metal címkéhez tartozó bejegyzések

Picks from TGS 2013 by Dodgers… light

A blog rendszeres olvasóinak feltűnhetett az évek során, hogy mind az E3-ról, mind a Tokyo Game Show-ról szoktak születni olyan postok a részemről amelyekben a kedvemre való címekről amolyan mazsolázó jelleggel szoktam értekezni több-kevesebb kommentár hozzáfűzésével. Ez a szokás az idei E3-at illetően sem változott meg, az idei TGS-t illetően azonban úgy érzem hogy a figura rendhagyóvá tétele ez alkalommál szükségessé vált azon egyszerű okból kifolyólag, hogy rendkívül kevés mennyiségű játék keltette fel a figyelmem, szám szerint kettő. Való igaz, hogy mindkét játék olyan franchiseok tagja amelyeket már régóta kedvelek, ez azonban nem változtat egy cseppet sem azon a szituáción, hogy a korábbi évek E3/TGS postjaihoz viszonyítva a mostani összeállítás lesz az eddigi legrövidebb darab.

Olvasás folytatása


Some favourite VG music #19

Olvasás folytatása


Random gameplay – Metal Gear Rising: Revengance (VR Mission #7)

Avagy hogyan toljuk ki egy egyébként rövid játék szavatosságát úgy, hogy ne egy szabvány multiplayer módra, vagy a lemezen eleve meglévő tartalom DLC-ként való árusítására kelljen hagyatkozni, pusztán elegendő az is ha olyan opcionális kihívások vannak benne, amelyek maximális teljesítéséhez a főjáték végeztével sem eltűnő gyakorláshoz is szükség van.


Metal Gear Solid: Peace Walker (HD Edition) – A béke ötven árnyalata

960566_126390_front

(A post a Playstation 3-ra is megjelent, Metal Gear Solid HD Collection nevet viselő kiadásban szereplő HD Editiont veszi alapul, ennél fogva a itt leírt jellemzők is elsősorban a PS3-as kiadással kapcsolatban fognak információval szolgálni, helyenként kiegészítve a PSP-s változattal történő összehasonlítással.)

Olvasás folytatása


Napi mjúzik – Pokolgép edition



A kis hazánk huszadik századi, az ötvenes évektől a nyolcvanas évek legvégéig tartó “speciális” múltjának köszönhetően elég sok mindenben mondhatni el voltunk maradva a tőlünk nyugatabbra elterülő országoktól, azonban ez szerencsére nem jelentette azt hogy ne kezdtünk volna el apránként utánaeredni annak a színvonalnak, és ez igaz volt a hazai zenei színtérre is. Különösen annak fényében hogy a körülmények ellenére is voltak olyan előadók és bandák akik az akkori körülmények között is megállhatták volna a helyüket a nyugati világban, és ebbe a sorba véleményem szerint a Kalapács József nevével is fémjelzett kezdeti Pokolgép is beálhatott a post tárgyául szolgáló Éjszakai bevetés című albummal, amelynek színvonala ugyan egy erős hat-évvel volt elmaradva a korszak heavy metaljának minőségétől (a hangtechnikai meg egy bő tizessel), ugyanakkor ezt a kis túlzással múltidéző színvonalat mégis képes volt megfelelő szinten hozni a lehetőségekhez mérten, arról nem is szólva hogy egy hátramaradt országban hirdette azt a stílust és minőséget amely nyugaton már jóval korábban megszilárdult, olyannyira hogy számomra ott van a helye a mívesebb hazai albumok között.


Egy kis gameplay – Metal Gear Rising: Revengance demo

A komolyabb horderejű kijelentésnek még viszonylag korán van már csak a játék megjelenéséig hátralévő két hónap miatt is, de a demó alapján úgy tűnik hogy Kojimába és a Platinum Gamesbe vetett bizalmam nem hagyott cserben a demó pár alkalommal történő végigjátszása után. Azt egy percig se lehetne tagadni hogy ez a Metal Gear másabb mint a korábbi Metal Gearek, de az alapvetően hack n’ slashé avanzsálódott epizód még mindig támogatja lehetőségként az észrevétlen, riadó nélküli munkát, és a szituáció érzékeny Codec és a hangulat ugyancsak rásegít arra hogy ez az epizód ne lógjon ki annyira a képből mint amennyire az elsőre látszik. A “mindenki által fogyasztható demó” koncepciója érdekében túlerősített főszereplő miatt mondjuk nem látszik annyira sok minden a nehézséget illetően, de a videóban látható boss harc és a “parry” mechanika afféle ébresztőnek is felfogható abból a szempontból, hogy a dodge gomb hiányát pótóló parry használata nélkül nem sokra lehet jutni a játékban, és az vitathatatlan hogy kell idő amíg az ember rááll a megfelelő ritmusra minden ellenfél- és támadásfajta esetében (az meg pláne hogy a “szagértő” zsurnalisták úgy le fogják húzni a mechanikát ezért, mint a pinty), de az elsajátítás után mondhatni kitárul a kapu a pattern tanulás felé, közel olyan mértékben és élménnyel mintha az ember egy 16 bites játékkal játszana.


Some favourite animu opening/ending #1

Olvasás folytatása