Neon címkéhez tartozó bejegyzések

Napi mjúzik – Double Dragon: Neon edition



Eddig nem igazán vált szokásommá hogy egy játék OST-jének egy külön postot szenteljek, ám mint mindenhol úgy itt is akadnak olyan kivételek amelyek érdemes lennének a külön megemlítésre, a nemrég megjelent új Double Dragon epizód zenei anyaga pedig pontosan ilyen kivétel. Többek között amiatt is, mert a zeneszerzőül szolgáló Jake Kaufmann az eddigiek során javarészt talpraesettségről tett tanúbizonyságot ha egy eleve kialakított zenei stílushoz kell alkalmazkodnia, és a DDN esetében ez teljes mértékben igazolódni látszik ha azt veszem figyelembe, hogy Kaufmann ezt egyszerre két fronton érte el: a korábbi DD számok megfelelően jól sikerült remixeket kaptak, ám az igazi fénypont a vokállal rendelkező számok esetén érhető tetten, Kaufmann ugyanis nagyon jó érzékkel tapintott rá arra a zenei és tartalmi stílusra amely a nyolcvanas éveket jellemezte. Amellett hogy ezek a számok amúgy is jól illeszkednek a játék szándékosan nyolcvanas-kilencvenes éveket idéző stílusához, véleményem szerint az “élőzenei” mezőnyben, pontosabban a manapság egyébként dúló retróhullámban is méltóképpen megállnák a helyüket mint autentikus és a korszakhoz hű, ám mégis korszerű hangzással bíró szerzemények.

Reklámok

My reaction to Neon Genesis Evangelion

Ugyan számomra is elkezdődött a héten az idei tanév, az első hét elviselhető lazasága révén fennakadás nélkül volt lehetőségem bepótolni az animék egyik ajánlott vizuális irodalmát, amiről aztán lett reakcióm rögtön kettő is.

Az egyiket már ellőttem korábban a Panty and Stockingos, hasonló jellegű postban, de az NGE első 24 része (és mert mindkettő animu Gainax gyártmány) alapján hasonló eredményt dobott ki az a bizonyos gépezet:

Azonban ha csak a maradék két részt nézem már nem ennyire pozitív az összkép, részben pontosan azért mert nem azt nyújtotta az anime vége amire számítottam, mintha egy hirtelen mozdulattal levágták volna az eredeti utolsó két részt és odabiggyesztettek volna egy háromnegyed órás valamit, amire a “fárasztó, céltalanul csapongó agyfasz” jelző meglehetősen finom lenne. Ha mást nem, most már kapizsgálom miért lett ajánlva megnézésre az End of Eva, mert ez így, ebben a formában egy semmi:

Az utolsó két részt leszámítva ugyanakkor azt tudom mondani hogy érdemes volt megnézni/bepótolni az animét, hiszen kimondottan nézette magát (nemigen szoktam ledarálni sorozatot két hét alatt), és a drámai oldal meglepő módon erősre, hatásosra sikerült. Egyúttal most már van még egy indokom arra hogy körberöhögjem azt aki az Elfen Liedet komoly, drámai “műnek” veszi.