politika címkéhez tartozó bejegyzések

“Országomat egy reklámért”

MÓKA

Feltételezhetően a címben szereplő mondat járhatott narancsos gazvezírünk által irányítátott bolhacirkusz fejében, amikor a héten feltalálták a linkben szereplő spanyolviaszt: azért nem kedvelik az emberek a hazi politikát, mert az eddig egyoldalúan kommunikált a plebszel, aminek eredményeképpen az emberek nagy része elfordult a politikától. Az még hagyján hogy hellyel-közzel ráhibáztak a hiba okára (értsd: a sok sületlenség semmit nem ért el), viszont azzal szívesen kezet fognék aki eltalálta azt a magasröptű elméletet, miszerint egy szimpla propagandahadjárattal meg lehet változtatni az emberek “kritikus hozzáállását” a politikához, és nem mellesleg a fiatalokat is megállíthatják a külföldre való menekvéstől. 800 millió forintot eltapsolnak arra, hogy csak beszéljenek a kolbászból készült kerítésből és újfent ámítsák az embereket, ahelyett hogy a kormányzási félidőben összekapnák magukat, és legalább erre a két évre meghazudtolnák önmagukat egy olyan földdarab érdekében, melyet egészen véletlenül a hazának neveznek. De nem, ehelyett az uralkodó slepp egy, a szocializmusra erősen hajazó módszerhez folyamodik, ahol ugyanúgy megetetik moslékkal az embereket az állam nem létezően erős mivoltáról, csak ezúttal meg próbálják magyarázni, díszes csomagolásba helyezik azt ami tökéletesen nyilvánvaló.

Mindenesetre azt továbbra is tudom, hogy két éve múlva hova nem fogom helyezni az x-et, ha a továbbiakban is ilyen elmés gondolatokkal fogják továbbra is traktálni az embereket, akiknek egyszer már a szemébe köptek a közelmúltban a “47 ezerből meg lehet élni” című, milliós keresettel rendelkező, ám gerincben minuszos emberektől roppant hiteles esti mesével. Hogy a heti rendszerességgel növekvő, folyamatosan árnövelt üzemanyagról szó se essék, aminek a fele mondvacsinált alamizsnából áll az állam számára. De nem baj, a propaganda mind felett, ugyebár…

Reklámok

Önvédelmi jog – még mindig tartsd oda a másik orcád?

Ha már jó ideje nem volt politikai rant.

Olvasás folytatása


Komédia elsőkézből

Derék diktátorunk újfent alkotott.

Mint ismeretes tegnap tartotta Orbán fejedelmünk a szokásos évértékelő beszédét, szám szerint a tizenharmadikat. Azaz már több mint egy évtizede rendszeres program, hogy kiáll szórakoztatni a közönséget a maga egyedi módján. Az eddig is megszokott dolog volt, hogy az ilyen jellegű beszédek az ég egy adta világon semminemű konkrétumot nem tartalmaznak, önfényezést és céllebegtetést viszont annál inkább, de ami az ideit illeti, arra már én sem tudok mit mondani. Annyira jól hozza a papírformát, hogy még említésre se méltó, legfeljebb a császártól megszokott vicces elméletek érdemelnek szót. Dakotázás ugyan idén nem volt, de ettől a “határidő fontos, a terv is fontos, de a legfontosabb, hogy a terv és határidő ne szerepeljen egy mondatban” okfejtéstől elnevettem magam. Az ellenzék minden tagja kivételesen egyazon véleménnyel volt, akár az egyszeri ember: semmi konkrétum; lebegtetés; a beígért változásokról egy mukk se; a FaceBookon feltett, többségében meglehetősen konkrét kérdésekre pedig természetesen nem érkezett válasz. A dolog egyik pozitív pikantériája, hogy ez a kis szösszenet a Dumaszínház legénységének szolgáltat majd egy kis plusz alapanyagot, nagyon magasra lett dobva a labda, kizárt hogy ne ütné le senki. A másik pozitív dolog a szónok diktátort illeti: ahányszor elfogja a “hazafias” agárkodás mindig elmosolyodom rajta. Az a lendület, az a szenvedély, az önmagáról megfeledkezés egyszerűen nem hagy szemet szárazon.

Ha a 0:14-től 0:26-ig tartó szakaszt mondta volna, máris több konkrétum lapult volna a szövegben, mellesleg több őszinteség is lett volna:


2010 – néhány szempontból

*Insert random descritpion for a predictable, end-year post*
Olvasás folytatása


Kissebségi értelmiségi? Aha, persze.

Igen emberek, ő egy igazi -hogy őt idézzem- antif*szista, aki többek között a lakásmaffia ellen is fel szeretné venni a harcot, amiből többségében hogy-hogy nem pont az ő népcsoportja űz sportot. Viszont figyeljük meg az igazi, egyetemistára valló retorikai skilljeit, mint például az alkalmanként szótagolt, kissé megkérdőjelezhető olvasási készség, vagy éppen a sportos oda-vissza táncikálás. Ha tényleg van akár csak egy olyan ember, aki ennek az előembernek bizalmat szavazott, azt nyilvánosan kéne körberöhögni. De hát miket is beszélek, a naccsalád úgyis összehozza a sok cédulát, akárcsak a rokonságot a lottó ötös. Arra viszont értelmes magyarázatot várnék, hogy egy ilyen embert hogy vehetnek fel egyetemre? Más vért izzad a bekerülésért, ennek meg még az olvasással is gondja van, hiszen a saját szakát sem tudja pontosan kimondani. Esélyegyenlőség?

Rajság van, arany fülbevaló, és beégés. Mert ez Magyarország 2010-ben.


Hát nem aranyos? Ki hitte volna, kedves Ratyesz? (a short political rant)

Nem szándékozom rendszeresen előhozni a politikát, pláne nem ilyen hevenyészett formában,de ez kiszaladt belőlem.
Olvasás folytatása