the címkéhez tartozó bejegyzések

Game Over. Continue…?

37629-dr-robotnik-s-mean-bean-machine-genesis-screenshot-game-overs

Az elmúlt hónapok látványos post mennyiségét ítélve talán nem váratlan ez az iromány a részemről, de egy lassan két hónapos szünet után úgy gondolom hogy mégis csak illendő lenne valamiféle magyarázattal előálnom már csak azok kedvéért is, akik a hiátusom ellenére is vissza-visszalátogatnak eme digitális hasábokra. Az előbb ugyan a “hiátus” szót használtam, és a rosszmájúabbak jogosan cserélhetik le ezt a szót a “kiégés”-re, de az igazat megmondva én valahol a kettő közé helyezném azt az állapotot amiben leledzek most a blogot illetően. Arról egyáltalán nincs szó hogy megutáltam volna az egész blogger-bizniszt, hiszen még hiszek abban hogy egyszer még erőre kaphat az a láng amivel annak idején, 2010 júliusában vállamra kaptam a világot, de nagyot hazudnék ha azt mondanám hogy nem lennének zavarok az erő(m)ben ha motivációgyűjtésről lenne szó az írás megkezdéséhez. Írásra méltó (és kevésbé méltó) téma akadna bőven, de aki egy kicsit huzamusabb ideig benne van/volt a “bloggerségben”, annak gondolom nem kell különösebben fejtegetnem az az érzést, amikor úgy érzi az ember hogy egyszerűen sehol sem tud és/vagy akar hozzákezdeni akár egy rövidebb iromány összetákolásának, mintha csak felesleges erőbedobásnak, nyűgnek érezné az egészet. Valahol ennek köszönhető az, hogy mostanában kimondottan erőre kaptam a Twitteren: való igaz hogy a 150-es karakterlimit nem enged hosszabb mentális kitárulkozást, de per pillanat úgy gondolom hogy a számomra legideálisabb felület az előbb említett tárulkozásra. Pont megfelelő terepet ad arra hogy rövidre fogva írjak arról és véleményezzem azt ami foglalkoztat (akárcsak tag-ek a MAL-on az adott stuffok epizódjait illetően), vagy arról amit egyszerűen csak éppen ki akarok adni magamból.

Félreértés ne essék: arról továbbra sincs szó hogy megbántam volna azt hogy egyáltalán belekezdtem a bloggerkedésbe (függetlenül attól, hogy visszatekintve némelyik írásomon és hozzászólásomon kis túlzással rákvörösre pirul a fejem), arról pedig végképp nincs szó hogy megbántam volna azt, hogy a blogolás révén nem egy kellemes, korábban mint mezei olvasóként követett arccal ismerkedhettem meg és fáraszthattam őket az évek alatt különböző felületeken (kiváltképp az “enyhén” szófosós tendenciámmal), de mondhatni minden hobbiban eljön egyszer az a pont amikor parkolópályára való állításra érik meg, és én úgy gondolom hogy a blogolásnak most jött el az ideje. Én egyelőre hiszek a feltámadásban, de halvány fogalmam nincs arról hogy mikor fog ez bekövetkezni: talán egy hónap múlva, talán fél év múlva, talán soha, ez még a jövő zenéje. Az éterből azonban ennek ellenére nem fogok teljesen eltűnni, hiszen az említett Twitteres, és a továbbra is használt Backloggery/MyAnimeList életjelen kívül az Ask.fm-en feltett esetleges kérdésekre is igyekszem majd válaszolni, illetve ha hozzászólni nem is mindig, de továbbra is igyekszek majd követni mindenkit aki úgymond “összegyűlt” az évek alatt. Ha nem is mindenféle rendezvényen, de legalább a MondoConok első napján való esetlegest feltűnést továbbra sem vetem meg (elég valószínű hogy pölö a tavaszira ki fogok menni, bár azt nem tudom még hogy milyen “megkülömböztető” viselettel), és nem tartom rossz ötletnek a fórumokon való kategóriákkal erősebb jelenlétet sem, bár ez utóbbit még mindig erősen korlátozza az inkább csendben figyelő szokásom, szóval ebből egyhamar nem lesz eredmény.

Ideiglenes végszóként szeretném megköszönni még egyszer mindenkinek azt, hogy nem csak egy számomra meglepő fogadtatásban részesült a firkatár három és fél évvel ezelőtt, de azt is hogy ez alatt az idő alatt olvasták és hozzászóltak mindahhoz amivel ez idő alatt terrorizáltam a ‘net színterét, és egyúttal azt is, hogy az utóbbi idők részemről ínséges felhozatala ellenére is vissza-visszajártak eme hasábokra. A mai napig jóleső érzéssel tölt el az, hogy a látogatottsági statisztika sokkal jobbra sikerült mint azt annak idején vártam volna, és ha egyszer talán visszajön a blogolási láng, remélem hogy legalább olyan jó fogadtatása lesz az agymenéseimnek mint amilyenben ezidáig részesült.

Dodgers over and out… for now.


Picks from TGS 2013 by Dodgers… light

A blog rendszeres olvasóinak feltűnhetett az évek során, hogy mind az E3-ról, mind a Tokyo Game Show-ról szoktak születni olyan postok a részemről amelyekben a kedvemre való címekről amolyan mazsolázó jelleggel szoktam értekezni több-kevesebb kommentár hozzáfűzésével. Ez a szokás az idei E3-at illetően sem változott meg, az idei TGS-t illetően azonban úgy érzem hogy a figura rendhagyóvá tétele ez alkalommál szükségessé vált azon egyszerű okból kifolyólag, hogy rendkívül kevés mennyiségű játék keltette fel a figyelmem, szám szerint kettő. Való igaz, hogy mindkét játék olyan franchiseok tagja amelyeket már régóta kedvelek, ez azonban nem változtat egy cseppet sem azon a szituáción, hogy a korábbi évek E3/TGS postjaihoz viszonyítva a mostani összeállítás lesz az eddigi legrövidebb darab.

Olvasás folytatása


Sonic ’06 in a nutshell


Avagy mi történik akkor, ha a minőségellenőr brigád tanácsáira szándékosan ügyet sem vet egy fejlesztőcég csak azért, hogy tartani tudja a kitűzött megjelenési időpontot. Glitchek és bugok természetesen minden játékban előfordulnak változó mértékben, de gondolom nem kell különösebben taglalnom azt, hogy mennyire amatőr munkára vall egy olyan értékesített verzió amely talán a béta állapotot sem érte el a fejlesztés befejezésekor, és aminél még a demo változat is stabilabb volt.


Some favourite VG music #18

Olvasás folytatása


Front Mission 5: Scars of the War – Fémharcosok Klubja

Olvasás folytatása


Some favourite VG music #17

Olvasás folytatása


Sonic the Hedgehog: Genesis – Porból lett, porrá lesz

Olvasás folytatása