Persona címkéhez tartozó bejegyzések

The Wheel of Fail is turning 6

Expert censorship is expert.

Habár az animék mindig is kicsivel szabadosabban kezelték az erőszakos, explicit tartalmakat, ez még közel sem jelenti azt hogy a japáni cenzorok ne állnának elő olyan kifogásokkal, amelyek igazságtartalma körülbelül olyan szinteket ostromol, mint amelyet kicsiny hazánk is képvisel. Egy ilyen szituációval állt elő a japáni BPO szervezet is, akik Ishihara kicsit extrém cenzúrapolitikájától felbuzdulva a Persona 4 egyik epizódja ellen emeltek kifogást, mondván a szereplők egy night club/love hotel párosra hajazó létesítménybe tértek be szórakozni, amit a jelek szerint náluk 18 év alatt tilt a törvény, vagyis illegális cselekedetnek számít még a tévében történő mutatása is. Ez pedig az ő értelmezésükben az erköcstelenség netovábbját fejezi ki a tévétársaságok mentalitását érintően, hiszen miféle morálra vall az, hogy ilyesmit lead egy csatorna…?

Az én olvasatomban viszont ez csak azt fejezi ki, hogy Japánban is kezd elszaporodni az amerikai focistagyerek anyukákra hajazó, szemellenzős réteg az ilyen pozíciókban, akik az apróbb kivetnivalókra úgy vetik rá magukat mint foxi a lábtörlőre, csak éppen a fától nem szokták látni az erdőt, mindezt az erkölcsös nevelés nevében:

– lerí a kritikájukról hogy nem nézték végig rendesen az epizódot, ugyanis a szereplők által meglátogatott létesítmény egyáltalán nem love-hotel, és night clubnak is csak üggyel-bajjal lehetne nevezni, inkább egy “sima” diszkóról van szó. De ha még night-clubról is lenne szó, akkor se igazán lehetne érteni a kifogást, hiszen a szereplők semmi olyasmit nem csinálnak amit eddig ne bírt volna el a japáni erkölcs, hacsak nem arra akarnak kilyukadni, hogy bárminemű szórakozóhely megjelenítése sérti az erkölcsöt. Ha így van, akkor kíváncsi vagyok mikor emelnek vádat az onsenek ellen, ahol ennél azért komolyabb dolgokat szoktak művelni, főleg ha ecchiről van szó. Plusz ha már SMT: ha egyszer meganimálásra kerül a Nocturne, akkor tényleg kíváncsian fogom várni a leendő kritikákat azzal kapcsolatban, hogy Tokió (és a világ) egyszerűen megszűnik létezni a mostani formájában.

– az is világos hogy nem igazán végeznek aktív munkát a műsorok követésével, tekintve hogy az elmúlt pár évben igencsak megugrott azon animék száma, amelyek a céltalan meztelenkedésen kívül az ég egyadta világon nem szólnak másról (vagy ha igen, akkor se muzsikálnak jól), amikhez képest a Persona 4 tényleg nem rúg labdába ilyen téren. Összehasonlítási alapként tessék megtekinteni ezt és ezt a két Sankakus cikket, és mindenkinek a gondolatmenetére bízom, hogy melyik kezdheti ki jobban a erkölcsösség kényes fogaskerekét: egy diszkó, vagy a nyílt(/céltalan) meztelenkedés és fogdosás? Én mindenesetre maradok azon a véleményen hogy a japáni cenzorok inkább maradjanak a kaptafánál és kezdjék kivizsgálni az elmúlt három év ecchi felhozatalát, csak hogy igazán megérdemelten kapják készhez azt a kis csekket a hónap végén és egyben ne csináljanak hülyét magukból. Habár amilyen kifogást emeltek az OreImoval szemben, aligha hiszem hogy ez a hipotézis egyhamar valóra fog válni.

Reklámok

Helyzetjelentés animufrontról Z

Habár a mostani animu szezon nem sok néznivalót tartogat a számomra, a januári iskolamentes időszak mégiscsak rá tudott bírni arra, hogy a szokásosnál egy kicsivel többször üljek le újabb animut nézni, ami kapóra is jött az üres szezont elnézve. Természetesen a régebbi animéket se vetettem meg ebben az időszakban (pölö Samurai Champloo, GS Mikami), de az újabb darabok között viszonylag sok (három) olyan volt amibe direkt azért néztem bele mert láttam potenciált, és az esetek többségében nem is vetődtem árnyékra.

Olvasás folytatása


Picks from Tokyo Game Show 2011 by Dodgers

A tavalyi évhez hasonlóan az idei TGS-en is akadt jó néhány olyan játék, amely valamilyen formában de felkeltette a figyelmem. Mégha nem is olyan sok darabról van szó, tekintve hogy az idei TGS mintha sokkalta kissebb szabású, kevésbé robbantós lett volna mint a tavalyi rendezvény, még annak ellenére is hogy állítólag az idén dőlt meg az első napra érkező látogatók száma (kicsivel 86.000 fölött). Természetesen ez valamilyen szinten betudható a márciusi katasztrófa sorozatnak, de az E3-at ennek ellenére szerencsére lekörözte, hiszen valamivel kevesebb újramelegítés, kollekció képviseltette magát, és úgy-ahogy senki nem járatta le magát egyik konzollal, demonstrációval se. Leszámítva a Level-5 fejes “a Playstation Vita olyan akár egy csatahajó” hasonlatát, amivel egyébként nem lenne gond mert van alapja, csakhogy a PSP pont a “lőszeren”, a játékokon bukta be a dolgot, és kimondottan nem tenne jót a Szotyinak ha ugyanabból az indokból fürödne be ismét az újabb zsebcsodájuk.

Olvasás folytatása


2011 őszi animu szezon

Lassan de biztosan közeledik az őszi animu szezon, aminek felhozatalából továbbra se sok ragadta meg a figyelmem, de azt el kell ismernem hogy első látásra mintha kicsit visszafogottabb lenne a felhozatal a nyárihoz képest, már ami a moe/pink shit faktort illeti. Ez még persze nem jelenti azt hogy a nagy részébe tartósan belekezdenék magamtól, de a kis javulás is javulás.

Hunter X Hunter: ha Wagner nem mutatott volna részleteket az első sorozatból akkor efölött is elsiklottam volna. A videókból viszont egy decens shounen fightnak látszik (amit nem mellékesen a Yu Yu Hakusho szerzője követett el), úgyhogy inkább bevárom az új, Madhouse patronálta sorozatot a témában való művelődéshez.

Persona 4 – The Animation: őszintén szólva meglepett hogy nem a Persona 3-at vették elő rajzfilmesítés céljából, hiszen az a játék népszerűségben olyan az SMT-verzumon belül, mint a Final Fantasy 7 az FF-nek. Éppen ezért jó döntés volt elővenni a Persona 4-et, közel sincs annyira agyonhasználva mint a P3, aminek okára megvan a magam teóriája (röviden: elsőre sikerült jól összedobni). Az animét illetően viszont jó kérdés hogy tudnak majd összehozni ebből egy jó sorozatot anélkül hogy “monster of the week” jelleget venne fel az egész, főleg úgy ha kötik az ebet a karóhoz és szabvány 13 részes lesz a sorozat. Ugyanakkor az már most jó pont hogy az anime zenéjét Shoji Meguro szerzi majd, így a zenei oldalon elég valószínű hogy nem fog csalódást okozni. A tény viszont igen hogy Kugumiyát nem rúgták ki a stábból és itt is szerepelni fog, ami személyemre nézve nagy kár, tekintve hogy a játékban anno olyan hangja volt hogy az ember füléből garantáltan elkezdett ömleni a vér.

Lupin the Third (4th TV series): alapjáraton ezt nem soroltam volna az esélyesek közé a témában való kvázi ismeretlenség okán, de két movie (egyik a “Cagliostro kastélya”) megnézése után kimondottan szimpatikusnak tűnik a franchise, így mindenképp bekerült a megnézendők közé.

Hogy aktualitás is legyen: ugyan nemrég volt egy animujelentős poszt, azóta belekezdtem két másik sorozatba amelyekről kialakult egy első benyomás. Az egyik a Yondemasu yo, Azazel-san amelyre siklara blogján akadtam rá, míg a másik a Neon Genesis Evangelion amelyet Márkusz ajánlott. Az Azazel ugyan valóban vicces és a Nichivel ellentétben a viccek felvezetésével, lereagálásával sincs gond, de a későbbiekben mintha egy kicsit visszaesne a lendület, míg az Eva három rész alapján kimondottan ígéretesnek látszik, és a sorozat végi mindfuckra kíváncsi vagyok, már csak a Gainax “személye” miatt is. Na meg persze Gendo miatt, aki már látatlanban kiérdemli az “univerzum pimpje/trollja” címet, olyannyira a képére van írva a fickónak. 😀


Persona 4 final boss w/ Izanagi/Scathach

A Persona 3 feleslegesen hosszúra nyúló final bossával szemben Izanami viszonylag könyörületesnek mondható, de cserébe 85 körüli szint alatt nem érdemes kiállni ellene, mert a második forma cheap módon kétszer támadhat egy körben. A videóban használt mindkét personáról már esett említés ebben a postban, és továbbra is azt mondom hogy megérte össze-visssza fúziózni őket, különösen Izanagit.


Top 15 hardest bosses by Dodgers

Nemrégiben Péter és Wagner készített egy olyan toplistát, amely a legnehezebb (Péternél legkönnyebb is szerepelt) bossokat foglalta magában. Ezen listák alapján gondoltam én is hozzáteszem a magam két centjét a témához, és én is összeütöttem egy ilyen toplistát, a másik két listával ellentétben csak 15 helyezettel. Mivel a bossok felevenítése kicsit nehéz feladatnak bizonyult, így könnyen lehet hogy kihagytam olyan egyedeket is, amelyekkel többet szenvedtem, csak az ilyen téren kicsit lyukas memóriám megtréfált. Az eddigi listákhoz hasonlóan itt sincs helyezés, ahogy az összeállításnál is a teljes szubjektivitás került előtérbe, így előfordulhat hogy olyan bossokat találtam érdemesnek a listára, amelyeket más a reggeli kávéja mellett szokott legyűrni.

Olvasás folytatása


Picks from E3 2011 by Dodgers

A múlt hét alkalmával lezajlott a videojáték kiállítások egyik legnevesebb rendezvénye, az E3, amelyet ezúttal nem az elejétől fogva követtem, hanem kicsit később, kedd estétől kezdve. Így kicsit körülményesebb volt utólag nagyjából mindennek utánaolvasni, de a látottak alapján nem ez lesz az az E3 amiről évek múlva is elismerősen fogok beszélni, valahogy laposabbnak hatott az összkép a Tokyo Game Show 2010-hez képest. Ennélfogva kevesebb olyan cím volt ami felkeltette a figyelmem, ezekből szemezgetnék most a post keretén belül.

Olvasás folytatása