Ga címkéhez tartozó bejegyzések

Picks from TGS 2013 by Dodgers… light

A blog rendszeres olvasóinak feltűnhetett az évek során, hogy mind az E3-ról, mind a Tokyo Game Show-ról szoktak születni olyan postok a részemről amelyekben a kedvemre való címekről amolyan mazsolázó jelleggel szoktam értekezni több-kevesebb kommentár hozzáfűzésével. Ez a szokás az idei E3-at illetően sem változott meg, az idei TGS-t illetően azonban úgy érzem hogy a figura rendhagyóvá tétele ez alkalommál szükségessé vált azon egyszerű okból kifolyólag, hogy rendkívül kevés mennyiségű játék keltette fel a figyelmem, szám szerint kettő. Való igaz, hogy mindkét játék olyan franchiseok tagja amelyeket már régóta kedvelek, ez azonban nem változtat egy cseppet sem azon a szituáción, hogy a korábbi évek E3/TGS postjaihoz viszonyítva a mostani összeállítás lesz az eddigi legrövidebb darab.

Olvasás folytatása


Yakuza 5 demo – első benyomások

71iiHRiEMfL._AA1024_

Olvasás folytatása


Binbougami-ga! – finished

A tavaszi szezonnal ellentétben az idei nyári szezon közel sem tűnt olyan bíztatónak a részemről, de a még mindig kitartó animunézési kedvem mégis rá tudott venni arra hogy két sorozatot végig tudjak nézni ebből a szezonból, amelyek közül az egyik idézőjelesen kiváltságos darab a post központi tárgyául szolgáló, 12 részes Binbougami-ga! volt, amelyhez mellékesen valamivel később csatlakozott a Jinrui wa Suitati Shimashita is. Eredetileg nem szándékoztam belenézni a sorozatba annak betudhatólag hogy látatlanban nem tűnt kiemelkedő, vagy akár érdekes darabnak annak ellenére hogy hellyel-közzel bírom a vígjátékokat, a Sankaku viszont ismét sikeresen rávett arra hogy belenézzek a sorozatba a képek alapján nem rossznak tűnő humor miatt, ami végül odáig fajult hogy a Jinrui mellett ezt a sorozatot voltam hajlandó csak a végéig követni, aminek eredményét az alábbi kép illusztrálná a legjobban a részemről:

Vannak olyan sorozatok amelyeknek nagyon nem áll jól a komolykodás vagy a sztori jellege, vagy éppen a sorozat eszköztára miatt, a Binbougami-ganak pedig mindkét kategóriát sikerült kimerítenie azzal, hogy elkövette azt a hibát amit egy vígjáték jellegű, amúgy nem túl kiemelkedő sorozatnak nem lenne szabad elkövetnie: ahelyett hogy a drámai jeleneteket a sorozat végére hagyná annak érdekében hogy ne legyen feltűnő a foghíjas színvonalú komolykodás, inkább az egész sorozat terjedelmére szórta szét. Ezzel akkora gond természetesen nem lenne ha értelmes, jól felépített drámát alkalmazott volna a sorozat, a gond viszont ott van hogy a sorozat íróinak halvány fogalma nincs arról hogy hogyan kellene egy vígjátékba értékelhető drámát applikálni anélkül hogy ne törje kerékbe a sorozat kohézióját, amiből következően sok olyan pillanatot mondhat magáénak a sorozat ahol gyorsan váltakozva akarna egyszerre vicces és drámai lenni, de mindkettőt elbukja az ész nélküli elosztás miatt. Az csak tovább növeli a problémát hogy a sorozat egyfajta karakterfejlesztést is ki akar csikarni az egyébként kellemesen kancsó főszereplőből, ami már nekifutásból olyan klisés módon van prezentálva hogy igazi súlya akkor sincs ha megfeszül a sorozat, hát még úgy hogy rendkívül fantáziátlan módon szinte állandóan ugyanazokkal az életveszély kártyáját kijátszó szituációkkal akarja fejlődésbe taszítani a főszereplőt, ráadásul úgy hogy kapásból a hozzá legközelebb álló embert veszik elő potenciális áldozatnak, és így haladnak sorba a főszereplő számára kevésbé fontos szereplők felé. Ez már önmagában akkora probléma mint a ház egy olyan sorozatban, ami valamiért egy tanulságos sorozatnak szeretné beállítani magát egy karakterfejlesztésbe csomagolva azt, amit csak súlyosbít az hogy a sorozat javarészt epizodikus formátuma miatt az egyes “arcok” után állandóan resetelik a főszereplő jellemét, ezzel csak kihangsúlyozva azt hogy a készítőknek fogalmuk sem volt arról hogy miként illesszék be a sorozatba a komoly elemeket, de mégis bennehagyták azokat abban a téves szellemben, ami szerint egy sorozat csak akkor lehet jó ha túljátszott, az azt körülvevő kontextus szempontjából átgondolatlan és hatásvadász drámát tartalmaz ami ráadásul jóval nagyobb mértékben van prezentálva a kelleténél. Ez a tézis már csak azért is téves a sorozat szempontjából, mert a javarészt sótlan, a kontans üvöltözésre épülő humor ellenére is voltak olyan részek (szám szerint négy darab), amelyeknél mintha egy más író vette volna át a stafétabotot a sorozat általános színvonalához képest remek időzítések és valóban kellemes szituációk miatt, ami csak tovább erősíti bennem azt a benyomást hogy egy kellemesen nagy potenciál veszett ki akkor, amikor a sorozat inkább egy komolyabb sorozat akart lenni humorosabb pillanatokkal, semmint inkább ennek a fordítottja.


Első benyomások: Binary Domain demo Vs. Gal Gun demo

Ugyan az eddigiek során jó pár játék kapcsán írtam már beszámolókat az érintett stuffok demojának kipróbálása után született tapasztalatokról, de a post címében szereplő két játék demója nagyjából ugyanakkor jelent meg, így még a kipróbálásuk előtt is úgy terveztem hogy egy poston belül fogok nyilatkozni a két címről. Azonban a két demó kipróbálása meggyőzött arról hogy még inkább érdemes egy postban értekezni róluk, hiszen habár mindkét játék nagyjából ugyanabba a műfajba sorolható, de mégis rendelkeznek egy alapjaiban hasonló tényezővel, ami érdemessé teszi ezeket arra hogy szembeállítsam a két demo tapasztalatait a nyilvánvalóan eltérő stílus ellenére is: a Visual Novel stílust akarják házasítani a TPS, illetve a rail-shooter műfajjal, amire eddig nem nagyon volt még példa.

Olvasás folytatása


Decent final boss is… decent?

Az ilyesmik miatt gondolom azt továbbra is, hogy akármilyen népszerű is a zombihentelős vonal a játékok terén, inkább csináltak volna a Yakuza: Dead Soulsból egy CG moviet inkább. Részben eleve azért mert minden random elképzelést ez a franchise sem bír el szvsz, másrészt jó pár vélemény szerint ez lett a leggyengébb epizód a sorozatban, és látok is ebben rációt: a korábbi beat’em up szisztémát demo alapján nem tudja pótolni ez az egykaptafa lövölde, ráadásul a mellékküldetések se sikerültek túlzottan jól állítások szerint, vagyis két meghatározó elemet nem tudtak jól összehozni ebben. Ettől függetlenül persze valamikor beszerzem a játékot mert mégiscsak egy általam kedvelt sorozat tagja, de az is biztos hogy nem adok le előrendelést a most 13000~ forintos stuffra, hanem majd akkor, amikor 9000 forint alá esik az ára.


Some favourite VG music #10

Olvasás folytatása


Ryu Ga Gotoku: of the End demo – első benyomások

Olvasás folytatása