Ga címkéhez tartozó bejegyzések

Picks from TGS 2013 by Dodgers… light

A blog rendszeres olvasóinak feltűnhetett az évek során, hogy mind az E3-ról, mind a Tokyo Game Show-ról szoktak születni olyan postok a részemről amelyekben a kedvemre való címekről amolyan mazsolázó jelleggel szoktam értekezni több-kevesebb kommentár hozzáfűzésével. Ez a szokás az idei E3-at illetően sem változott meg, az idei TGS-t illetően azonban úgy érzem hogy a figura rendhagyóvá tétele ez alkalommál szükségessé vált azon egyszerű okból kifolyólag, hogy rendkívül kevés mennyiségű játék keltette fel a figyelmem, szám szerint kettő. Való igaz, hogy mindkét játék olyan franchiseok tagja amelyeket már régóta kedvelek, ez azonban nem változtat egy cseppet sem azon a szituáción, hogy a korábbi évek E3/TGS postjaihoz viszonyítva a mostani összeállítás lesz az eddigi legrövidebb darab.

Olvasás folytatása


Yakuza 5 demo – első benyomások

71iiHRiEMfL._AA1024_

Olvasás folytatása


Binbougami-ga! – finished

A tavaszi szezonnal ellentétben az idei nyári szezon közel sem tűnt olyan bíztatónak a részemről, de a még mindig kitartó animunézési kedvem mégis rá tudott venni arra hogy két sorozatot végig tudjak nézni ebből a szezonból, amelyek közül az egyik idézőjelesen kiváltságos darab a post központi tárgyául szolgáló, 12 részes Binbougami-ga! volt, amelyhez mellékesen valamivel később csatlakozott a Jinrui wa Suitati Shimashita is. Eredetileg nem szándékoztam belenézni a sorozatba annak betudhatólag hogy látatlanban nem tűnt kiemelkedő, vagy akár érdekes darabnak annak ellenére hogy hellyel-közzel bírom a vígjátékokat, a Sankaku viszont ismét sikeresen rávett arra hogy belenézzek a sorozatba a képek alapján nem rossznak tűnő humor miatt, ami végül odáig fajult hogy a Jinrui mellett ezt a sorozatot voltam hajlandó csak a végéig követni, aminek eredményét az alábbi kép illusztrálná a legjobban a részemről:

Vannak olyan sorozatok amelyeknek nagyon nem áll jól a komolykodás vagy a sztori jellege, vagy éppen a sorozat eszköztára miatt, a Binbougami-ganak pedig mindkét kategóriát sikerült kimerítenie azzal, hogy elkövette azt a hibát amit egy vígjáték jellegű, amúgy nem túl kiemelkedő sorozatnak nem lenne szabad elkövetnie: ahelyett hogy a drámai jeleneteket a sorozat végére hagyná annak érdekében hogy ne legyen feltűnő a foghíjas színvonalú komolykodás, inkább az egész sorozat terjedelmére szórta szét. Ezzel akkora gond természetesen nem lenne ha értelmes, jól felépített drámát alkalmazott volna a sorozat, a gond viszont ott van hogy a sorozat íróinak halvány fogalma nincs arról hogy hogyan kellene egy vígjátékba értékelhető drámát applikálni anélkül hogy ne törje kerékbe a sorozat kohézióját, amiből következően sok olyan pillanatot mondhat magáénak a sorozat ahol gyorsan váltakozva akarna egyszerre vicces és drámai lenni, de mindkettőt elbukja az ész nélküli elosztás miatt. Az csak tovább növeli a problémát hogy a sorozat egyfajta karakterfejlesztést is ki akar csikarni az egyébként kellemesen kancsó főszereplőből, ami már nekifutásból olyan klisés módon van prezentálva hogy igazi súlya akkor sincs ha megfeszül a sorozat, hát még úgy hogy rendkívül fantáziátlan módon szinte állandóan ugyanazokkal az életveszély kártyáját kijátszó szituációkkal akarja fejlődésbe taszítani a főszereplőt, ráadásul úgy hogy kapásból a hozzá legközelebb álló embert veszik elő potenciális áldozatnak, és így haladnak sorba a főszereplő számára kevésbé fontos szereplők felé. Ez már önmagában akkora probléma mint a ház egy olyan sorozatban, ami valamiért egy tanulságos sorozatnak szeretné beállítani magát egy karakterfejlesztésbe csomagolva azt, amit csak súlyosbít az hogy a sorozat javarészt epizodikus formátuma miatt az egyes “arcok” után állandóan resetelik a főszereplő jellemét, ezzel csak kihangsúlyozva azt hogy a készítőknek fogalmuk sem volt arról hogy miként illesszék be a sorozatba a komoly elemeket, de mégis bennehagyták azokat abban a téves szellemben, ami szerint egy sorozat csak akkor lehet jó ha túljátszott, az azt körülvevő kontextus szempontjából átgondolatlan és hatásvadász drámát tartalmaz ami ráadásul jóval nagyobb mértékben van prezentálva a kelleténél. Ez a tézis már csak azért is téves a sorozat szempontjából, mert a javarészt sótlan, a kontans üvöltözésre épülő humor ellenére is voltak olyan részek (szám szerint négy darab), amelyeknél mintha egy más író vette volna át a stafétabotot a sorozat általános színvonalához képest remek időzítések és valóban kellemes szituációk miatt, ami csak tovább erősíti bennem azt a benyomást hogy egy kellemesen nagy potenciál veszett ki akkor, amikor a sorozat inkább egy komolyabb sorozat akart lenni humorosabb pillanatokkal, semmint inkább ennek a fordítottja.


Első benyomások: Binary Domain demo Vs. Gal Gun demo

Ugyan az eddigiek során jó pár játék kapcsán írtam már beszámolókat az érintett stuffok demojának kipróbálása után született tapasztalatokról, de a post címében szereplő két játék demója nagyjából ugyanakkor jelent meg, így még a kipróbálásuk előtt is úgy terveztem hogy egy poston belül fogok nyilatkozni a két címről. Azonban a két demó kipróbálása meggyőzött arról hogy még inkább érdemes egy postban értekezni róluk, hiszen habár mindkét játék nagyjából ugyanabba a műfajba sorolható, de mégis rendelkeznek egy alapjaiban hasonló tényezővel, ami érdemessé teszi ezeket arra hogy szembeállítsam a két demo tapasztalatait a nyilvánvalóan eltérő stílus ellenére is: a Visual Novel stílust akarják házasítani a TPS, illetve a rail-shooter műfajjal, amire eddig nem nagyon volt még példa.

Olvasás folytatása


Decent final boss is… decent?

Az ilyesmik miatt gondolom azt továbbra is, hogy akármilyen népszerű is a zombihentelős vonal a játékok terén, inkább csináltak volna a Yakuza: Dead Soulsból egy CG moviet inkább. Részben eleve azért mert minden random elképzelést ez a franchise sem bír el szvsz, másrészt jó pár vélemény szerint ez lett a leggyengébb epizód a sorozatban, és látok is ebben rációt: a korábbi beat’em up szisztémát demo alapján nem tudja pótolni ez az egykaptafa lövölde, ráadásul a mellékküldetések se sikerültek túlzottan jól állítások szerint, vagyis két meghatározó elemet nem tudtak jól összehozni ebben. Ettől függetlenül persze valamikor beszerzem a játékot mert mégiscsak egy általam kedvelt sorozat tagja, de az is biztos hogy nem adok le előrendelést a most 13000~ forintos stuffra, hanem majd akkor, amikor 9000 forint alá esik az ára.


Some favourite VG music #10

Olvasás folytatása


Ryu Ga Gotoku: of the End demo – első benyomások

Olvasás folytatása


Egy awesome, meg még egy awesome = win

Kevés olyan AMV van, amire azt mondom, hogy tűrhető, de ez mindenképpen közéjük tartozik. Nemcsak a két kedvemre való source miatt, hanem mert működik az egyveleg. Ha nem is olyan erősen, de egységet alkotnak. Általában itt (is) szokott megbukni az amw buzinessz, mert random cuccra random zenét rakni kicsit kevés az üdvösséghez, hiába vegyítenek az esetek többségében népszerűbbnél népszerűbb anyagokat. Plusz pont jár a készítőnek, amiért például a Megaman AMW-k többségével ellentétben még gameplayt is átallott belecsempészni, nem beszélve az egy-két kivételtől eltekintve jó időzítéstől.

BTW két hosszabb animus poszt per pillanat készülőben, egy kedvenc és egy nem éppen kedvenc darabról.


Yakuza 4 új trailerek – not bad at all

A néhány hónappal ezelőtt közzétett, elég gyenge bejelentő trailer után (random képsorok kissé gyenge zenére) a Sega végre kicsit rákapcsolt trailer-ügyileg a reklámozásban, amikről azt kell mondjam, jobbak lettek, mint vártam. Már maguk a jelenetek és a zenék is sokkal jobban lettek megválasztva, de szerintem maga a narráció is simán megéri a maga dicséretét – szimplán hangulatos, na. A kérdés mondjuk még mindig fennáll, miszerint miért nem használják fel a japáni trailereket is (az egyik például öt percen keresztül mutatta be a szórakozási, verekedős jellemzőket), de ha egyszer előveszik azokat is ugyanezzel a narratív stílussal, akkor rossz szavam nem lehet. 🙂 Vagyis egy: egy karácsonyi megjelenés remek lett volna. De ahhoz képest, hogy annak idején még az angol verziós harmadik rész sorsa bőven kétséges volt, szinte semmiség, pláne szinte nulla tartalom kidobás nélkül.

– Sztori trailer

– Kiryu trailer

– Akiyama trailer

– Saejima trailer

– az emlegetett öt perces trailer


Yakuza 3 – Kiryu szimulátor, harmadik felvonás

That’s how it’s done, Sega!
Olvasás folytatása