finished címkéhez tartozó bejegyzések

Berserk – finished

A kellemes csalódás mint olyan azon dolgok közé tartozik amelynek “ereje” a negatív előzetes elvárásokkal egyenes arányban növekedik, pláne abban az esetben ha az ember olyasvalami kapcsán érez így, amellyel alapvetően ugyan nem lenne baja, ám egy bizonyos elem miatt mégis úgy érzi hogy az adott dolog esetleg mégsem lesz majd annyira a kedvére, mint amennyire az első benyomás “többi része” sugallná azt, vagy éppen pont az fogja megakadályozni a kérdéses dolog élvezetét. Az általam pár napja befejezett Berserk kapcsán annak idején nekem is hasonló érzésem támadt annak köszönhetően, hogy habár már látatlanban se kételkedtem a stuff minőségében, a világéletemben nem igazán szívügynek nevezett fantasy elem miatt mégis ott volt bennem az az apró félsz, hogy a fantasy stílusra olyan mértékű és stílusú hangsúly fog kerülni ami miatt nem fog esetleg annyira kedvemre válni a sorozat mint amennyire azt amúgy gondoltam volna, talán emiatt is fordult elő az hogy jó pár éve az első pár rész után félbehagytam a sorozatot. Magával a sorozattal nem volt különösebb gondom még így sem, de ennek ellenére valahogy mégsem éreztem azt hogy meglenne a közös nevező a figyelemmel követéshez, hasonlóképpen például a Cowboy Bebophoz, ahol csak a második-harmadik végignézést követően jutottam el odáig hogy ne csak “egy” jó sorozat legyen, de a kedvenceim közé is kerüljön. Bizonyos szinten eme gondolatmenettől vezérelve döntöttem úgy hogy pár évvel idősebb fejjel megér egy újabb esélyt a sorozat, aminek eredményeként jutottam el az alábbi illusztrációban sejtetett eredményhez:

Robotnik_vs_Berserk

Habár mint mondottam volt a fantasyt sosem kedveltem különösebben, ez mégsem jelenti azt hogy ne lennének kivételek ebben az esetben sem annak köszönhetően, hogy a kivételek tartalmaztak olyan dolgokat amelyek vagy feledtetni tudták a témával kapcsolatos viszonyomat. A Slayers első három évada például a szerethető karaktereivel és a humorával nyert meg, a Berserk azonban olyan megoldást kínált amely a fantasyt nem mint idegen elemként, hanem mint szerves, az élményhez hozzátevő tényezőként jelenítette meg azáltal, hogy a Berserk világa a random fajok-medzsik kettős helyett inkább a középkor viszonylag hiteles általános, társadalmi, és erkölcsi ábrázolására helyezte a hangsúlyt a történet kitalált világba történő helyezése ellenére is. Ez ugyan elég felületes érvelésnek tűnhet és valahol biztosan az, de a körítést illetően számomra éppen ez a fajta nyers, visszafogottságtól és hatásvadászattól mentes megközelítés volt az ami ilyen téren megfogott, amelyet csak tovább növelt az hogy az utolsó pár rész mindent fenekestül felforgató csavara e viszonylagos földhözragadtság révén ért el jobb hatást. Ehhez a hatáshoz a szereplők is jelentősen közrejátszódtak, hiszen egyrészt a sorozat jó érzékkel tapintott rá arra hogy melyik szereplő mekkora “rivaldafényt” élvezzen a reflektorfény alatt anélkül hogy a kelleténél kevesebb vagy több szerepet kapott volna, másrészt a sorozat viszonylag komótos tempójából a három fő szereplő jellemének bemutatása és fejlődése kamatozott a leginkább azáltal, hogy a bevett klisék és vonások használata helyett Miurának volt bátorsága ahhoz hogy összetett, emberinek ható, és az idők folyamán következetesen változó főszereplőgárdát alakítson ki a franchise számára, amit sikerrel is vitt véghez. Habár a fejlődés terén egyértelműen Griffith látványos dicsősége és legalább ugyailyen mértékű, hatásos erkölcsi és fizikai bukása viszi a pálmát ha csak pusztán a dolog nagyságát nézi az ember, személy szerint mégis az ilyen szempontból kevésbé grandiózus, és jellemében is rossz értelem nélkül értendő egyszerű, rokonszenves Gutsot kedveltem meg jobban, amelyre csak rásegített a sorozat nagy része alatt jelen lévő dilemmája, amely irónikus, és jóhiszeműen feltételezve szándékos módon mutat ellentétet a franchise címében rejlő jelenséggel. Mindezek ellenére természetesen ez a sorozat sem mondható hibátlannak, hiszen a limitált büdzsé jelensége nem csak a grafikus oldal tekintetében a harcok alatt viszonylag rendszeresen használt állóképekben, de egy le nem gyártott 26. epizódban is megmutatkozik, amelyben nagy valószínűséggel tisztázásra került volna az az egy bizonyos kérdés, amely teljesebb mértékben képezett volna kapcsot az első és az utolsó rész között. Ez szerencsére a zenei oldalt nem érintette, amely nem csak hogy remekül illik a történet középkori jellegéhez, de egyben a hallójárat ideiglenes kitöltése mellett arra is alkalmas hogy markánsabb benyomást keltsen az emberben, legyen szó Guts témájáról, az előzetesekben felcsendülő keltás beütésű dalról, vagy éppen az utolsó epizódok alatt domináns sötét tónusú számról. Összességét nézve tehát én is osztom azon véleménycsoportot amely egy alapvetően nagyon jó darabnak tartja a sorozatot a mangához képest rövid terjedelem ellenére is, és valahol jó példája annak is a részemről, hogy időnként érdemes olyan vizekre beevezni, amelyektől más esetekben nem lennék elragadtatva.

Reklámok

You get: a finished school

Minden iskolaféleség megkezdését jó esetben minél hamarabb szokta követni a sikeres teljesítés, amelyet nekem a tegnapi nap folyamán sikerült elérnem, aminek eredményeként a (körülbelül másfél éve kipécézett) képpel ellentétben diplomával ugyan nem, de egy FSZ bizonyítvánnyal mégiscsak sikerült gazdagodnom tömény két év után. A kilenc modulból, és ezen belül tizenkét szóbeli tételből és gyakorlati feladatból álló vizsga eredménye az egyes modulokra lebontva katonásra sikeredett a jó értelemben (két modult kivéve négyesek-ötösök váltakoznak), ugyanakkor az nem segített túlzottan a dolgokon hogy kimondottan széthúzták az öt vizsganapot két hónapra leosztva, ami nagyjából ki is meríti annak magyarázatát hogy miért nem születtek mostanában TL;DR postok akármilyen témában, és miért lett egy kissé elhanyagolva a firkatár. Ennek megfelelően az utóbbi két hónap nem telt olyannyira eseménytelenül, ahogyan szerencsés módon a vizsga öt napja közül négyből sem történt komolyabb fennakadás. A gyakorlati részekkel javarészt nem volt gondom a valóban jó felkészítésnek hála, és számomra szerencsés módon a szóbelin se jött elő túlzottan a nyilvános szerepléskor néha előbújó “lányos zavar” effektus. Azonban a tegnapi, utolsó vizsganap adta fel talán a legjobban a leckét, révén eredetileg két vizsganap lett volna ezen a héten a múlt héthez hasonlóan, de végül valami miatt összevonták egy napra a hétre leosztott öt szóbeli tételt, amely a 24 ember + névsor miatti szívás (V-vel kezdődő vezetéknév átka) + “kellemes” nyári meleg kombót figyelembe véve könnyen leszűrhető, hogy nem éppen a legrövidebb vizsganapok közé tartozott a tegnapi nap. Már csak azért sem, mert a V betű áldásos hatásaként a kötelezően reggel 8-ra rendelt jelenlétből egy körülbelül hat és fél órás dekkolás kerekedett ki, amihez bónuszként jött a kábé másfél órás “szenvedtetés”.

Azonban szerencsés módon ennek meg is lett a jótékony böjtje, révén a jó esetben néhány hét múlvai munkakezdésig jóformán behozhatom azt a szabadidőt ami a szakdolgozat és a vizsgára történő készülésre került átcsoportosításra, így habár a hirtelen nyári melegben nekem se forog annyira a szürkemállomány mint kéne, mégis úgy tervezem hogy blog terén behozom a “lemaradást” a TL;DR postok terén, amelynek keretén belül valószínű mind játék, mind animu terén fognak születni irományok, utóbbi esetben nem kizárt hogy lesz pozitív és negatív végkicsengésű is, mégha azt még nem tudom, hogy a számomra egyébként bőséges tavaszi szezonból lesz-e majd alany. Az persze jó kérdés hogy ebből a fene nagy elhatározásból mi és mennyi fog megvalósulni végül, de annyi bizonyos hogy az időhiány egy darabig nem lesz visszatartó tényező.


Nisemonogatari – finished

A tegnapi nap folyamán véget ért az általam követett egyik mostani sorozat, a 11 részes Nisemonogatari, amelyről a végső benyomást az alábbi három kép illusztrálja a legjobban:

Röviden és tömören csak annyit tudok mondani erről, hogy az első szezon ismerete és kedvelése nélkül valószínűleg a sárga földig lehordanám az egész sorozatot, mert valami mintha nagyon elromlott volna a két sorozat(/történet) között, annak ellenére hogy azért gyorsan elszaladt ezekkel a heti fél óra. Azért merem remélni hogy a többi sorozat ennél sokkal jobb lesz, mert ég és föld a minőségbeli külömbség a két sorozat között. A kreátornak pedig üzenem hogy megeheti az olcsó fanservice-ét reggelire, mert erre speciel nem vagyok kíváncsi, de a character rape-es incest gyökérségére se.


My reaction to Neon Genesis Evangelion

Ugyan számomra is elkezdődött a héten az idei tanév, az első hét elviselhető lazasága révén fennakadás nélkül volt lehetőségem bepótolni az animék egyik ajánlott vizuális irodalmát, amiről aztán lett reakcióm rögtön kettő is.

Az egyiket már ellőttem korábban a Panty and Stockingos, hasonló jellegű postban, de az NGE első 24 része (és mert mindkettő animu Gainax gyártmány) alapján hasonló eredményt dobott ki az a bizonyos gépezet:

Azonban ha csak a maradék két részt nézem már nem ennyire pozitív az összkép, részben pontosan azért mert nem azt nyújtotta az anime vége amire számítottam, mintha egy hirtelen mozdulattal levágták volna az eredeti utolsó két részt és odabiggyesztettek volna egy háromnegyed órás valamit, amire a “fárasztó, céltalanul csapongó agyfasz” jelző meglehetősen finom lenne. Ha mást nem, most már kapizsgálom miért lett ajánlva megnézésre az End of Eva, mert ez így, ebben a formában egy semmi:

Az utolsó két részt leszámítva ugyanakkor azt tudom mondani hogy érdemes volt megnézni/bepótolni az animét, hiszen kimondottan nézette magát (nemigen szoktam ledarálni sorozatot két hét alatt), és a drámai oldal meglepő módon erősre, hatásosra sikerült. Egyúttal most már van még egy indokom arra hogy körberöhögjem azt aki az Elfen Liedet komoly, drámai “műnek” veszi.