mjúzik címkéhez tartozó bejegyzések

Napi mjúzik – Airbourne edition



A nyári meleg, és az ennek kapcsán időszakosan szaporodó rendezvények kapcsán úgymond szinte velejáró elemnek tekinthető az olyan zenei nívó szerepeltetése, amely ha nem éppen a legfrissebb “színvonalas” popeposzokban merül ki, akkor az olyan könnyed jelleget célozza meg amelyre könnyebben csúszik le az éppen kézbe akadó itóka, és még esetleg a csoportos, rögtönzött éneklési képességek prezentálása is szóba jöhet. Az AC/DC mondhatni önmagában egy slágernek számít ebben a kategóriában, így nem meglepő hogy azóta számos követője akadt a rock eme könnyed formájának, és az ausztrál Airbourne közülük is az egyik leginkább hiteles formációnak tekinthető, köszönhetően annak hogy a közelmúltban megjelent harmadik albumuk, a Black Dog Barking ha nem is forradalmasító módon, de még mindig szinte hibátlanul mondja fel azt a bizonyos leckét. A passzoló orgánumú énekestől kezdve az egyszerű szerkezetű és mégis megjegyezhetően dallamos, hangulatos szöveg- és zenei világon át a banda átfogó, a zenei szakmához viszonyítva megnyerően hiteles mivoltáig bezárólag nem érheti szó a ház elejét, és habár véletlenül sem egy bonyolult, vagy rafinált zenei világról van szó, az ilyesféle zenének is bőven megvan a helye az év egy olyan időszakában, amikor mindenkiről kollektíven lerohad az utolsó gatya is a melegtől, és jó esetben vízpartot érintő társas összeröffenésen, vagy legalább az egyikben van lehetősége lenni.

Reklámok

Some favourite VG music #16

Olvasás folytatása


Napi mjúzik – Judas Priest edition



Ugyan a Judas Priest tekintetében mindig is a Ram it Down/Painkiller kettőst tartottam a brit csapat legjobb lemezeinek, ettől függetlenül természetesen más albumok is elnyerték a tetszésemet tőlük, ilyen darab példának okáért az idén harmincadik évfordulóját ünneplő Scream for Vengence lemez is. A lemez hangzásán ugyan már érezhető az idő vasfoga a kicsit életlen hangzás miatt, ez azonban nem von le azon erényéből, hogy a Defenders of the Faith albummal karöltve ez volt szvsz az első olyan album amely egyértelműen kijelölte azt a vonalat amin a JP elindulhatott a jövőben, köszönhetően az olyan, tartalmas gitár- és hangulatos énektémákban gazdag számok csokrának amelyek ennyi idő elteltével is megállják a helyüket a műfajukban, megfejelve Rob Halford bizonyos mértékben ízlésfüggő hangjával, aki ennek ellenére is a heavy metal műfaj cégérévé vált a számomra.


You get: a good full ending song

Eddig ugyan nem nagyon szenteltem külön postokat olyan, animékben is szereplő számoknak amelyek megragadták a figyelmem köszönhetően annak, hogy az ilyen számok gyakran kimerülnek a tingli-tangli, egy hónapig népszerű sztárocskákat szerepeltető J-Popban, így még inkább jó dolog a részemről olyan nyitó vagy zárózenékkel szembesülni amelyek felkeltik a figyelmem. Erre az esetre jó példa a Hunter x Hunter remake sorozatának második endingjeként funkcionáló Hunting for your dreams a Galneryustól amelynek nemrég jelent meg a teljes változata, és amelyben személy szerint nem is csalódtam azon okból kifolyólag hogy teljes változatában is a közelmúlt egyik kevés, valóban értékelhető animu számának tartom, egyben mint Galneryus szám szinte hiánytalanul hozza az ottani metál szcéna egyik (szintúgy kevés) értékelhető csapatának stílusát szólóstól-szintetizátorostól egyaránt.