End címkéhez tartozó bejegyzések

Game Over. Continue…?

37629-dr-robotnik-s-mean-bean-machine-genesis-screenshot-game-overs

Az elmúlt hónapok látványos post mennyiségét ítélve talán nem váratlan ez az iromány a részemről, de egy lassan két hónapos szünet után úgy gondolom hogy mégis csak illendő lenne valamiféle magyarázattal előálnom már csak azok kedvéért is, akik a hiátusom ellenére is vissza-visszalátogatnak eme digitális hasábokra. Az előbb ugyan a “hiátus” szót használtam, és a rosszmájúabbak jogosan cserélhetik le ezt a szót a “kiégés”-re, de az igazat megmondva én valahol a kettő közé helyezném azt az állapotot amiben leledzek most a blogot illetően. Arról egyáltalán nincs szó hogy megutáltam volna az egész blogger-bizniszt, hiszen még hiszek abban hogy egyszer még erőre kaphat az a láng amivel annak idején, 2010 júliusában vállamra kaptam a világot, de nagyot hazudnék ha azt mondanám hogy nem lennének zavarok az erő(m)ben ha motivációgyűjtésről lenne szó az írás megkezdéséhez. Írásra méltó (és kevésbé méltó) téma akadna bőven, de aki egy kicsit huzamusabb ideig benne van/volt a “bloggerségben”, annak gondolom nem kell különösebben fejtegetnem az az érzést, amikor úgy érzi az ember hogy egyszerűen sehol sem tud és/vagy akar hozzákezdeni akár egy rövidebb iromány összetákolásának, mintha csak felesleges erőbedobásnak, nyűgnek érezné az egészet. Valahol ennek köszönhető az, hogy mostanában kimondottan erőre kaptam a Twitteren: való igaz hogy a 150-es karakterlimit nem enged hosszabb mentális kitárulkozást, de per pillanat úgy gondolom hogy a számomra legideálisabb felület az előbb említett tárulkozásra. Pont megfelelő terepet ad arra hogy rövidre fogva írjak arról és véleményezzem azt ami foglalkoztat (akárcsak tag-ek a MAL-on az adott stuffok epizódjait illetően), vagy arról amit egyszerűen csak éppen ki akarok adni magamból.

Félreértés ne essék: arról továbbra sincs szó hogy megbántam volna azt hogy egyáltalán belekezdtem a bloggerkedésbe (függetlenül attól, hogy visszatekintve némelyik írásomon és hozzászólásomon kis túlzással rákvörösre pirul a fejem), arról pedig végképp nincs szó hogy megbántam volna azt, hogy a blogolás révén nem egy kellemes, korábban mint mezei olvasóként követett arccal ismerkedhettem meg és fáraszthattam őket az évek alatt különböző felületeken (kiváltképp az “enyhén” szófosós tendenciámmal), de mondhatni minden hobbiban eljön egyszer az a pont amikor parkolópályára való állításra érik meg, és én úgy gondolom hogy a blogolásnak most jött el az ideje. Én egyelőre hiszek a feltámadásban, de halvány fogalmam nincs arról hogy mikor fog ez bekövetkezni: talán egy hónap múlva, talán fél év múlva, talán soha, ez még a jövő zenéje. Az éterből azonban ennek ellenére nem fogok teljesen eltűnni, hiszen az említett Twitteres, és a továbbra is használt Backloggery/MyAnimeList életjelen kívül az Ask.fm-en feltett esetleges kérdésekre is igyekszem majd válaszolni, illetve ha hozzászólni nem is mindig, de továbbra is igyekszek majd követni mindenkit aki úgymond “összegyűlt” az évek alatt. Ha nem is mindenféle rendezvényen, de legalább a MondoConok első napján való esetlegest feltűnést továbbra sem vetem meg (elég valószínű hogy pölö a tavaszira ki fogok menni, bár azt nem tudom még hogy milyen “megkülömböztető” viselettel), és nem tartom rossz ötletnek a fórumokon való kategóriákkal erősebb jelenlétet sem, bár ez utóbbit még mindig erősen korlátozza az inkább csendben figyelő szokásom, szóval ebből egyhamar nem lesz eredmény.

Ideiglenes végszóként szeretném megköszönni még egyszer mindenkinek azt, hogy nem csak egy számomra meglepő fogadtatásban részesült a firkatár három és fél évvel ezelőtt, de azt is hogy ez alatt az idő alatt olvasták és hozzászóltak mindahhoz amivel ez idő alatt terrorizáltam a ‘net színterét, és egyúttal azt is, hogy az utóbbi idők részemről ínséges felhozatala ellenére is vissza-visszajártak eme hasábokra. A mai napig jóleső érzéssel tölt el az, hogy a látogatottsági statisztika sokkal jobbra sikerült mint azt annak idején vártam volna, és ha egyszer talán visszajön a blogolási láng, remélem hogy legalább olyan jó fogadtatása lesz az agymenéseimnek mint amilyenben ezidáig részesült.

Dodgers over and out… for now.

Reklámok

Decent final boss is… decent?

Az ilyesmik miatt gondolom azt továbbra is, hogy akármilyen népszerű is a zombihentelős vonal a játékok terén, inkább csináltak volna a Yakuza: Dead Soulsból egy CG moviet inkább. Részben eleve azért mert minden random elképzelést ez a franchise sem bír el szvsz, másrészt jó pár vélemény szerint ez lett a leggyengébb epizód a sorozatban, és látok is ebben rációt: a korábbi beat’em up szisztémát demo alapján nem tudja pótolni ez az egykaptafa lövölde, ráadásul a mellékküldetések se sikerültek túlzottan jól állítások szerint, vagyis két meghatározó elemet nem tudtak jól összehozni ebben. Ettől függetlenül persze valamikor beszerzem a játékot mert mégiscsak egy általam kedvelt sorozat tagja, de az is biztos hogy nem adok le előrendelést a most 13000~ forintos stuffra, hanem majd akkor, amikor 9000 forint alá esik az ára.


Ryu Ga Gotoku: of the End demo – első benyomások

Olvasás folytatása