reklám címkéhez tartozó bejegyzések

A kegyetlen, s mégis kegyes hype

Ha az idei évet jellemeznem kéne a szemszögemből három hónappal annak vége előtt és egyetlen szóval, akkor a “hype” kifejezés mindenképpen a választható opciók között sorakozna, annak ellenére hogy maga a jelenség sosem állt közel a szívemhez, pláne ha annak szele engem is megcsap. Ez a kijelentés az idei évre nézve kissé ironikusnak hat ha azt nézem, hogy az elmúlt kilenc hónap alatt anime/játék témában már négy alkalommal csapott meg az az érzés amikor a kérdéses alany annyira érdekelt már hónapokkal annak megjelenése előtt, hogy a megjelenése előtti egy hónap reálisan nézve közelnek, mentálisan viszont távolnak tűnt, és habár szerencsére egyik alkalommal se jutott csalódás osztályrészemül, az ötödik alkalmat képező Kill la Killnél is ugyanúgy ott van a félsz, hogy a “karácsonyi ajándékból” egy olyan csalódás kerekedik ki, aminél grátiszban a várakozással és kíváncsisággal töltött idő visszatekintve egy csapásra keserű töltetet nyer. A KlK esetében a reklámok és a Gurren Lagann mögött álló stáb kettőse ugyan megerősíteni látszik azt a benyomásomat, hogy a KlK egy old-school jellegű, “rajzfilmesen” eltúlzott akcióeposz lesz, de a hype kegyes és mégis kegyetlen úr ahhoz hogy ezúttal se ringassam magam olyan szintű és jellegű elvárásokba, amelyektől a jó korán született, várakozással vegyes egészséges kíváncsiságot és bepróbálási vágyat felváltaná egy olyan jellegű “bepörgés”, aminek nem teljesülése sokkal nagyobb csalódást okozna, mint maga a kérdéses produktum. Az ugyanakkor már most biztos, hogy a hatalmas mellényúlás Inferno Cop után a Little Witch Academiával a Trigger elnyerte a bizalmamat annyira, hogy alapvetően pozitívan álljak hozzá az első, teljes értékű tévés szériájukhoz.


“Országomat egy reklámért”

MÓKA

Feltételezhetően a címben szereplő mondat járhatott narancsos gazvezírünk által irányítátott bolhacirkusz fejében, amikor a héten feltalálták a linkben szereplő spanyolviaszt: azért nem kedvelik az emberek a hazi politikát, mert az eddig egyoldalúan kommunikált a plebszel, aminek eredményeképpen az emberek nagy része elfordult a politikától. Az még hagyján hogy hellyel-közzel ráhibáztak a hiba okára (értsd: a sok sületlenség semmit nem ért el), viszont azzal szívesen kezet fognék aki eltalálta azt a magasröptű elméletet, miszerint egy szimpla propagandahadjárattal meg lehet változtatni az emberek “kritikus hozzáállását” a politikához, és nem mellesleg a fiatalokat is megállíthatják a külföldre való menekvéstől. 800 millió forintot eltapsolnak arra, hogy csak beszéljenek a kolbászból készült kerítésből és újfent ámítsák az embereket, ahelyett hogy a kormányzási félidőben összekapnák magukat, és legalább erre a két évre meghazudtolnák önmagukat egy olyan földdarab érdekében, melyet egészen véletlenül a hazának neveznek. De nem, ehelyett az uralkodó slepp egy, a szocializmusra erősen hajazó módszerhez folyamodik, ahol ugyanúgy megetetik moslékkal az embereket az állam nem létezően erős mivoltáról, csak ezúttal meg próbálják magyarázni, díszes csomagolásba helyezik azt ami tökéletesen nyilvánvaló.

Mindenesetre azt továbbra is tudom, hogy két éve múlva hova nem fogom helyezni az x-et, ha a továbbiakban is ilyen elmés gondolatokkal fogják továbbra is traktálni az embereket, akiknek egyszer már a szemébe köptek a közelmúltban a “47 ezerből meg lehet élni” című, milliós keresettel rendelkező, ám gerincben minuszos emberektől roppant hiteles esti mesével. Hogy a heti rendszerességgel növekvő, folyamatosan árnövelt üzemanyagról szó se essék, aminek a fele mondvacsinált alamizsnából áll az állam számára. De nem baj, a propaganda mind felett, ugyebár…


Két kis hétfő esti poop

“OH NONONO, WE CAN’T!!!”

És a másik, szó szoros értelmében vevendő poop:

A Call of Duty, mint olyan, a 2004-es, PC-s United Offensivet követően egyet jelent a számomra az igénytelenséggel, de mint mondani szokás, ha citrommal kínál az élet, adj hozzá cukrot. Valami ilyesmiben gondolkodhattak a japánok is, mikor a legújabb Trendi FPS reklámjául nem mást, mint egy J-Pop számot választottak. Igen, az Eminemes ámokfutás után még tovább is van lefele. Ezt rá lehetne kenni az olyan jól bevált lemezekre is, mint például az eltérő kultúrából származó zenei igény, és a többi elmélet. De akkor kérdem én: ha egyszer kicsiny országunk is csinál reklámot a Black Opshoz, akkor melyik számot fogják berakni a kedves reklámkészítő urak? Charlietól a “Porsche, szerelem, száguldást”? Vagy mindjárt nekifutásból az István a király egyik dallamát…?


Hétfő, és egyben tárgyfelvétel ideje vala…

Hogy aztán tecnikai gondokból késés és bosszúság levé…

Szóval néhány hónapja a fejesek a főiskolán augusztus 23-ára, vagyis mára tűzték ki a tárgyfelvétel időpontját, ami engem természetesmód felettébb érdekfeszítő állapotba hozott. Na nem is maga a jelenség miatt, hanem ami övezte azt. Másfél hete ugyanis felújítás és bővítés címén szünetet mondott az iskola Neptun rendszere, aminek visszaállását 18-ra ígérték. Gondolom nem kell mondanom, hogy ebből tegnap este, 22-én egy nagy büdös semmi lett, és ami a legjobb, a Neptun sem akarta bevillantani két sasszemembe a bejelentkező képernyőt. Ugyanezzel a felettébb optimista hangulattal néztem fel délután a Hálóra, hátha a tisztelt iskola hajlandó valamit kezdeni a problémával, és mit ád Isten, kezdett is. Annyit, hogy most abban a szennyezett levegőben lóg az időpont, így evidens, hogy muszáj bizonyos időközönként felnézegetnem az N betűs ártányra. Eközben pedig egy “franc vinné el!” felkiáltással nosztalgiáztam egyet. Konkrétan az általam mindig is imádott, húsz-huszonöt évvel ezelőtti magyar tévécsatornák (magyar 1-2, höhö) szignáljai és intrói kapcsán kapott el a retró hév, amelyekből amolyan válogatásként bemutatnék néhányat az érdeklődőknek.
Olvasás folytatása