epic címkéhez tartozó bejegyzések

Epic plot twists are epic


Avagy vannak olyan esetek amikor egy jól sikerült nincs szükség következetesen felépített sztorira, részletesen kifejtett karakterekre vagy újító koncepciókra, hanem elég egy olyan csavar aminek totálisan semmi értelme, de mégis elég szerencsétlen ahhoz hogy kiváltsa a WTF-et az emberből, vagyis egy bizonyos értelemben jóvá teszi az eredetileg nonszensz csavart.

Reklámok

Nightwish makes everything epic

Az már jó ideje ismert tény, hogy a Nightwish mindent epikebbé tesz, de vannak olyan esetek amikor szinte csak hozzáteszi az ember a zenét és kész, az ütem rögtön adját. Ennél konkrétan csak az elején próbáltam hozzáigazítani a zenét, a hátralévő rész megoldotta magától a problémát.


Epic voice acting is epic

Leendő szinkronrendezőknek lecke: ha lehet, ne a családod tagjait hívd be szinkronizálni, ahogy tették azt a Chaos Wars angol lokalizációjának készítői is, legyen akármilyen szűkös is az anyagi keret.


One good final boss

Call of Duty: Black Ops vagy ez…? Nem kérdés. 😀


Dr. Weird iz badass


Epic fail – Augusztus 20 edition

A tájékozottabbak bizonyára tudják, hogy a mai nap piros betűs ünnep kicsiny hazánk történetében, amelyet nem másnak, mint az ország alapítójának, Szent Istvánnak szentelt az azóta eltelt bő két évezred. Ilyenkor természetes, hogy hazánk patriótább szellemű tagjai ilyenkor sem szűkölködnek hazánkat dicsérő szavakban, de nem különben az év többi napjában sem, amelybe minduntalan belevegyül országunk zászlaja, jelképei, illetve egyéb jelképes megjelenési formái. De nem csak náluk fedezhetjük fel ezen jelképeket: a sporteseményeken, ünnepségeken, és egyéb tiszteletadásra méltó eseményen láthatjuk jó esetben ezen jelképek némelyikét. A legtermészetesebb dolog, hogy egy ország címere minden arra érdemes helyen megjelenjen, bármiféle kényelmetlenség nélkül érezze az egyszeri ember, hogy mégiscsak van valami, amivel azonosulni tud. Ilyenkor mondhatni érthetetlen, hogyan gondolhatja bárki is, hogy ezek a jelképek tiltottak, sőt, ki kell szorítani mindenféle megjelenési formájuk alól. Nem vagyok egyáltalán über-hazafias patrióta, sem konzervatív agyagedény, de hadd tegyem fel a kérdést: mégis hogy a jó büdös francba sérthet bárkit is egy, vagy több ország zászlaja oly módon, hogy azt már az egyébként arra hivatottak sem hordhatják? Igen, erről az esetről beszélek konkrétan. Először azt se tudtam köpjek-e vagy nyeljek a meglepettségtől. “Nem szabad eltúlozni a rivalizálást”. Te édes jó anyám, ki a mennyekben lakozol titokban, egy ország zászlajának hordozása mióta jelent rivalizálást, és alapjában ellenérzést? Egyszerűen lesül a képemről a bőr, hogy egy ex-olimpikonnak ilyen elhagyhatja a száját. A kifogás erre meg szerintem az priceless kategória dicső nyertese. “Roppant fontos, hogy az emberek közel kerüljenek egymáshoz. Éppen ezért arra kértem az elnök urat, hogy tiltsa meg ezt a dolgot”. De huncut vagy, te. Egy zászló mióta jelképe a széthúzásnak és az ellenségességnek? Vagy ennyire szégyelljük, hogy melyik országhoz tartozunk annak ellenére, hogy minden más sajtóanyagon ott figyel a félt címer? Ezt nevezem én politikushoz méltó, hazafias viselkedésnek. “Éljen Rákosi” skándálás azért még elmarad, ugye?

Azonban ehhez hasonló kvázi érthetetlen dologhoz nem kell messzire menni, elég ha az egyedi bankkártyák világába látogatunk el. Aki esetleg nem hallott volna ilyenről: néhány bank, például az OTP egy ügyfélcsalogató programon belül lehetővé teszi ügyfeleinek, hogy bankkártyájukra saját, tetszés szerinti kép kerüljön, ezzel kifejezve a tulajdonos egyediségét. Oké, ez így alapjában véve semmi eget rengető, mint ahogy a kikötés sem, hogy jogvédett képet nem lehet igénybe venni ehhez az akcióhoz. A szokásnak megfelelően abszurd, de senki által le nem tojt szükséges rossz. De itt jön ismét a kérdés: egy állam címere, ami nem mellesleg  a mienk, hogy számíthat tiltott dolognak? Egy sportkocsit azt lehet, de egy állam jelképét, vizuális megjelenését egy plasztikdarabra tenni ördögi bűn? Hol vagyunk még  mindig, az ötvenes években hogy ilyen szinten kelljen szankcionálni? Az pedig külön aranyos és szánalmas, hogy az említett bank a balettáncos módjára kerülgető válaszokon túl érdemi magyarázatot továbbra sem ad, csak azt a tipikusan a hivatalokra jellemző ködösítő, de egyben semmit mondó ámítást. Mert nálunk ez megtehető.

Ilyenkor sajnálom, hogy Hofi nincs közöttünk, ő biztosan kivágna ebből egy nevettető reakciót. Tudom, hogy nem egészen volt az a true rendszerellensége, de olyan kisugárzása van még most is, mint mikor leülsz egy jóval idősebb, kedves ismerős mellé az asztalhoz. A generációs szakadék befigyel korból kifolyólag, de mindig van egy jó dumája, amit sokáig lehet idézni.


Feel the powah of the opera singing, biatch!!!

Kész. Ezen a mai napig kicsordul a könnyem a röhögéstől, pedig lassan két éve is van már, hogy először láttam. Köszönjük Máesztró úr és Ocean, remek performansz. Ez majdhogynem vetekszik Robotnik “I’m saaaaaving youuu Junioooooor!!!!4!” áriájával, pedig az sem kutyaf*sza, ha mulatságos baritonról van szó. Viszont ott ugyebár a poén kedvéért húzta meg Baldry azokat a szavakat, amelyek el is érték a hatásukat, hiszen ez is hozzátartozik az AOSTH enyhén random stílusához. Ugyanakkor a DBZ-ben, egy komoly shounen cuccban, az egyik tápos főgonosz éppen az összes kirakatüveg betörését szándékozik elérni Megaman zenére, ezzel Vegetának egyfajta pazar fényshowt prezentálva. Nemcsak gonosz, de figyel másokra is, és ráadásul még jól is énekel. Hát nem ilyen übergonoszra vágytunk legbelül? :3

BTW:

Ha most azt mondom, hogy ebben a nem is akármilyen műfajú animuban cakumpakk ez a másfél perc, pontosabban a zene az egyetlen értékelhető dolog, azzal sokmindent elárulnék?