Gear címkéhez tartozó bejegyzések

Picks from TGS 2013 by Dodgers… light

A blog rendszeres olvasóinak feltűnhetett az évek során, hogy mind az E3-ról, mind a Tokyo Game Show-ról szoktak születni olyan postok a részemről amelyekben a kedvemre való címekről amolyan mazsolázó jelleggel szoktam értekezni több-kevesebb kommentár hozzáfűzésével. Ez a szokás az idei E3-at illetően sem változott meg, az idei TGS-t illetően azonban úgy érzem hogy a figura rendhagyóvá tétele ez alkalommál szükségessé vált azon egyszerű okból kifolyólag, hogy rendkívül kevés mennyiségű játék keltette fel a figyelmem, szám szerint kettő. Való igaz, hogy mindkét játék olyan franchiseok tagja amelyeket már régóta kedvelek, ez azonban nem változtat egy cseppet sem azon a szituáción, hogy a korábbi évek E3/TGS postjaihoz viszonyítva a mostani összeállítás lesz az eddigi legrövidebb darab.

Olvasás folytatása

Reklámok

Tetszhalotti látszat

Ha meg kellene neveznem egy olyan utóhatást, amely annak függvényében erősödik hogy az ember mennyi ideje van benne az adott hobbijában (a post esetében a videojátékozásban), akkor előkelő helyet élvezne az az eset amikor az adott sorozat ugyan nem tartozik az érdeklődést aktívan kiváltó dolgok közé, de mégis van bennük legalább egy olyan tényező, ami miatt a több éve, akár évtizedek óta is inaktív, vagy csak portokkal/remakekkel életben tartott franchiseok háza táján történő érdemi fejleményeket (értsd: teljer értékű, új epizódok) mégis érdeklődve figyeli az illető. Példának okáért az Arc System Works Guilty Gear sorozatát legfőképp a zenéje, másodsorban pedig az elvontabb karakterdesignjai miatt tartom amolyan “látatlanban érdekes” jelenségnek, és elsősorban ezeknek köszönhető az hogy felkeltette a figyelmem az a fejlemény, hogy az új epizódok terén jó pár éve inaktív sorozat hirtelen feltámadni látszik a hamvaiból a Guilty Gear Xrd: -Sign--al még annak ellenére is, hogy a fejlesztőcsapat részéről a stafétát már jó ideje átvette a BlazBlue franchise, mint zászlóshajó franchise.

Őszintén szólva a trailer elején egy kicsit elbizonytalanított az Unreal Engine használatáról tanúskódó lógó már csak azért is, mert az ARS mindig is híres volt a 2D-s spriteok használatáról, és habár első látásra a figurák kicsit tömzsinek tűntek a számomra, ez az érzés a trailer végére, majd ezt követően a második megnézésre szinte teljesen eltűnt, a helyét pedig átvette a korai elégedettség annak köszönhetően, hogy a jelek szerint úgy használják fel az enginet ahogy az a sorozat hagyatékához méltó. Ez elsősorban a szereplők animációjában érhető tetten, hiszen a cel-shade megoldás és a színválasztás nemcsak hogy rajzfilmessé teszi a karaktereket, de szinte teljes mértékben mímelik a korábbi epizódokban látható mozdulatokat is, ezzel is segítve az átállást a még a céghez képest is újszerű megközelítésre. Ugyan a átvezető animációkra a trailer alapján rá fog még férni a csiszolás a képfrissítést illetően, ennek jelképes ellensúlyozására a számomra legérdekesebb elemre, a zenére úgy látszik nem lesz különösebb gond, a szériára jellemző súlyosabb hangzás visszatérése bizonyos szinten már most frissítőnek hat a BlazBlue minőségében nem sokban elmaradó, ám a gazdagabb hangszerhangszálat mellett mégis kevésbé megkapó felhozatalához képest.


Some favourite VG music #19

Olvasás folytatása


Random gameplay – Metal Gear Rising: Revengance (VR Mission #7)

Avagy hogyan toljuk ki egy egyébként rövid játék szavatosságát úgy, hogy ne egy szabvány multiplayer módra, vagy a lemezen eleve meglévő tartalom DLC-ként való árusítására kelljen hagyatkozni, pusztán elegendő az is ha olyan opcionális kihívások vannak benne, amelyek maximális teljesítéséhez a főjáték végeztével sem eltűnő gyakorláshoz is szükség van.


Metal Gear Solid: Peace Walker (HD Edition) – A béke ötven árnyalata

960566_126390_front

(A post a Playstation 3-ra is megjelent, Metal Gear Solid HD Collection nevet viselő kiadásban szereplő HD Editiont veszi alapul, ennél fogva a itt leírt jellemzők is elsősorban a PS3-as kiadással kapcsolatban fognak információval szolgálni, helyenként kiegészítve a PSP-s változattal történő összehasonlítással.)

Olvasás folytatása


Egy kis gameplay – Metal Gear Rising: Revengance demo

A komolyabb horderejű kijelentésnek még viszonylag korán van már csak a játék megjelenéséig hátralévő két hónap miatt is, de a demó alapján úgy tűnik hogy Kojimába és a Platinum Gamesbe vetett bizalmam nem hagyott cserben a demó pár alkalommal történő végigjátszása után. Azt egy percig se lehetne tagadni hogy ez a Metal Gear másabb mint a korábbi Metal Gearek, de az alapvetően hack n’ slashé avanzsálódott epizód még mindig támogatja lehetőségként az észrevétlen, riadó nélküli munkát, és a szituáció érzékeny Codec és a hangulat ugyancsak rásegít arra hogy ez az epizód ne lógjon ki annyira a képből mint amennyire az elsőre látszik. A “mindenki által fogyasztható demó” koncepciója érdekében túlerősített főszereplő miatt mondjuk nem látszik annyira sok minden a nehézséget illetően, de a videóban látható boss harc és a “parry” mechanika afféle ébresztőnek is felfogható abból a szempontból, hogy a dodge gomb hiányát pótóló parry használata nélkül nem sokra lehet jutni a játékban, és az vitathatatlan hogy kell idő amíg az ember rááll a megfelelő ritmusra minden ellenfél- és támadásfajta esetében (az meg pláne hogy a “szagértő” zsurnalisták úgy le fogják húzni a mechanikát ezért, mint a pinty), de az elsajátítás után mondhatni kitárul a kapu a pattern tanulás felé, közel olyan mértékben és élménnyel mintha az ember egy 16 bites játékkal játszana.


Both sides of VG trolling

Olvasás folytatása