egyszerűbb kombórendszerrel, míg az utóbbi amolyan Strider/Megaman Zero keverék felemás gráffal, de egész kellemes gameplay-el és zenével megtámogatva. DS-re is kijött már jó pár játék a témát illetően (a SEGAAAA-tól, azon belül is a Treasuretől), amelyek stílusai nem egyszer váltakoznak a 2D-s 1VS1. verekedés és a 2D-s hack n’ slash kaszabolás között. A téma természetesen még mindig forró mind anime, mind manga fronton, így természetes, hogy a next-gen konzolokra is áthozzák a széria játékait. Wii-re tudomásom szerint már jött ki Bleach játék, de PS3-ra még nem. Ezen a dolgon fog változtatni a PS3 exlúzív Soul Ignition, aminek demóját 22-én dobták fel a japáni PSN-re, én meg amolyan “miért ne” alapon leszedtem és kipróbáltam. Hogy milyen? Már most a “ez meg, de…” féle cuccnak tűnik. Maga az SI műfajilag a Dinasty Warriors és a Devil May Cry keverékének fogható fel, ami nem is lenne olyan rossz, de már a demóból kivilágít, mi lesz a legfőbb gond: a monotonitás. Mert valljuk be, egy tömeget szimpla “négyszer Négyzet, Háromszög, végül Kör” kombóval szabályosan felszalámizni nem a legérdekesebb dolog öt perc elteltével. A Négyzet szokás szerint a gyenge de gyors, a Háromszög a lassú de erős, és a Kör pedig a már 2D-s beat’em upokból is jól ismert bomba típusú támadás. Aminek használatáért SEMMILYEN büntetés nem jár. Se HP csökkenés, se semmi. Így nem nehéz elképzelni, hogyan lehet 500+ kombókat összehozni, miközben az Edda Kör közepén állok című számát idézően a kör közepén állva ütünk mindenkit. Maga az irányítás egyébként jónak mondható, a kamerakezelés már nem annyira, ami leginkább a hatalmas ellenfeleknél lesz kínos téma, hiszen így csak annyit látunk, hogy egy világos lila valamit ütünk de veszettül azt se tudva mennyi HP-ja maradt hátra (ami a feje tetején mutat a csík, de a remek kamera miatt nem látjuk offkorsz). Életeket hagyományos értelemben nem számol a cucc, inkább a három HP csík fogalma találóbb lenne. Ha mind a háromnak kampó, akkor vége a demónak. A demó végét egyébként egy boss harc jelenti egy olyan fazonnal, aki a szakértők szerint a negyedik filmből származik (ez meg is magyarázná miért csontosodott meg Ichi ennyire), és nehézségét tekintve lehet könnyű és szemét is. utóbbi esetben akkor, ha állandóan ütni akarjuk, mint szódás a lovát. Könnyű pedig akkor, ha a közelében védekezünk (R1), ebben az esetben ugyanis Ichi automatikusan kikerüli a csapást. Amennyiben pedig közel van a bosshoz még be is vág neki egy hármas kombót. A grafika kicsit felemás, szép színes cel-shaded, de hasra bizonyosan senki fog esni tőle. Azonban a zenék a Soul Carnival vonalát hozzák tovább, azaz a show OST-től független, kellemes metálos beütést hordoz magában. Persze nem vetekszik egy Megaman számmal, de több, mint a semmi. Így demo alapján elsősorban a harccal kéne variálni a fejlesztőknek, például új kombókkal, mert ez így akárhogy nézzük kicsit sovány még, nagy név ide vagy oda. A próbálkozás legalább megvan.

Update 12.28: mivel belga módon se videót, se képet nem linkeltem a poszthoz, ezért egy (szokás szerint saját) videóval pótolom a cucc gyakorlati bemutatását. Ha van olyan ember a Földön, aki ez alapján letagadja a játék Dynasty jellegét, annak csak azt ajánlom, hogy nézesse meg a szemét. 😛