Picks from TGS 2013 by Dodgers… light

A blog rendszeres olvasóinak feltűnhetett az évek során, hogy mind az E3-ról, mind a Tokyo Game Show-ról szoktak születni olyan postok a részemről amelyekben a kedvemre való címekről amolyan mazsolázó jelleggel szoktam értekezni több-kevesebb kommentár hozzáfűzésével. Ez a szokás az idei E3-at illetően sem változott meg, az idei TGS-t illetően azonban úgy érzem hogy a figura rendhagyóvá tétele ez alkalommál szükségessé vált azon egyszerű okból kifolyólag, hogy rendkívül kevés mennyiségű játék keltette fel a figyelmem, szám szerint kettő. Való igaz, hogy mindkét játék olyan franchiseok tagja amelyeket már régóta kedvelek, ez azonban nem változtat egy cseppet sem azon a szituáción, hogy a korábbi évek E3/TGS postjaihoz viszonyítva a mostani összeállítás lesz az eddigi legrövidebb darab.

Picks from Tokyo Game Show 2012 by Dodgers

Habár a tavalyihoz képest egy kicsit később került megrendezésre, a múlt hét végén mégis sikeresen lezajlott az idei év E3-on kívüli másik jelentősebb videojáték centrikus eseménye, a Tokyo Game Show, amelyet ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor az a “csalódás” lenne. Már az E3 során is lehetett érezni hogy az idei év felhozatala nem lesz annyira bőséges mint az elmúlt éveké, és inkább az eddig is ismert címek kapcsán próbálják az egyes cégek felpumpálni a lelkesedést a publikumot megcélzóan, ami sajnos azzal is társult hogy az átlaghoz képest mintha jóval kevesebb játékot vittek volna ki a fejlesztők a showra, amelyek közül ráadásul elenyésző volt az új franchiseok, IP-k feltűnése is. Teljes panaszra természetesen nincsen okom hiszen legalább arról a két játékról kiderült néhány dolog amelyekből az idei E3 hiányt szenvedett a részemről, viszont még ez sem halványítja el azt a benyomásomat ami szerint kerek három olyan játék volt az idei shown amelyre ténylegesen kíváncsi vagyok, vagyis az eddigi rendezvényes beszámolóim közül ez a post mondhatja magáénak a legkevesebb ilyen jellegű címet, és ugyanez vonatkozik arra a kategóriára is amelyeket csak “a szemem kívánja”.

Tokyo Game Show 2010 mazsolázó – Dodgers edisön

Aki most arra számít, hogy az idei show minden platformjának minden egyes játékáról fogok értekezni, az rossz helyen jár. Ebben a postban ugyanis csak azokból a játékokból mazsolázok, amelyek valamilyen úton-módon, de felkeltették a figyelmem, vagy bizalmat szavazok feléjük, esetleg failnek tekintek. Mindezekben érthető módon óhatatlanul prioritást élveznek azok a platformok, amelyek játékait valamilyen formában, de lehetőségem lesz majd kipróbálni:

Yakuza 4 – angol borítókép és “bejelentő” trailer

Erről először igazság szerint a jövő hét végi TGS postban akartam kitérni, egy rövid említés szintjén. Azonban mivel a jövő héten esedékes rendezvényre már be van ígérve az infószórás az új PS3-as epizód, a “Ryu Ga Gotoku of the End” kapcsán (ami eddig véleményem szerint egy rohadt nagy WTF, Ryujistól-fegyverestől), ezért inkább az egységesség jegyében külön szedem a kettőt.

Szóval a Sega of America ezúttal nem ült annyit a babérjain, várva a rajongók kérlelő leveleire, ehelyett relatíve hamar felröppent a hír az angol lokalizáció tényéről, amit az azóta publikált, javarészt a demóból származó képek is igazolni látszóttak. Majd e hónap elején az egykori fejlesztő/kiadó mamut bemutatta a játék eddig véglegesnek tartott borítóképét, illetve ezzel egy időben egy bejelentő trailert is a közönség elé dobott. A dobozkép szerintem kissé elüt az első két rész coverjének stílusától, de vitathatatlan, hogy megfogja a játék, és a sorozat világát (háttérben a város “szolgáltatásaival”, illetve bunyóval), és most először felülmúlja az eredeti borítóképet is, amire egyébként szintén nem lehet panasz. Az egyedüli kissé zavaró tényező esztétikailag az egyes részek üressége, de ezt remekül kompenzálja a fehér, a fekete és a vörös hatékony együttese. A harmadik rész amcsi borítóképe után mondhatni hét mérföldes fejlődésről van szó. Abban az esetben pont hogy a “kamerába bámulok” kínos egyszerűsége az, ami megölte az amúgy ízléses vörössel montírozott, szinte jelképes tetoválást szerepeltető képet. Azt megfelelően kombinálva a japáni borítókép cigarettázós Kazumájával (a blog fejlécén is az a kép szerepel per pillanat, BTW) rögtön másképp festett volna az összkép. Ezzel szemben a trailert kissé jellegtelennek érzem, mind a képek összeválogatását, mind a zenét illetően. Utóbbi esetében mondjuk várható volt, hogy nem tartják meg a japáni verzió főcímdalát, a -kínosan trendi- Butterfly Cityt, de merem remélni, hogy nem ez lesz az angol verziók főcíme, hanem mondjuk
ez (install theme):

vagy ez (Tanimura final boss theme):

.
Hiszen az előző résznél is a final boss themet (Fly) használták fel anno, és remekül passzolt. Ha választanom kéne, akkor a másodikat jobban fogadnám, leginkább amiatt, hogy a Sonic 3 & Knuckles óta a kedvenc final boss theme-m a Segától.