Playstation címkéhez tartozó bejegyzések

Metal Gear Solid: Peace Walker (HD Edition) – A béke ötven árnyalata

960566_126390_front

(A post a Playstation 3-ra is megjelent, Metal Gear Solid HD Collection nevet viselő kiadásban szereplő HD Editiont veszi alapul, ennél fogva a itt leírt jellemzők is elsősorban a PS3-as kiadással kapcsolatban fognak információval szolgálni, helyenként kiegészítve a PSP-s változattal történő összehasonlítással.)

Olvasás folytatása


Egy kis gameplay – Metal Gear Rising: Revengance demo

A komolyabb horderejű kijelentésnek még viszonylag korán van már csak a játék megjelenéséig hátralévő két hónap miatt is, de a demó alapján úgy tűnik hogy Kojimába és a Platinum Gamesbe vetett bizalmam nem hagyott cserben a demó pár alkalommal történő végigjátszása után. Azt egy percig se lehetne tagadni hogy ez a Metal Gear másabb mint a korábbi Metal Gearek, de az alapvetően hack n’ slashé avanzsálódott epizód még mindig támogatja lehetőségként az észrevétlen, riadó nélküli munkát, és a szituáció érzékeny Codec és a hangulat ugyancsak rásegít arra hogy ez az epizód ne lógjon ki annyira a képből mint amennyire az elsőre látszik. A “mindenki által fogyasztható demó” koncepciója érdekében túlerősített főszereplő miatt mondjuk nem látszik annyira sok minden a nehézséget illetően, de a videóban látható boss harc és a “parry” mechanika afféle ébresztőnek is felfogható abból a szempontból, hogy a dodge gomb hiányát pótóló parry használata nélkül nem sokra lehet jutni a játékban, és az vitathatatlan hogy kell idő amíg az ember rááll a megfelelő ritmusra minden ellenfél- és támadásfajta esetében (az meg pláne hogy a “szagértő” zsurnalisták úgy le fogják húzni a mechanikát ezért, mint a pinty), de az elsajátítás után mondhatni kitárul a kapu a pattern tanulás felé, közel olyan mértékben és élménnyel mintha az ember egy 16 bites játékkal játszana.


Front Mission 5: Scars of the War – Fémharcosok Klubja

Olvasás folytatása


Crazy Taxi – “Nyolc óra munka…nyolc óra szórakozás”

Olvasás folytatása


Sonic Generations – Évfordulós visszatekintés

Olvasás folytatása


Sonic Generations – Rival Boss Run

A múlt heti YT-s feltöltéshez képest megkésve, de ímhol egy (sérülés nélküli) Boss Run a Sonic Generationsből, amely a három, opcionálisan teljesíthető boss harcot foglalja magában. Maguk a boss harcok kimondottan jóra sikeredtek, látszik rajtuk hogy a Sega nem csak tessék-lássék alapon a control-c, control-v páros segítségével átmásolták őket az eredeti játékokból, hanem igyekezett hasonló, ám mégis eltérő patterneket, felállásokat kitalálni hozzájuk.


2011 – néhány szempontból

Az idei év egyre gyorsabban közeledő végének, illetve az újév első napját valószínűen átalvással történő kitöltésének köszönhetően azt hiszem ildomos (vagy inkább időszerű) lenne még a vége előtt összefoglalni a 2011-es évet, a tavalyi ilyen jellegű posthoz hasonlóan több területen keresztül.
Olvasás folytatása


Nem vész el, csak átalakul

Röviden a post címében helyet foglaló bölcsességgel lehetne leírni a Konami MGS sagájának legújabb, leendő tagját, a Metal Gear Risingot, amely körül az utóbbi egy hétben kimondottan felgyorsultak az események. Történt ugyanis, hogy beállt az a fajta designeri krach Kojimáéknál, amit egyetlen játéktervező sem akar a sajátjának mondani: a tervezett gameplay az istennek sem akart szerves egységet alkotni a sorozat által képviselt irányvonallal, vagyis eredetileg egy igazi “ninjászos” játékot akartak összedobni Kojimáék, ahol a látványos kaszabolás mellé békésen megfért volna a MGS védjegyeként említhető lopakodás. Azonban az ötlet a megvalósítás során léket kapott, így két lehetőség maradt: vagy drasztikusan átalakítják a játékot, vagy követik a Blizzard példáját és a Starcraft: Ghosthoz hasonló módon egyszerűen a kukába hajítják az egész koncepciót. A trailer alapján Kojima szerencsére az utóbbi megoldást választotta, és a korábban lopakodásra kihegyezett játék helyett egy MGS spinoffot, egy tisztán hack & slasht fog kézhez kapni az úri közönség egyszer valamikor, Metal Gear Rising: Revengance címen. Azonban hogy ne csak ennyiből álljon a változás, Kojima kivette a projectet a Konami embereinek kezéből, és helyette a Platinum Games kezébe adta azt. Annak a Platinum Gamesnek akik nevéhez többek között a MadWorld, a Bayonetta és a Vanquish is köthető.

A véleményem? A fanok többségével ellentétben engem kicsit sem zavar ez a drasztikus változás a játék készülésében, egyrészt mivel a kezdetektől fogva világos volt hogy ez nem a fő sztorivonal része lesz, másrészt a Platinum neve számomra már most bizonyíték arra, hogy habár a stílussal lehet gondjaim lesznek, a gameplay mégis a végtelenségig ki lesz csiszolva, és valahol pont ez lenne a lényeg. Plusz arról sem érdemes megfeledkezni, hogy az MGS már ősidők óta adta az ötlet alá a lovat a különféle kiborg nindzsákkal, akik lényegében olyannyira megbontották a négy fő epizód alatt a fizika törvényeit, ahogy a trailerben látható Raiden is teszi azt.


Disgaea 4: A Promise Unforgotten – Alvilági krónikák

Olvasás folytatása


Derült égből villámcsapás

Röviden ezzel a címmel lehetne az Ubisoft új játékának, a Rayman Origins demóját, amelyet most szerdán dobtak fel a PSN-re. Eddig őszintén szólva nem igazán követtem a játékkal kapcsolatos eseményeket annak ellenére hogy az első és a harmadik részt annak idején szerettem. Néha megnéztem egy trailert, vagy belenéztem a GameFAQs idevágó topikjába, de különösképpen nem érdekelt a játék. Ez az állapot kitartott egészen ezen hét szerdáig amikor úgy gondoltam egy próbát mégiscsak megér a dolog a régi részekkel való tekintettel, és különben se érdekelt semmi a téli európai szezonból a Sonic Generationsön kívül. Azóta pedig megbizonyosodtam afelől hogy kimondottan jó döntés volt letölteni az egyébként hárompályás demót, ugyanis ez lényegében nem más mint az a Rayman 4, aminek az esélyét anno elpuskázni látszott a Raving Rabbids. A demó alapján röviden fogalmazva arról az esetről van szó, amikor minden egyes komponens egységesen alkotja azt a bizonyos egészet: a kitűnő (és valóban 1080p-s) sprite arttól kezdve az egyszerű, de szórakoztató és múltidéző gameplayen át a zenékig egyben van az egész demó. Mintha nem is telt volna el nyolc év a Rayman 3 óta, és ez a tény az időmennyiséget tekintve bőven ígéretesnek hangzik. Az mondjuk meglepett hogy nem a PSN-n keresztül terjeszti a játékot az Ubisoft, de a borítóképet elnézve azt tudom mondani hogy ha valami, akkor ez megérdemli a fizikai kiadást. Még annak a ténynek az ellenére is hogy valószínű nem ez lesz az év blockbustere a mostanában megjelent rakás játék közül. Nálam azonban bizonyos hogy vételes lesz a játék, akárcsak a Sonic Generations.

Btw a héten végigjátszásra került a Disgaea 4 sztori-módja (azaz a hosszú tutorial :D), így a jövő hétvége felé összedobok egy ismertetőt róla, már csak azért is mert megérdemli.