Segamericano (avagy egy újabb fad) + Vanquish + zenei ajánló (vegyesfelvágott)

Ritkán van olyan, hogy egy alapvetően mainstream zene különösebben megtetsszen, de ez egyszerűen nem akar kimenni a fejemből valami oknál fogva. Ez, Soa Mark egyik korábbi videója, és alapvetően a Sega játékok okán gondoltam összeütök én is egy választ erre a fadre, stílszerűen a Sega régi és új játékaiból. Ami a kép minőségét illeti, ennél lehetett volna sokkal élesebb bármi gond nélkül, de a Vegas úgy érezte hogy most közbeszól, és a Sonic 4-es részletek képét totálisan kiiktatta. Van egy sanda gyanúm, hogy nem a Vegassal korábban helyrepofozott videót kellett volna használni. De hát hibáiból tanul az ember vagy mi.

Időközben péntek délután megérkezett az idei év másik olyan dobozos kiadást megélt játéka, amelyet a kicsit szűkös tárcám és az érdeklődésem figyelemre méltatott. A Vanquishról van szó, amiről pontosan a múlt hétfőn röppentek fel a pletykák, miszerint csak 4-5 órás mókát kínál teljes áron. Tegnap este végigjátszottam magát a játékot, és részemről igaznak találom azokat az érveket, amelyek a játékbeli óra tökéletlenségét taglalják. Arról van szó, hogy a játék csak azt az időt veszi figyelembe, ami alatt sikerül teljesíteni az adott szakaszt, ha közben meghalsz, visszaáll a pálya eleji értékre. Tehát ha tizenegyedik alkalommal sikerül a szakasz, akkor az első tíz próbálkozás ideje szanálásra kerül. Ez fel is veti a kérdést: akkor most mennyi is az annyi? Ami engem illet a játék szerint: 4 óra 56 perc, valós idő szerint pedig 7 óra 45 perc körül. Vagyis még mindig nem éri meg annyira idő szerint az a 11500 forint, de részben mégsem tisztán négy óráról van szó (főleg nem első végigjátszásra), másrészt pokoli szórakoztató a stuff a számomra. Egy hosszabb bejegyzés várható majd a teljes játékról.

Az elmúlt héten zenei fronton is találtam új kedvenc albumokat, név szerint a Pretty Maids, és a First Signal nevet viselő formációk új albumait, a Pandemoniumot, illetve a First Signalt. Előbbi hosszabb múltra tekinthet vissza és az eurometálos ízt képviselik, míg a First Signal afféle régisulis metált kínál, és mindkettő esetében elmondható, hogy az albumok egésze egységesen jó színvonalat képvisel, habár a First Signal egy-két helyen kicsit sántítva. Ha nem a trash vagy a death az eseted, akkor kicsit óvatosan az albumokkal, ellenkező esetben csak ajánlani tudom mindkettőt. Nálam szinte egyfolytában ezek szólnak mostanában, ha utazok.