Playstation 3 címkéhez tartozó bejegyzések

Yakuza 5 demo – első benyomások

71iiHRiEMfL._AA1024_

Olvasás folytatása


Yakuza 4 – Négyen, mint a gonoszok *redux post*


Olvasás folytatása


Random gameplay – Hard Corps: Uprising edition

 

Avagy a Contra sorozat még 2011-ben is él és virul. Nem is akárhogy.


Awesome trailer is awesome

Magához a játékhoz nincs sok köze, de azon ritka esetről van szó, amikor ez a fajta zene még jobban dob a reklámozott dolgon.

Maga a játék? Az egyik talán legjobb remake ami valaha készült, ráadásul ugyanolyan újító, mint amilyen a NES-es eredeti volt annak idején. Hiszen nem sok platformerben hagyták még ki az ugrás lehetőségét, és a remake ezen se változtatott, szemben a múlt héten megjelent folytatással ami állítólag nem sikerült olyan jól. Kipróbáltam volna azt is, de mivel demo nincs, pozitív véleményből kevés van, és még az ára is magas ahhoz képest, beértem az első Rearmeddel, amit annak idején félbehagytam PC-n. Nagy kár volt, most már belátom. 🙂


Some favourite VG music #6

Olvasás folytatása


One good final boss

Call of Duty: Black Ops vagy ez…? Nem kérdés. 😀


What’s this, PSN?

Mikor kezdtem volna azt hinni, hogy a HC:U/Yakuza 4 pároson kívül nem kötne le semmi a következő néhány hónapban, a Playstation Community érdekes híreket szolgáltatott: az elvontabb stuffok terén mégiscsak érkezni fog olyan utánpótlás, ami felkelti az érdeklődésem. Ezek név szerint a Mamoru-kun: Meikai Katsugeki Wide Version, illetve a Crescent Pale Mist. Az előbbi egy árkád, majd X360-as shoot’em up portja lesz jövő márciusban, míg az eredetileg PC-s doujin (garázsfejlesztés) CPM a videók alapján afféle Strider/Touhou beütésű játék lesz ezen a héten szerdán. Látvány szempontjából a Mamoru-kun nem kevés megszokást fög követelni részemről, mivel nagy kanállal merít a kissé cukros anime ábrázolásmódból, ahogy tette azt a Trigger Heart Excelica is, a hozzá tartozó szinkronhangok kíséretében. Erre mondjuk részben megoldás az, hogy csak a hanghatások volumenét kell lejjebb venni, mert a zenével, habár kicsit verihepi, nincs semmi gond (főleg hogy egy egykori Megaman zeneszerző követte el). Persze embere válogatja, ki mennyire viseli el ezt a fajta zenét, de szerintem egy ilyen, hogyismondjam, optimista játékhoz más nem is nagyon passzolna. A CPM, habár ugyanúgy animus ábrázolást használ, habár kevesebb cukorral, de mégis rohadt mozgalmasnak, és a zenéje megfelelőnek tűnik.


Vanquish – “War has changed… and accelarated”

Olvasás folytatása


Segamericano (avagy egy újabb fad) + Vanquish + zenei ajánló (vegyesfelvágott)

Ritkán van olyan, hogy egy alapvetően mainstream zene különösebben megtetsszen, de ez egyszerűen nem akar kimenni a fejemből valami oknál fogva. Ez, Soa Mark egyik korábbi videója, és alapvetően a Sega játékok okán gondoltam összeütök én is egy választ erre a fadre, stílszerűen a Sega régi és új játékaiból. Ami a kép minőségét illeti, ennél lehetett volna sokkal élesebb bármi gond nélkül, de a Vegas úgy érezte hogy most közbeszól, és a Sonic 4-es részletek képét totálisan kiiktatta. Van egy sanda gyanúm, hogy nem a Vegassal korábban helyrepofozott videót kellett volna használni. De hát hibáiból tanul az ember vagy mi.

Időközben péntek délután megérkezett az idei év másik olyan dobozos kiadást megélt játéka, amelyet a kicsit szűkös tárcám és az érdeklődésem figyelemre méltatott. A Vanquishról van szó, amiről pontosan a múlt hétfőn röppentek fel a pletykák, miszerint csak 4-5 órás mókát kínál teljes áron. Tegnap este végigjátszottam magát a játékot, és részemről igaznak találom azokat az érveket, amelyek a játékbeli óra tökéletlenségét taglalják. Arról van szó, hogy a játék csak azt az időt veszi figyelembe, ami alatt sikerül teljesíteni az adott szakaszt, ha közben meghalsz, visszaáll a pálya eleji értékre. Tehát ha tizenegyedik alkalommal sikerül a szakasz, akkor az első tíz próbálkozás ideje szanálásra kerül. Ez fel is veti a kérdést: akkor most mennyi is az annyi? Ami engem illet a játék szerint: 4 óra 56 perc, valós idő szerint pedig 7 óra 45 perc körül. Vagyis még mindig nem éri meg annyira idő szerint az a 11500 forint, de részben mégsem tisztán négy óráról van szó (főleg nem első végigjátszásra), másrészt pokoli szórakoztató a stuff a számomra. Egy hosszabb bejegyzés várható majd a teljes játékról.

Az elmúlt héten zenei fronton is találtam új kedvenc albumokat, név szerint a Pretty Maids, és a First Signal nevet viselő formációk új albumait, a Pandemoniumot, illetve a First Signalt. Előbbi hosszabb múltra tekinthet vissza és az eurometálos ízt képviselik, míg a First Signal afféle régisulis metált kínál, és mindkettő esetében elmondható, hogy az albumok egésze egységesen jó színvonalat képvisel, habár a First Signal egy-két helyen kicsit sántítva. Ha nem a trash vagy a death az eseted, akkor kicsit óvatosan az albumokkal, ellenkező esetben csak ajánlani tudom mindkettőt. Nálam szinte egyfolytában ezek szólnak mostanában, ha utazok.


Vanquish időtartam – kiborult a bili?

Olálá.

Aki mostanában figyelemmel követte a blogot annak valamelyest ismerősen hathat a cím, hiszen az idei hátralévő termésből ez az egyik, amit a leginkább várok. A demóról korábban már írtam egy hosszabb postot, amiről most is változatlan a véleményem, de most nem ez a lényeg. Hanem a szavatosság, ami a shootereknél még általánosságban is maximum 8-10 óra szokott lenni, és pont ennyi időt szabott meg a fejlesztő Platinum Games is, ami mondhatni megszokott dolog. Maga a stuff ezen a héten jelenik meg, azonban a Game Informer című videojátékos újság már leközölt egy tesztet, egy valamelyest imponáló 7.5-es osztályzattal a végén, méltatva számos erényét. Csakhogy a végigjátszási ideje mellett nem mentek el szó nélkül, azt ugyanis bő 4 órára állapították meg. Igen, az eredeti időpont felére. Ennek megfelelően sokan elhatárolódtak a megjelenéskori vásárlástól, bízva egy esetleges árcsökkenésben. Ennek hulláma egyes angol webáruházakban már érezhető is, hiszen már a megjelenés előtt olcsóbban kínálják a portékát.

Vélemény? Az a bizonyos vélemény nálam két részből tevődik össze: az egyik/kisebbik a bosszankodás, ami a demo ismerete nélkül sokakhoz hasonló mértékű lenne. Ugyanis 11-12 ropi négy óráért kicsit soknak számít, akárhogy is nézzük. Azonban a véleményem másik/nagyobbik része a “who cares” felé húz. A régi játékok esetében nem egyszer még ennyi játékidő is megváltásnak számít, gondoljunk csak az amúgy -nálam- istenmegaatomcsászár Contra 3-ra, amit még testvérek között is maximum háromnegyed óra alatt ki lehet pörgetni normálon, hogy az első NES-es részről, és a megannyi shoot’em upról szó se essék. A közös pont bennük viszont az, hogy direkt ilyen rövidek: az efféle játékok pontosan arra sarkalják a játékost, hogy minél ügyesebben, gyorsabban, eredményesebben “dolgozzanak” az ügyön. És a Vanquish pontosan ezt kínálja demo alapján: régimódi, a teljesítményt pontszámolási rendszerrel figyelembe vevő, majdhogynem retro lövöldét, ahol bizony a játékosra van bízva milyen eredményesen hajlandó játszani. Hiszen elég saját elemet biztosít ahhoz, hogy mindenki lehetőségekhez képest a saját módszerével teljesítse a pályát. Arról nem is szólva, hogy több nehézségi szintet, challengeket is kínál.

Természetesen megértem, ha valakinek ennek hatására ment el a kedve a játéktól, mert bizonyos tekintetben náluk is ott van az igazság. A magam részéről viszont bízok abban, hogy a demóban látott lendület, frissesség, élmény teljes mértékben kihúzza magát azalatt a négy óra alatt, és nem vész kárba az előrendelés. Ha már egy Metal Slug képes erre sokkal rövidebb időre vonatkozóan, ez miért ne tehetné?

és most jöhetnek a kövek