helyzetjelentés címkéhez tartozó bejegyzések

Helyzetjelentés animufrontról: return of the below good summer season

Habár az idei tavasz szezon viszonylag decensnek volt mondható a részemről annak tudatában, hogy az átlagnál több olyan sorozatot néztem végig amelyekkel a végén is többé-kevésbé elégedett voltam, ennek afféle kiegyensúlyozására a nyári szezon visszatért az általános szezonmegítélést tekintve a javarészt érdektelen kínálatot tekintve, ám ennek ellenére most is voltak olyan sorozatok amelyekbe próba szerencse alapon belenéztem pár régebbi darab mellett is.

Olvasás folytatása

Reklámok

Helyzetjelentés #random

Az utóbbi időben kicsit megnövekedett azon posztok száma, amelyek terjedelme nem volt több pár sornál, ami leginkább annak tudható be, hogy félév végéhez közeledve az utóbbi két hétben ütött be a második ZH-időszak, amely mondani sem kell, milyen jól esik így a szünet felé közeledve. Pláne úgy, hogy szinte minden tantárgyhoz mellékesen jár egy beadandó feladat vagy kiselőadás, ami a szívem csücskének nem kevésbé kívánt részének számított mindig is. Panaszra mondjuk most nincs okom, hiszen hármasnál gyengébb (azaz 70 százaléknál nem gyengébb) ZH-t vagy beadandót/kiselőadást nem sikerült idén produkálnom, leszámítva még egy tárgyat, a menedzsmentet, aminél szárazabb, unalmasabb, blőd tárgyat még nem pipáltam eddigi iskolai pályafutásom alatt. Az érzés gondolom ismerős, mikor az embert annyira “érdekli” valami, hogy még átolvasni is külön akaraterő kérdése, nem hogy meg is tanulni. Na ez valami olyasmi. A dolgot emeli, hogy a szokásos két ZH helyett csak egy lesz, holnapután, az utolsó héten. Úgy, hogy még azon pénteken javító annak, aki bebukja, szóval kiemelten illendő volna a részemről, ha pont ezt nem buknám be. Mindez még talán lenyelhető volna, ha nem lenne a csoportos beadandó feladat intézménye, aminél legalább négy embernek kell összedolgoznia a cél érdekében. Vagy én vagyok nem kifejezetten csapatjátékos, vagy viszonylag jól látom, hogy kettőnél több emberre ilyenkor nem igazán érdemes bízni ilyesmit, mert szélsőséges esetben vagy mindenki maga akarja csinálni, vagy éppen mindenki sz*rik bele a beadás előtti néhány napig. Vagy ahogy az esetemben, a ZH-k és egyéb beadandók nagyobb prioritást élveztek. És csak úgy mellékesen, a félévi jegy nagy részét pontosan ez a feladat adja. Epic iz epic. Másra terelve a témát, az időjárás kivételesen olyan, amilyennek ilyenkor lennie kell: rohadt hideg és havas. Ez idáig oké. Még az is, hogy én aki viszonylag jól bírja a hideget, és még négy-öt fokos időben is pulóverben vagy cipzáras, kapucnis málhában mászkál, egyik napról a másikra előkotorja a kabátját a jelentéktelen 10 fokos lehűlés miatt, ami pontosan a hónap elején állt be. De az már nem igazán remek, hogy egyre másra beköszönt az ónos eső jelensége is, amitől a jégen kevésbé edzett egyének (like ich) még akkor is tyúklépésre kényszerülnek, ha valahova rohadtul sietni kéne, például olyan mellékes helyekre, mint a ZH írás. Az külön fun, hogy a közlekedésiek is helyzet magaslatán állnak, ilyen például az autópályák elhanyagolt és kevésbé elhanyagolt szakaszai, vagy a tény, hogy a községben ahol lakom, a főút rendszeresen járhatóbb, mint az elvileg jobban koptatott városi út. Ez persze a mellékutcákra nem vonatkozik, így a buszmegálló irányába tett gyalogbusz során használható rövidítések sem érnek sokat ilyenkor. 😀

A jövő héttel befejeződő (és a januártól kezdődő vizsgaidőszak) félév révén lesz legalább két hét szünetem, ami alatt valószínű, hogy írok majd egy hosszabb animus bejegyzést (a Panty and Stocking mellett), aminek tárgyát szavazásra bocsájtom, ezzel kipróbálva a PollDaddys modult, ami már jó ideje ott lapul a WP-ben, de eddig még nem próbáltam ki, hogyan működik.


Indul a Dodgers nyaralni…

Vagy legalábbis vasárnap este naivan még azt hitte…

Már nyár elején bőszen mondogatták a meteorológusok, hogy július-augusztus fele-fele arányban lesz jó idő és szar idő egyaránt. Murphynek pedig természetesen nem szokása ilyenkor sem karba tett kézzel álldogálni, hanem nagyszerű időérzékéről tanúbizonyságot téve pontosan akkor lép közbe az egyszeri ember terveibe, amikor a legjobb elcseszni azt. Esetemben ez pontosan hétfő reggel történt. Pedig nem lett volna semmi extra: egy hét sátorozás egy másik, baráti családdal együtt a közeli bányatónál (cirka öt kilométer, szóval mondhatni egy köpésre van), amelyre a “mindenki hoz mindenkit” elv szerint mindenkinek a mindenkije is beugrik rövidebb-hosszabb időre a nagymamától a cimboráig (magam részéről két havert hívtam). Ennek mondjuk már hagyománya lett nálunk (minden évben megcsináljuk, 1994 óta), szóval mindenki sejtette, mire lehet számítani, ezért tervszerűen, csodával határos módon mindenkinek sikerült kivenni egy két hetes szabadságot a “majd csak lesz egy hét jó idő, a picsába is” (copyright by nagyfater) jóhiszemű reményében. Az eredeti indulási időpont hétfő reggel kilenc lett volna, de hála a meteorológia pont ilyenkor töketlen hatásfokának azt sem tudtuk, hogy egyáltalán milyen időben fogunk sátorvasakat a földbe ütni, de szerencsére (?) Természetanya volt olyan kedves és bemutatott egy fityiszt: vasárnap este fél tízkor, fél hónapos szárazság után mit ad isten elkezdett szemerkélni az eső, ami rövid időn belül hangos zúgássá nőtte ki magát. Ehhez társult az előző napi gatyarohasztó 35 fokról lazán visszaszökkenő 20 fok is, és már tudtam: ez is jól kezdődik. Főleg annak fényében, hogy általában a hazajövetel napján szoktuk a nyakunkba kapni az esőt, nem pedig induláskor. Ez például saját tapasztalat, az elmúlt tizenhat évben csak két alkalommal nem zuhogó esőben pakoltuk a cuccost (tavaly, és ’94-ben, ez utóbbira mondjuk nem emlékszem, betudva akkor zsenge koromnak), és eddig úgy néz ki, hogy idén ez a trend sem fog megváltozni, legalábbis az Ozone jelentése szerint, ugyanis keddre megint szar időt ígér a javából, ami a hétfői időponthoz képest nem lenne annyira rossz, de mivel per pillanat holnap délelőttre/délutánra van megbeszélve az indulás, ezért maximum egy hosszú hétvégéről lehet szó. Meh… Na de mindegy, ez is több mint a semmi, és legalább vízközelben is lehetek hosszabb ideig egy Szentkirályi/Dreher/Jéger plusz haverok társaságában, bár az már most betonbiztos, hogy esténként ha mindenki hülyére issza magát (kicsi családomat is beleértve apám kivételével), én legfeljebb “anti-szatír” szerepet töltök be, hacsak sikerül értelmes kommunikációt kiváltani a hardcore alkeszekből, ami nem igazán szokott összejönni általában, de legalább ismét lesz min hülyére röhögnöm magam. Ez van, ha az ember rühell részeg lenni, és jobban szereti a nyugalmat a piát követő másnapi szenvedésnél (egyszer ittam hülyére magam életemben, és azóta is bánom).

Lényeg a lényeg, legalább jövő keddig pihenni fog a blog, azután pedig még nem tudom milyen posttal térjek vissza. Contra Hard Corps review vagy témába vágó Youtube Poop rövid élménybeszámolóval? Ez még a jövő zenéje. Addig is, stay tuned.