fail címkéhez tartozó bejegyzések

Rövid óda egy új sarchoz

Ezúton is megköszönöm kicsiny hazánk hozzá nem értő, pénzsóvár és senkiházi sleppjének amiért nem csak nekem és a cégnek ahol dolgozom, de egy egész szakma említésre méltó részének generál egy izgalmas időszakot azzal a zűrzavarral és nem egy esetben pár hetes leállással, amit a arcpirítóan amatőr módon, a hazai körülmények figyelembe vételének szinte teljes hiányával bevezetett e-útdíj okoz az érintetteknek. Akármi is legyen velem és a fuvarozó ágazattal a későbbiekben, abban már most biztos vagyok hogy örömmel fogom feltuszkolni azt a nyavalyás pénzt/berendezést, és mindennemű áremelést a kedves felelősök nemes felébe, ha akár csak egy büdös fillér nem megy majd abba a fennhangon előadott útfelújításra, amit per pillanat egy normális körülmények között egyébként jogos erkölcsi sikamikával próbálnak megmagyarázni. Értem én hogy a külföldi fuvarozók évek óta tartó, viszonylag olcsó tranzitjainak szeretnének véget vetni ezzel a húzással, de ez még nem magyarázza meg ésszerűen azt, hogy Svájc után miért éppen kis országunkban található a legnagyobb díjszabás egész Európában, egy olyan országban amely gazdaságilag a béka segge alá fúrja magát szorgalmasan, és nem csak az “eemútnyócév” miatt.

Azt már csak halkan súgom meg hogy nem hekkerek terhelték túl az informatikai rendszert, hanem “csak” a kedves felhasználók -köztük én is- szerették volna igénybe venni az új, septében összedobott magyar csodát, amely az első pár óra után annak rendje és módja szerint meg is adta magát, és a délelőtti újraindítás ellenére továbbra sem áll a helyzet semilyen magaslatán. Megértem én azért a kedves felelősöket: az a sok-sok, év végére előirányzott bevétel biztosan túl hangosan csörög ahhoz hogy meg lehessen hallani olyan dolgokat mint az “ésszerű díjszabás” vagy a “tesztidőszak”, az meg a lőtéri kutyát nem érdekli hogy nincs készen hozzá az a rendszer, amit egyes országokban egyébként rendesen leteszteltek indítás előtt. “Há’ majd jó lesz valahogy, hadd álljanak csak kilométeres sorba a határon a bugrisok”, nemde?

Reklámok

A (nem) követendő példa

Mint mindennek, úgy a Let’s Play videók készítésének is megvannak azok az íratlan szabályai, amelyek ugyan egyszerűnek tűnhetnek papíron, de a gyakorlatban átültetve azok nem csak hogy jól mutathatják be a nézőknek az adott játékot, de a készítő részéről is egyfajta bizonyítványt állít ki arról, hogy mennyire képes nézői szempontból szemlélni a saját videóit ahhoz hogy megértse, mit is akar elérni a videóval. Az ilyen apró “szabályok” közé tartozik például a sorozatos elhalálozások, és az azokból származó pályaszakasz ismétlések kivágása a videó összeszerkesztése alatt, tisztában lenni annyira a játékkal hogy érdemi szinten lehessen ismeretet közölni róla; vagy akár csak az hogy a sztoriközpontúbb játékok során az átvezetők alatt nem érdemes beszélni. Persze ezek be nem tartása még nem jelenti azt hogy egy LPs ne lenne népszerű, és ilyen esetek közé tartozik a DarksydePhil névre hallgató illető is, aki egy személyben követi el szinte az összes hibát amit egy LP alatt csak el lehet (fél perc után ellaposodó és éretlen kommentár, editálás hiánya, bicskanyitogató stílus), amit a fentebbi válogatásvideók véleményem szerint jól mutatnak be. Ugyan a magam részéről már az felér egy kisebb hadüzenettel hogy az egyik kedvenc játéksorozatomhoz ilyen pocsék LP-ket volt képes összehozni olyasvalaki aki harmincas évei ellenére egy 12 éves, beképzelt gyerek szintjén áll, de a sorozat ismerete nélkül is leszűrhető szerintem az, hogy a fickónak enyhén szólva vannak hiányosságai ha azt nézzük például, hogy az irányítást okolja olyasmikért amiket a játékok kis túlzással száz helyen elmagyaráznak, vagy “csak” azért mert túlzottan elfoglalt a mellek bámulásával ahhoz, hogy felfogjon bármit is a sztoriból és az instrukciókból.


Az oktatáspolitika gyönyörei

A hőn szeretett, szakmájuk csúcsát képező politikusaink tevékenységét illetően ugyan nincs különösebb újdonság a nap alatt a bevett, nekik népszerűséget hozó, szakmai hagyománynak számító tevékenységek terén (mutyizások, józan paraszti ész hiánya, stb.), ugyanakkor viszont mégis érdekességgel lehet magunkba szívni azokat az évszázados bölcseleteket amelyekkel megtisztelik piciny népüket államférfiaink. Ez alól Balog Zoltán sem mondható kivételnek, aki egy, a héten leadott kijelentés keretében újfent demonstrálta a pórnépnek azt a fajta hozzáállást, amely papíron ugyan nagyon jól és szépen hangzik, csak arról éppen elfeledkezik hogy a valóságban ilyen hozzáállással aligha működnek az ilyesféle dolgok. Az mondhatni adja magát hogy a lényegét tekintve üres javaslata mögött húzódó motivációkat két fő csoportra lehetne osztani (felsőbb érdekek, avagy olyan súlyos csőlátás, hogy a “burokban nőtt fel” kifejezés finom alulbecsülés), de az eset aktualitását illetően véleményem szerint minden szakmabelinek érdemes lenne tudnia, hogy ezek a magasztos megoldási koncepciók a gyakorlatban részben pont hogy az érintettek kötélnek állási hajlandóságán múlik. Kiváltképpen akkor, ha részben egy olyan etnikumi csoportról is szó van, amelynek jelentős része a rájuk irányuló szavak erejéből jóformán semmit sem képes felfogni, ellenben arra képes hogy jogaiért és kiváltságaiért nyúljon ha a helyzet úgy kívánja.


Sonic ’06 in a nutshell


Avagy mi történik akkor, ha a minőségellenőr brigád tanácsáira szándékosan ügyet sem vet egy fejlesztőcég csak azért, hogy tartani tudja a kitűzött megjelenési időpontot. Glitchek és bugok természetesen minden játékban előfordulnak változó mértékben, de gondolom nem kell különösebben taglalnom azt, hogy mennyire amatőr munkára vall egy olyan értékesített verzió amely talán a béta állapotot sem érte el a fejlesztés befejezésekor, és aminél még a demo változat is stabilabb volt.


Oly közel, és mégis távol…

Móka

Aki egy kicsit is tisztában van a hazai rendőrség általános működésével, az valószínű lát fantáziát abban a kijelentésben hogy a bűn egyes szegmensei felé fokozottabb figyelmet fordítanak a kelleténél, ezzel olyan erőforrásokat mozgósítva amelyről még az egyszeri, az összeesküvés elméletekben kicsit sem bízó ember is belátná hogy a rendőrség távirányítása nem éppen a helyzet magaslatán helyezkedik el. Egy ilyen bűnszegmensnek számít a jelek szerint az út mellett történő zsebpénzszedés mellet a Gárda elleni aktív küzdelem is, akik nyilvánvaló módon sokkal veszélyesebbek a kisebb településeket félelemben tartó, az állam által elkényesztetett kétszersülteknél, vagy holmi diszkókirályoknál akiknek a zsebében ott figyel a rendőrség és a drogpiac egy része egyaránt, és akik ellen egy kisebb hadsereggel kell felvonulni. Az persze már csak mellékes hogy palira lett véve a szent küzdelem egy megtévesztő információ miatt és nem mellesleg a fejesi állomány hitele is megromlott az említett diszkókirály miatt az elmúlt hónapokban, de hát a nácik elleni küzdelemben még ezek az apró kudarcok sem számítanak ugyebár…


“Országomat egy reklámért”

MÓKA

Feltételezhetően a címben szereplő mondat járhatott narancsos gazvezírünk által irányítátott bolhacirkusz fejében, amikor a héten feltalálták a linkben szereplő spanyolviaszt: azért nem kedvelik az emberek a hazi politikát, mert az eddig egyoldalúan kommunikált a plebszel, aminek eredményeképpen az emberek nagy része elfordult a politikától. Az még hagyján hogy hellyel-közzel ráhibáztak a hiba okára (értsd: a sok sületlenség semmit nem ért el), viszont azzal szívesen kezet fognék aki eltalálta azt a magasröptű elméletet, miszerint egy szimpla propagandahadjárattal meg lehet változtatni az emberek “kritikus hozzáállását” a politikához, és nem mellesleg a fiatalokat is megállíthatják a külföldre való menekvéstől. 800 millió forintot eltapsolnak arra, hogy csak beszéljenek a kolbászból készült kerítésből és újfent ámítsák az embereket, ahelyett hogy a kormányzási félidőben összekapnák magukat, és legalább erre a két évre meghazudtolnák önmagukat egy olyan földdarab érdekében, melyet egészen véletlenül a hazának neveznek. De nem, ehelyett az uralkodó slepp egy, a szocializmusra erősen hajazó módszerhez folyamodik, ahol ugyanúgy megetetik moslékkal az embereket az állam nem létezően erős mivoltáról, csak ezúttal meg próbálják magyarázni, díszes csomagolásba helyezik azt ami tökéletesen nyilvánvaló.

Mindenesetre azt továbbra is tudom, hogy két éve múlva hova nem fogom helyezni az x-et, ha a továbbiakban is ilyen elmés gondolatokkal fogják továbbra is traktálni az embereket, akiknek egyszer már a szemébe köptek a közelmúltban a “47 ezerből meg lehet élni” című, milliós keresettel rendelkező, ám gerincben minuszos emberektől roppant hiteles esti mesével. Hogy a heti rendszerességgel növekvő, folyamatosan árnövelt üzemanyagról szó se essék, aminek a fele mondvacsinált alamizsnából áll az állam számára. De nem baj, a propaganda mind felett, ugyebár…


The Wheel of Fail is turning 6

Expert censorship is expert.

Habár az animék mindig is kicsivel szabadosabban kezelték az erőszakos, explicit tartalmakat, ez még közel sem jelenti azt hogy a japáni cenzorok ne állnának elő olyan kifogásokkal, amelyek igazságtartalma körülbelül olyan szinteket ostromol, mint amelyet kicsiny hazánk is képvisel. Egy ilyen szituációval állt elő a japáni BPO szervezet is, akik Ishihara kicsit extrém cenzúrapolitikájától felbuzdulva a Persona 4 egyik epizódja ellen emeltek kifogást, mondván a szereplők egy night club/love hotel párosra hajazó létesítménybe tértek be szórakozni, amit a jelek szerint náluk 18 év alatt tilt a törvény, vagyis illegális cselekedetnek számít még a tévében történő mutatása is. Ez pedig az ő értelmezésükben az erköcstelenség netovábbját fejezi ki a tévétársaságok mentalitását érintően, hiszen miféle morálra vall az, hogy ilyesmit lead egy csatorna…?

Az én olvasatomban viszont ez csak azt fejezi ki, hogy Japánban is kezd elszaporodni az amerikai focistagyerek anyukákra hajazó, szemellenzős réteg az ilyen pozíciókban, akik az apróbb kivetnivalókra úgy vetik rá magukat mint foxi a lábtörlőre, csak éppen a fától nem szokták látni az erdőt, mindezt az erkölcsös nevelés nevében:

– lerí a kritikájukról hogy nem nézték végig rendesen az epizódot, ugyanis a szereplők által meglátogatott létesítmény egyáltalán nem love-hotel, és night clubnak is csak üggyel-bajjal lehetne nevezni, inkább egy “sima” diszkóról van szó. De ha még night-clubról is lenne szó, akkor se igazán lehetne érteni a kifogást, hiszen a szereplők semmi olyasmit nem csinálnak amit eddig ne bírt volna el a japáni erkölcs, hacsak nem arra akarnak kilyukadni, hogy bárminemű szórakozóhely megjelenítése sérti az erkölcsöt. Ha így van, akkor kíváncsi vagyok mikor emelnek vádat az onsenek ellen, ahol ennél azért komolyabb dolgokat szoktak művelni, főleg ha ecchiről van szó. Plusz ha már SMT: ha egyszer meganimálásra kerül a Nocturne, akkor tényleg kíváncsian fogom várni a leendő kritikákat azzal kapcsolatban, hogy Tokió (és a világ) egyszerűen megszűnik létezni a mostani formájában.

– az is világos hogy nem igazán végeznek aktív munkát a műsorok követésével, tekintve hogy az elmúlt pár évben igencsak megugrott azon animék száma, amelyek a céltalan meztelenkedésen kívül az ég egyadta világon nem szólnak másról (vagy ha igen, akkor se muzsikálnak jól), amikhez képest a Persona 4 tényleg nem rúg labdába ilyen téren. Összehasonlítási alapként tessék megtekinteni ezt és ezt a két Sankakus cikket, és mindenkinek a gondolatmenetére bízom, hogy melyik kezdheti ki jobban a erkölcsösség kényes fogaskerekét: egy diszkó, vagy a nyílt(/céltalan) meztelenkedés és fogdosás? Én mindenesetre maradok azon a véleményen hogy a japáni cenzorok inkább maradjanak a kaptafánál és kezdjék kivizsgálni az elmúlt három év ecchi felhozatalát, csak hogy igazán megérdemelten kapják készhez azt a kis csekket a hónap végén és egyben ne csináljanak hülyét magukból. Habár amilyen kifogást emeltek az OreImoval szemben, aligha hiszem hogy ez a hipotézis egyhamar valóra fog válni.