Genesis címkéhez tartozó bejegyzések

Sonic the Hedgehog: Genesis – Porból lett, porrá lesz

Olvasás folytatása

Reklámok

My reaction to Neon Genesis Evangelion

Ugyan számomra is elkezdődött a héten az idei tanév, az első hét elviselhető lazasága révén fennakadás nélkül volt lehetőségem bepótolni az animék egyik ajánlott vizuális irodalmát, amiről aztán lett reakcióm rögtön kettő is.

Az egyiket már ellőttem korábban a Panty and Stockingos, hasonló jellegű postban, de az NGE első 24 része (és mert mindkettő animu Gainax gyártmány) alapján hasonló eredményt dobott ki az a bizonyos gépezet:

Azonban ha csak a maradék két részt nézem már nem ennyire pozitív az összkép, részben pontosan azért mert nem azt nyújtotta az anime vége amire számítottam, mintha egy hirtelen mozdulattal levágták volna az eredeti utolsó két részt és odabiggyesztettek volna egy háromnegyed órás valamit, amire a “fárasztó, céltalanul csapongó agyfasz” jelző meglehetősen finom lenne. Ha mást nem, most már kapizsgálom miért lett ajánlva megnézésre az End of Eva, mert ez így, ebben a formában egy semmi:

Az utolsó két részt leszámítva ugyanakkor azt tudom mondani hogy érdemes volt megnézni/bepótolni az animét, hiszen kimondottan nézette magát (nemigen szoktam ledarálni sorozatot két hét alatt), és a drámai oldal meglepő módon erősre, hatásosra sikerült. Egyúttal most már van még egy indokom arra hogy körberöhögjem azt aki az Elfen Liedet komoly, drámai “műnek” veszi.


Egy kis playtrough – Contra: Hard Corps *Updated yet again*

Olvasás folytatása


Streets of Rage 1-2-3 – Ballada a düh útjáról

Olvasás folytatása


Some favourite VG music #5

Olvasás folytatása


Segamericano (avagy egy újabb fad) + Vanquish + zenei ajánló (vegyesfelvágott)

Ritkán van olyan, hogy egy alapvetően mainstream zene különösebben megtetsszen, de ez egyszerűen nem akar kimenni a fejemből valami oknál fogva. Ez, Soa Mark egyik korábbi videója, és alapvetően a Sega játékok okán gondoltam összeütök én is egy választ erre a fadre, stílszerűen a Sega régi és új játékaiból. Ami a kép minőségét illeti, ennél lehetett volna sokkal élesebb bármi gond nélkül, de a Vegas úgy érezte hogy most közbeszól, és a Sonic 4-es részletek képét totálisan kiiktatta. Van egy sanda gyanúm, hogy nem a Vegassal korábban helyrepofozott videót kellett volna használni. De hát hibáiból tanul az ember vagy mi.

Időközben péntek délután megérkezett az idei év másik olyan dobozos kiadást megélt játéka, amelyet a kicsit szűkös tárcám és az érdeklődésem figyelemre méltatott. A Vanquishról van szó, amiről pontosan a múlt hétfőn röppentek fel a pletykák, miszerint csak 4-5 órás mókát kínál teljes áron. Tegnap este végigjátszottam magát a játékot, és részemről igaznak találom azokat az érveket, amelyek a játékbeli óra tökéletlenségét taglalják. Arról van szó, hogy a játék csak azt az időt veszi figyelembe, ami alatt sikerül teljesíteni az adott szakaszt, ha közben meghalsz, visszaáll a pálya eleji értékre. Tehát ha tizenegyedik alkalommal sikerül a szakasz, akkor az első tíz próbálkozás ideje szanálásra kerül. Ez fel is veti a kérdést: akkor most mennyi is az annyi? Ami engem illet a játék szerint: 4 óra 56 perc, valós idő szerint pedig 7 óra 45 perc körül. Vagyis még mindig nem éri meg annyira idő szerint az a 11500 forint, de részben mégsem tisztán négy óráról van szó (főleg nem első végigjátszásra), másrészt pokoli szórakoztató a stuff a számomra. Egy hosszabb bejegyzés várható majd a teljes játékról.

Az elmúlt héten zenei fronton is találtam új kedvenc albumokat, név szerint a Pretty Maids, és a First Signal nevet viselő formációk új albumait, a Pandemoniumot, illetve a First Signalt. Előbbi hosszabb múltra tekinthet vissza és az eurometálos ízt képviselik, míg a First Signal afféle régisulis metált kínál, és mindkettő esetében elmondható, hogy az albumok egésze egységesen jó színvonalat képvisel, habár a First Signal egy-két helyen kicsit sántítva. Ha nem a trash vagy a death az eseted, akkor kicsit óvatosan az albumokkal, ellenkező esetben csak ajánlani tudom mindkettőt. Nálam szinte egyfolytában ezek szólnak mostanában, ha utazok.


Some favourite VG music #4

Olvasás folytatása