Disgaea címkéhez tartozó bejegyzések

Disgaea 4: A Promise Unforgotten – Alvilági krónikák

Olvasás folytatása

Reklámok

Derült égből villámcsapás

Röviden ezzel a címmel lehetne az Ubisoft új játékának, a Rayman Origins demóját, amelyet most szerdán dobtak fel a PSN-re. Eddig őszintén szólva nem igazán követtem a játékkal kapcsolatos eseményeket annak ellenére hogy az első és a harmadik részt annak idején szerettem. Néha megnéztem egy trailert, vagy belenéztem a GameFAQs idevágó topikjába, de különösképpen nem érdekelt a játék. Ez az állapot kitartott egészen ezen hét szerdáig amikor úgy gondoltam egy próbát mégiscsak megér a dolog a régi részekkel való tekintettel, és különben se érdekelt semmi a téli európai szezonból a Sonic Generationsön kívül. Azóta pedig megbizonyosodtam afelől hogy kimondottan jó döntés volt letölteni az egyébként hárompályás demót, ugyanis ez lényegében nem más mint az a Rayman 4, aminek az esélyét anno elpuskázni látszott a Raving Rabbids. A demó alapján röviden fogalmazva arról az esetről van szó, amikor minden egyes komponens egységesen alkotja azt a bizonyos egészet: a kitűnő (és valóban 1080p-s) sprite arttól kezdve az egyszerű, de szórakoztató és múltidéző gameplayen át a zenékig egyben van az egész demó. Mintha nem is telt volna el nyolc év a Rayman 3 óta, és ez a tény az időmennyiséget tekintve bőven ígéretesnek hangzik. Az mondjuk meglepett hogy nem a PSN-n keresztül terjeszti a játékot az Ubisoft, de a borítóképet elnézve azt tudom mondani hogy ha valami, akkor ez megérdemli a fizikai kiadást. Még annak a ténynek az ellenére is hogy valószínű nem ez lesz az év blockbustere a mostanában megjelent rakás játék közül. Nálam azonban bizonyos hogy vételes lesz a játék, akárcsak a Sonic Generations.

Btw a héten végigjátszásra került a Disgaea 4 sztori-módja (azaz a hosszú tutorial :D), így a jövő hétvége felé összedobok egy ismertetőt róla, már csak azért is mert megérdemli.


A valaha készült legjobb SRPG-s egység

… vagy talán mégsem.

Ugyan még csak a Disgaea 4 hetedik fejezeténél járok, de kissebb utánaolvasás után azt hiszem megtaláltam a “kedvenc” egységemet az egész sorozatban, ami a Bio Suit nevet viseli. Alapjában véve nem lenne rossz egységről szó, ám az elsődleges evilityje (passzív skill) vitán felül kiérdemli a sorozatban a “legidiótább dizájneri döntés” patinás citromdíját. Arról van ugyanis szó hogy az egység megsemmisíti önmagát ha a HP-ja nem haladja meg a maximum HP 10 százalékát, még akkor is ha brutális mértékű szintlépés következtében következik be ez, vagy ha éppen ez az egység az utolsó életben lévő darab. Az egyedüli kivétel a jelek szerint akkor van ha MagicChange (egy szörny a humanoid karakter fegyverévé válik) miatt következik be a 10 százalékos határ alá esés. Természetesen van (egy viszonylag hosszú) mód arra hogy ki lehessen játszani ezt a kis problémát, ám az kicsit sem elhanyagolható tényező, hogy a legszánalmasabb lények, a Prinnyk (videóban kék pingvinek) is csak akkor robbannak fel, ha elhajítják őket…


Some favourite VG music #12

Olvasás folytatása


Top 15 hardest bosses by Dodgers

Nemrégiben Péter és Wagner készített egy olyan toplistát, amely a legnehezebb (Péternél legkönnyebb is szerepelt) bossokat foglalta magában. Ezen listák alapján gondoltam én is hozzáteszem a magam két centjét a témához, és én is összeütöttem egy ilyen toplistát, a másik két listával ellentétben csak 15 helyezettel. Mivel a bossok felevenítése kicsit nehéz feladatnak bizonyult, így könnyen lehet hogy kihagytam olyan egyedeket is, amelyekkel többet szenvedtem, csak az ilyen téren kicsit lyukas memóriám megtréfált. Az eddigi listákhoz hasonlóan itt sincs helyezés, ahogy az összeállításnál is a teljes szubjektivitás került előtérbe, így előfordulhat hogy olyan bossokat találtam érdemesnek a listára, amelyeket más a reggeli kávéja mellett szokott legyűrni.

Olvasás folytatása


Some favourite VG music #6

Olvasás folytatása